Odaállni a résbe (4)

alt

Bátorító, amikor egy püspök nem csak buzdít, hanem maga áll a spirituális harc élére. Kihívás, ha az egyházmegyében minden egyes férfit szólítanak a keresztény ethoszt támadó szellemi harcba. Elgondolkodtató, hogy vajon hányan vállalják fel ugyanezt a missziót egy másik ország másik egyházmegyéjében. A szerk.

Apostoli buzdítás katolikus férfiaknak, lelki fiaimnak

Thomas J. Olmsted, püspök, Phoenix Egyházmegye (USA)

2. A férfi férjként - a férfias erotikus szerelem célja

Most törekedjünk arra, hogy jobban megértsük a férfi elhívását a házastársi szeretetre. Minden férfinek férjként és apaként kell élni valamilyen módon: „Isten minden nő méltóságát minden férfi számára feladatként jelöli ki.”[1] Minden férfit arra hív, hogy teljes mértékben elkötelezze és átadja magát. A legtöbb férfi számára ez a hívás a házasság, míg mások számára ez az elhívás a papság vagy más őszinte és teljes önátadás Isten szolgálatában. Mégis napjainkban az ilyet gyakran úgy tekintik, mint valami hagyományos, sőt unalmas elköteleződést; valamit, ami korlátozza a szabadságot vagy fenyegeti a szeretetet.

Semmi sem lehetne távolabb az igazságtól! Itt emlékeztetlek Szent Josemaría Escrivá szavaira: „szükség van a férfiasság és a tisztaság keresztes hadjáratára, hogy ellensúlyozzuk és megszüntessük egyesek vadhajtásait, akik úgy gondolják, hogy a férfi egy vadállat. És ez a keresztes hadjárat a te feladatod. ”[2]

Az előkészület ennek az őszinte és teljes házastársi ajándékra egybeesik a férfinak a férfiasságba való növekedésével. A fiatal férfi életének „nőtlen évei” ennek a kialakulásához kellenek, nem pedig csak puszta passzív várakozásra, még kevésbé a bűn kényeztetésére. „Az ifjúság nem az örömé, hanem a hősiességé” - mondja Paul Claudel, a nagy francia katolikus drámaíró. Arra buzdítalak téged, fiatalember, hogy felkészülj a házasságra, még mielőtt találkozol a (jövőbeli) menyasszonnyal.

Ilyen áldozati képzés az, hogy szeresd a menyasszonyodat, mielőtt még találkozol vele, úgyhogy egy nap azt mondhatod: „Mielőtt megismertelek, hű voltam hozzád.”

A házastársi szeretet révén a férfiak megélnek egy olyan erőt, ami kitart, olyan erőt, amire a világ régóta vágyakozik, és olyan erőt, ami stabilizál egy morzsolódó társadalmat. Igaz, hogy ez a szeretet nem mentes a nehézségektől és a szenvedéstől. Egyetlen hivatás sem! Azonban Szent Pállal „ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” (Róm 8,18). Dicsőség van a férfi elhívásában, hogy férj legyen.

Amikor Szent II. János Pál pápa „a test házastársi jelentéséről” beszélt, arra utalt, hogy mi férfiak vagyunk elhívva a házastársi szeretetre.[3] Ez egy elkötelezett szeretet, életet adó szeretet, keresve a jót azoknak, akik felé a férfi elköteleződött. Amikor egy férfit elhívnak házastársi szeretetre a házasságban és családi életben, papságra, vagy az Úrnak szentelt valamilyen életre, akkor nagy és értelmes életre hívják. Valóban, ha a kihívások miatt a csata elől megfutamodunk, akkor üresen maradunk.

