Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

Éppen tíz év pergett le azóta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt megkezdte archeológiai-építészeti misszióját Jordániában, Keresztelő Szent János golgotáján, a Machaerus sziklaormán. Az egykori heródesi várkastély feltárását és részleges helyreállítását célzó, két évtizedre szóló koncesszió a félidejénél jár, de az ott zajló munka lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg a jeruzsálemi ferences Pápai Biblikus Intézet nagy presztízsű, világszerte terjesztett Collectio Maior sorozatában. A pazar képekkel illusztrált, angol nyelvű, vaskos kötet rangját, jelentőségét mutatja, hogy a Vatikán részéről Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke írt hozzá tízoldalas bevezetőt. Vörös Győzőt húsvéthoz közeledve az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztem.   

– Gianfranco Ravasi fiatalon, biblikus professzor korában járt a Machaeruson, és felismerte, hogy az újszövetségi események egyedi narratíváját és a szent evangéliumok korábban nem sejtett dimenzióját nyújtja. Ravasi bíboros, a Vatikán „főrégésze”, a Szent Archeológia Pápai Bizottságának elnöke a könyv előszavában hangsúlyozza: Machareus hiteles történelmi helyszín, az „Ötödik Evangélium” egyik fontos fejezete. Heródes Antipász várkastélyából úgy tekinthetünk Galileára vagy Jeruzsálemre, ahogyan egykor a házi őrizetben tartott Keresztelő Szent János.

– „Az Ötödik Evangélium” kifejezésmagyarázatra szorul. Kapcsolódik hozzá VI. Pál pápa szentföldi útja. Mit jelentett ez a Szentföld spirituális-történeti „újrafelfedezése” szempontjából?    

– A II. vatikáni zsinat lezárását követően, 1964-ben VI. Pál felhívta telefonon az ifjú Husszein királyt, hogy el akar menni Jordániába, a Szentföldre. Az 1967-es hatnapos háború előtt ugyanis többek között Jeruzsálem, Betlehem és Jerikó is még a Jordán Hasemita Királyság részét képezte. A fiatal uralkodó nagyon megörült, és kijelentette, hogy várja a pápát Ammanban. VI. Pál 1964-ben tehát először Ammanba utazott. Hagyományt teremtett, ugyanis pápák korábban nem jártak a Szentföldön, még a keresztes idők Jeruzsálemi Királyságában sem. Péter apostolt követően a második egyházfő VI. Pál volt. A pápák világosan látták, ha az „imitatio Christi” gondolatával mennének a Szentföldre, e gesztust úgy értelmeznék a hívek, hogy azt másolva nekik is zarándokolniuk kell. A keresztény vallásban azonban eredendően nincs zarándoklat. Nem olyan, mint az iszlám; a muszlimoknak legalább egyszer el kell menniük omrára vagy hadzsra Mekkába. A kereszténység kezdetben nem igényelte a szentföldi zarándoklatot.  Mulatságos dolog történt 1964-ben. A szentföldi kusztosz, egy olasz ferences hazalátogatott. Nápolyból Rómába tartott, ahol a Termini pályaudvaron újságírók várták, és kérdezték: „Kusztosz atya, tudja, hogy VI. Pál éppen a Szentföldön van?” Erre hahotázni kezdett: „Ez lehetetlen. Szent Péter óta nem járt pápa a Szentföldön.” Filmfelvétel tanúsítja a jelenetet. Ennyire ad hoc volt, és ennyire „sokkolóan” hatott a világra a pápa döntése. 

Miután VI. Pál megérkezett Ammanba, megköszönte a király meghívását, és ezt mondta: „Azért jöttem ide, mert a Szentföld az Ötödik Evangélium.” A II. vatikáni zsinat egyik legdrámaibb üzenete volt ez; nem véletlen, hogy az első pápai gesztus 1964 januárjában az ottani látogatás volt. Azt üzente vele, hogy elkezdődött a kereszténység individualista korszaka, amelyben személyes igénnyé vált az evangéliumok olvasása. Az embereket érdekelni kezdte a történések háttere, magyarázata. Nincs történelem földrajzi kontextus nélkül, és nincs történelem műemlékek, régészeti emlékek nélkül, amelyek mindezt hitelesítik. VI. Pál a zarándoklatával tette nyilvánvalóvá, hogy ez „az Ötödik Evangélium”. II. János Pál, XVI. Benedek, majd Ferenc pápa az ő nyomdokain járnak, amikor valamennyien a jordániai Ammanban kezdik a zarándoklatot, és ezzel új modellt állítanak elénk, mindenkit bátorítva: keressék fel a Szentföldet, és megismerése révén tapasztalják meg Krisztus történeti valóságát.