Azok, akik a földi élet után érkeznek Isten ítélőszéke elé, egy önfeláldozó férj sebhelyei nélkül, „elcsöndesednek, ha olyan beszél, ki itt harcolt.” [4]

Hadd szóljak most kifejezetten azokhoz a férfiakhoz, akiket hitvesi szeretetre hívtak a házasságban. Ez a hívás annak az uniónak méltóságára és szépségére hív, ami Krisztusnak az Egyházhoz való hitvesi szeretetének szimbóluma. Szent Pál elmagyarázza ezt a kapcsolatot a férjeknek szóló rendelkezésében:

Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” (Ef 5,25-32)

A házasság Krisztusban nem csupán emberi erőfeszítés. Ennél magasabb; ez egy „nagy misztérium”. A szeretet iránti emberi vágy bizonyos értelemben a végtelen és örök szeretet iránti vágy. A házasság szentségében az emberi szeretet Isten végtelen és örökkévaló szeretetébe érkezik el.[5] Ez a dicsőség, férfiak! A házasságra hívás azt jelenti, hogy olyan légy hitvesed számára, mint Krisztus. Mivel ez a szeretet egyesít téged és házastársadat a szentségben azzal a végtelen szeretettel, amit Krisztus mindannyiunknak megad, a szentségi házasságod leküzdi a természetes házasság korlátait és eléri végtelen és örökkévaló jellegét, amire minden szeretet törekszik.

Itt érkezünk napjaink férfias harcának epicentrumába, az élet és a szeretet kapcsolatba, ami a szexualitás isteni ajándéka. Fiaim, nem lehet eléggé kihangsúlyozni életetekben a tisztaság kifejlesztésének szükségességét.

Míg kultúránk nagy része nem teljesen érti vagy ösztönzi ezt az elköteleződést, a házastársi szeretet nagyszerűségétől, amire elhívást kaptunk, semmiképpen sem szabad elbátortalanodnunk. Inkább gondoljuk meg, mennyire áldottak vagyunk, hogy ezt az igazságot hirdessük egy olyan időszakban, amikor leginkább szükség van erre. Ennek során Krisztus világosságát a társadalom olyan területére sugározzuk, melynek sötétje a házastársi szeretetet mindig is fenyegette. Katekizmusunk világosan megnevezi ezt: „viszály, az uralkodás lelke, a hitetlenség, féltékenység és konfliktusok, melyekből gyűlölet és szétválasztás fejlődhet… önszeretet, egoizmus, saját élvezet hajszolása”.[6] Hozzátehetjük itt még a pornográfiát, ami mérgezi mind a résztvevőket, mind a nézőket, valamint a fogyasztói „hook-up” [összejönni valakivel, a ford.] szubkultúrát, ami teljesen kiveszi a nemi aktust a házastársi kapcsolatból.

Hogy történt meg, hogy a házasságot és a házastársak elkötelezettségét két generációval korábban határozottan támogató kultúra olyan kultúrává vált, ami redukálta a szexualitást a puszta örömre és öncélú felekre? A válasz a szexuális forradalom.

Sokak számára a szexuális forradalom „szabad szerelmet” és szabadságot ígért a férfiasságról és a nőiességről szóló régi eszmék bilincséből. Az eredmény az lett, hogy a szexualitást leválasztották a házassági elköteleződéstől, és a terméketlenség (vegyi és műtéti sterilizáció) széles körű opciója pedig a személy leginkább férfias és nőies tulajdonságainak tagadását hozta meg. Még rosszabb, hogy a szexuális forradalom az abortusz, a pornográfia és a szexuális bántalmazás csapdájába került az elmúlt évtizedekben. A valódi és hiteles szeretet helyett ez a hamis „szabadság” olcsó örömöket kínál, melyek elfedik a mélyebb magányt és fájdalmat. A hagyományos családi kötelékek biztonsága helyett a gyerekeknek marad a vágy az anya és az apa szeretetének stabilitására. A férfi és a nő közötti emberi szeretet isteni terve igazságának elfogadásával járó szabadság helyett a szexuális forradalom arrogánsan fellázadt az emberi természet ellen, a természet, ami soha nem bontakozik ki zavarban és az önellenőrzés hiányában.

A szexuális forradalom által ígért „szeretetet” soha nem találták meg. Ennek nyomán összeomlás van, számtalan, fájdalomtól megtört szív, megtört élet és otthon, összetört álmok és megtört hit, hogy a szeretet lehetséges. Ez a szexuális forradalom rothadt gyümölcse.

Ugye érthető, hogy ha a szeretet a legmélyebb óhajunk és a vágyunk, a szeretet megsemmisülése okozza leginkább a fájdalmat, a legmélyebb sebeket. Tehát hol kezdjük? Hol kezdjük az újraépítést? Mit javítsunk meg először?

Fiam és testvéreim, önmagunkkal kell kezdeni.

Ha visszatérhetek a sportoló analógiájához, látjuk, hogy egyetlen bajnok sem lesz nagy a fegyelem gyakorlása vagy anélkül, hogy folytatná az edzést és nagy célokat tűzne ki saját sportjában. Önmaga mesterének kell lennie, önuralommal. A hitvesi szeretetre hívatott férfiben az önuralom a tisztaság erényében csúcsosodik ki. Látnunk kell a férfias tisztaságot, hogy mi is az, habár gyakran ez az erény negatív fényben látszik, mint valami gyengeség. Semmi sem lehetne hamisabb ennél! A tisztaság erő és a szenvedélyek rabszolgaságának elutasítása. A keresztények máig azt hiszik, hogy a tisztaság házasságban vagy cölibátusban megélve a szabadságot jelenti a bűn és a szenvedélyek rabságából.

A tisztaság megértéséhez meg kell értenünk Istent: „Az Isten szeretet: benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget.[7] A szeretet, amit férfiként megélünk, részvétel és demonstráció Isten szeretetében. A méltóságban egyenlő arányban részesülő nők természetesen szintén Isten szeretetét mutatják, és mégis van különbség abban, ahogy csináljuk. Mind férfiak, mind nők számára: „A szexualitás az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. Sajátosan az érzelmi életre vonatkozik, a szeretet és az élet továbbadásának képességére, általánosabban az alkalmasságra, hogy közösségi kapcsolatot teremtsen másokkal.”[8] A tisztaság erénye…

A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.”[9]

A tisztaság lehetővé teszi számunkra, hogy elsajátítsuk és helyesen megéljük ezt az elhívást, hogy hiteles egység férfijai legyünk.

Hadd emlékeztessek itt Jézus kulcsfontosságú szavaival, „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele” (Mt 5,28). Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy különös figyelmet szentelek olyan tetteknek, melyek (helytelenül) „normálisnak” minősülnek, és még a mai kultúrában is bátorítják a férfiakat. A pornográfiáról és az önkielégítésről beszélek. Ezen rejtett és narcisztikus szokások káros hatásai olyan irányban edzik a férfit, ami a szeretet pontos ellentéte. Semmit sem tanul, mint másokat kihasználni. Az életet adó és ön-kiüresítő szeretet helyett megelégszik, önmagával elfoglalva, a steril örömökkel. Emlékezzetek újra Jézus szavaira:

Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.” (Mt 5,27-30)

Ezekkel a prófétai szavakkal Jézus a modern pornográfiát vetíti előre, ami a szem vágyát táplálja. Túlzó, erős szavakat használ, hogy a férfiak kiszúrják a szemüket és levágják a kezüket, hogy hangsúlyozza: sürgős lépésre van szükség. A pornográfia nemcsak a pokol veszélyét hozza a férfinak, de elpusztítja a házastársi köteléket, véghezviszi a házasságtöréshez hasonló pusztítást.

Más szóval gondold azt, hogy a pornográfia éppolyan és nem kevésbé súlyos, mint a házasságtörés.

Ha megpróbálunk szeretni egy másik személyt, miközben ezt a nárcizmust gyakoroljuk anélkül, hogy átalakulnánk a kegyelem által, ez bizonyosan súlyos károkat okoz.

Amikor küzdünk a pornográf kísértések ellen, fontos őszintén mérlegelni a kísértést övező tényezőket. A legtöbb férfi esetében ez a magányosság, unalom, düh, bizonytalanság és a stressz. A kísértés kontextusának megértése egyszerűen arra ösztönöz bennünket, hogy hívjuk Istent, küldje el irgalmát, hogy elkezdődjön az ördög taktikájának legyőzése. A gyónás szentsége a bőséges kegyelem és támogatás helye. Jézus mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt, 5,8). Ez nem egy ígéret, ami csak a mennyben érhető el! Ez az ígéret számunkra most, a mindennapi életünkben kezdődik. A szentek tanúskodnak erről az igazságról. A szív tisztasága által, ti férfiak, nem csak az életetekben jelenlevő nőkben, hanem magatokban is meglátjátok majd „Isten képmását”! Még ha a sötétség leküzdhetetlennek is tűnik, Krisztus soha nem hagy el bennünket. Mint pap, becsben tartom azokat, akik az Úr gyógyítását akarják a szentgyónásban történő találkozással. Áldás férfiakkal együtt dolgozni a harcban, hogy a dagályt megfordítsuk, hamisról valódi szeretetre.