– A Machaerus III. monográfia  a területen, a hegyen, illetve a citadella környékén végzett korábbi régészeti kutatások történetének és fellelt tárgykörének ismertetésén, elemzésén túl a királyi rituális fürdő (mikve) megtalálásától és feltárásától veszi fel a szálat. A kötet borítóján látható, akár az elmúlt években zajló munkák szimbólumának is tekinthető mikvelépcső milyen felismerések felé vezetett?

– A 2016-ban feltárt királyi rituális fürdő a legnagyobb Jordániában. Egy kumráni típusú mikvéről van szó, ezért a Kumrán-kutatók figyelmét is felkeltette. Az ottani mikvéket ugyanis szerették volna a Hasmoneus-korra datálni. A vonatkozó kutatások jelenlegi dominikánus igazgatója, a Francia Tudományos Akadémia tagja, Jean-Baptiste Humbert már korán, a ’70-es években jelezte, hogy ezeknek Heródes-kori mikvéknek kell lenniük, amit a széles körű kumráni régészeti vizsgálatok is alátámasztanak. De kritikusai mindig arra hivatkoztak, hogy nincs rá heródesi analógia. Most viszont már van! A Machaeruson ez az óriási, 3,7 méter mély rituális fürdő – amelyet Nagy Heródes a maga számára készíttetett – rendkívül izgalmas lenyomata a heródesi építészetnek. Az University College London professzora, David Jacobson elsőként jött rá, hogy a Talmud Middot (Mértékek) traktátusában szereplő, az egykori jeruzsálemi templomról szóló leírás alapján a szentélybe felvezető, hárompihenős, tizenkét fokú lépcső mérete egy az egyben megegyezik a mi machaerusi-heródesi mikvénkkel. Vagyis a Middotban közölt adatok nem Krisztus után 200 körül született fantázialeírások: létezik a lépcső korabeli, heródesi építészeti lenyomata, egy az egyes analógiája. Joggal feltételezhetjük, hogy a jeruzsálemi Nagytemplomban egy ugyanilyen vezetett a szentek szentjébe.

– Ahogyan utalt is rá, több szaktekintélyt, témaspecialistát vont be a munkába. Tudományos téren szükségszerű vagy ajánlott egy ilyenfajta nyitás?

– A nemzetközi akadémiai világban mi, magyarok többnyire „kültagok” vagyunk, de komolyabb projekteket megvalósítva könnyen meg tudunk hívni jelentős kutatókat a „beltagok” közül. Természetesen általuk a nemzetközi tudományos vérkeringésbe is jobban bekerülhet a munkánk. Míg a francia, angol, német, olasz tudományosság egyfajta kulturális imperializmussal tekint a Kelet-kutatására, addig nekünk, magyaroknak megvan az a különleges bájunk, hogy a klasszikus értelemben vett Szentföld – vagyis Izrael, Palesztin Autonómia, Jordánia – területén hivatalos magyar szerepvállalás  előttünk utoljára II. András király keresztes katonai missziója volt. Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1217-ben a Szentföldre vezetett magyar keresztes hadjárat hasonló céllal indult el, mint a mi régészeti missziónk: szabaddá és a nemzetközi keresztény zarándoklatok számára elérhetővé kívánta tenni az evangéliumi szent helyeket. De míg a keresztes lovagok ezt karddal próbálták elérni, addig mi a hasemita jordán királyi udvar meghívására tesszük. Ráadásul a lehető legkiválóbb kondíciók között, fantasztikus légkörben végezhetjük a kutatásainkat. A királyi család tagjai többször felkerestek minket a helyszínen, és magam is több ízben tartottam előadást a palotában.

Visszatérve a kötet borítóképére és a közös munkára: kutatócsoportunkba öt külföldi kollégát sikerült bevonni szerzőtársnak. Köztük van két izraeli epigráfus, Asher Ovadiah és az olasz-ferences Rosario Pierri jeruzsálemi professzorok, akik az egyik fontos görög szövegünk átírását és fordítását külön fejezetben végezték el. A már említett francia Humbert és a brit Jacobson professzorok mellett egy másik szerzőtárs Stefan Jakob Wimmer, a müncheni egyetemről, aki a machaerusi Holt-tengeri kikötőnél 1985 és 1989 között dolgozó német régészeti misszió feltárásvezetője volt. Hosszas győzködés hatására vállalta, hogy megírja a Machaerus kikötője: Callirrhoe című fejezetet, amelyben összegezte a félbemaradt német kutatások eredményeit. A mi feltárási eredményeinkkel egybehangzóan egyértelműen igazolni lehetett, hogy valóban egy heródesi kikötőről van szó, amelyet ugyanazok a – citadellában is tevékenykedő – heródesi palotaépítészek alakítottak ki.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. április 30.