Képzeld el, mennyire más lenne a világ a feleségeink, nővéreink és leányaink számára, ha a férfiak a tisztaság belső erejében élnének. Ezekben az időnkben nagyon magas a szexuális erőszak növekedése társadalmunkban, különösen az egyetemek területén. Nem ez az idő a férfiúi tisztaság megújítására? Nem ez az idő, hogy a férfiak a testvérek közötti böjt és az imádság közepette növekedjenek az önmegtartóztatás erényében? Nem itt az ideje, hogy mélyebben megvizsgáljuk Szent II. János Pál pápa kinyilatkoztatását, hogy „minden nő méltósága minden férfi adott feladata?”

A férfiúi tisztaság „hosszú és igényes munka”, amit büszkén kellene vállalnunk![10] Képzeld el, hogy Isten trónja előtt állsz az ítélet napján, ahol az elmúlt korok nagy szentjei, akik saját koruk kimagasló bűneivel foglalkoztak, azt mondják majd egymásnak: „Mi a saját vágyunk bajaival foglalkozunk akkoriban, bezzeg azok a XXI. századi férfiak! Ez a boldog néhány nagyon közel harcolt a fenevadhoz!” Segíthetünk egymásnak és más körülöttünk élő férfiaknak, hogy törekedjünk az önuralomra, mert ezt legjobban kezelni a testvérek között lehet. Arra bátorítalak, hogy tedd félre félelmeidet és bizonytalanságaidat, melyek megakadályoznak abban, hogy elköteleződj a tisztaságra. Krisztus segíteni akar a férfiaknak, hogy az Ő szívére formálódjanak az Egyház minden gyóntatószékében és minden egyes szentmisén, ahol az Ő kereszten kiömlött vérének erejét ajánlják fel a szentáldozásban.

3. Az apaság létfontosságú

Az apaság megváltoztatja a történelmet. Máté evangéliuma szerint, ahol „Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit”, negyvenkét (42) apa vezetett el Józsefig, aki örökbe fogadta Jézust.

Szent II. János Pál szavai szerint az apaság elengedhetetlen a világ virágzásához:

A férfi tehát, aki láthatóvá teszi és újra éli a földön Isten atyaságát (cf. Ef 3,15), arra van hivatva, hogy biztosítsa valamennyi családtagja harmonikus fejlődését. E feladatát azáltal hajtja végre, hogy nagylelkűen tudatában van az anya szíve alatt megfogant élet iránti felelősségének, megosztja feleségével a nevelés gondját (cf. Gaudium et spes, 52): teszi ezt a munkájával, amely nem szétszórja, hanem megerősíti és előbbre viszi a családot, valamint az érett keresztény élet tanúságtételével, amely a gyermekeket hatásosabban elvezeti Krisztus és az Egyház megtapasztalásához.[11]

Valamennyi férfit apaságra hívnak valamilyen módon:

Anyává és apává válni valóban azt jelenti, hogy az teljes mértékben megvalósuljon, mert hasonlónak kell lennie Istenhez. Ezt nem az újságokban állítják, nem jelenik meg, ez a szeretet igazsága. Az apává és anyává válás során egyre inkább Istenre hasonlítunk… arra hívnak bennünket, hogy emlékeztessünk mindenkit arra, hogy minden megkeresztelkedett, még ha másképpen is, legyen apa vagy anya.[12]

 

[1] Pope St. John Paul II, Catechesis on Human Love, 100:6

[2] Josemaría Escrivá, The Way

[3] II. János Pál pápa, az emberi szeretet katekézise, ​​14: 5

[4] Shakespeare, Henry V.iv.3

[5] Gaudium et spes, 48

[6] KEK, 1606

[7] KEK, 2331

[8] KEK 2332

[9] KEK 2337

[10] KEK, 2342

[11] Szt. II. János Pál: Familiaris Consortio, 25

[12] Ferenc pápa beszéde, 2015. június 15.

Share