A manduriai jelenésekről

A püspök nyilatkozata az állítólagos manduriai jelenésekkel kapcsolatban

1. A kereszténység Isten üzenete az emberek számára. Hogy pontosabbak legyünk, hozzá kell tenni, hogy ez Isten üzenetei hosszú történetének gyümölcse.

Ennek a történetnek mindazonáltal a Zsidókhoz írt levél meghatározza, nagyon egyértelműen, a struktúráját és végső határát: „Sokszor és sokféleképpen beszélt Isten atyáinknak a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Isten fia, Jézus Kriszus az ő földi igehirdetésével Isten emberekhez intézett üzenetei történetének utolsó fázisát alkotja. Ezért a II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy  „A keresztény üdvökonómia mint új és végleges szövetség sose változik meg, és nem várhatunk más nyílvános kinyilatkoztatást a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt” (Dei Verbum 4). Semmi sincs tehát az Ige rendjében, ami nagyobb volna, mint Jézus. Keresztes Szent János helyesen látta Jézusnak ezt az egyetlenségét, amikor ezt mondta: "Nekünk adva, ahogy tette, Fiát, aki az Ő Igéje – és másik igéje nincsen – , egyszerre és mindent elmondott nekünk ebben az egy Igében, és nincs már más, amit elmondjon" (A Kármelhegy útja, 2,22,3).

2. Ez az általános tanítás nem zárja ki a magánkinyilatkoztatások létezését, amelyek néhány hívő misztikus életéhez és az ő keresztény létükhöz tartoznak. Ezek, amikor tényleg megtörténnek, elsősorban azokhoz szólnak, akik kapják, noha időnként ismertté kívánnak válni  a hívők nyilvánossága előtt, az ő személyes épülésükre. Ezek a magánkinyilatkoztatások mindig egy meghatárotozott nézőpontját hangsúlyozzák Jézus Krisztus hivatalos üzenetének, és minden esetben egészen más szinten állnak, mint Isten hivatalos üzenete, amit az emberiség egészének kinyilatkoztatott. Míg ezért Isten hivatalos üzenete teljes hívő egyetértést kíván, azok a magánkinyilatkoztatások, amiket a hívők összessége elé tártak, mindig segítséget jelentenek a jobb keresztény léthez, de olyan segítséget, amely sosem lesz nélkülözhetetlen a hitélethez.

3. Az Egyháznak ez az elve, amelyben különbözőképpen tekint Isten nyilvános kinyilatkoztatására és minden esetleges magánkinyilatkoztatásra, kötelez engem mint a szent katolikus Egyház püspökét, hogy mindenkit arra buzdítsak: lelki életét arra alapozza, ami lényeges és központi a kereszténységben. Mindig visszaélés lesz azt követelni a hívőktől, hogy kötelező módon hitet adjanak magánkinyilatkoztatásoknak, vagy isteni büntetéssel fenyegetni azokat, akik nem értenek egyet.

4. Az Úr, ahogyan az I. Vatikáni Zsinat tanítja a Dei Filius dogmatikus konstitúció III. fejezetében, azt akarta, hogy a mi hívő beleegyezésünk az Ő hivatalos és nyilvános kinyilatkoztatásába összhangban legyen az értelemmel is (vö. DS 3009). Hasonló módon, nem lenne értelme elfogadni egy feltételezett magánkinyilatkoztatást, amely nem támaszkodik elfogulatlan és gyanún felül álló érvekre. Sajnos az állítólagos Mária-jelenések esete Manduriában, az Oriai Egyházmegye egyik városában, nem ilyen. A csodára való hivatkozást olyan tényekkel kapcsolatban, amelyeknek bizonyító ereje évek óta, az események kezdetétől súlyosan vitatott és amelyek egyáltalán nem világosak és nyíltak, nem lehet összekeverni Isten világos beavatkozásával, amikor ez a bevatkozást csodák kísérik. Maguk a Jézus által  földi élete során véghezvitt csodák is nagyon távol vannak minden mágikustól, feltűnőtől, excentrikustól.

5. Éppen ezért semmilyen formában nem fér össze az Isten Szent Anyja iránti valódi és őszinte tisztelettel , ha a Madonna olyan vélt megjelenéseit és ájtatosságait terjesztjük, amelyekben extravagáns elemek vannak. A Mária-tiszteletnek, ahogyan II. János Pál oly sokszor tanította, legutoljára 2000 szeptember 24-én, minden „babonától és hiszékenységtől mentesnek kell lennie, helyes értelemben befogadva Szűz Mária rendkívüli jelenéseit, az Egyház tanításával megegyezően, amely az Íráson és a Hagyományon alapszik.” A manduriai tények azonban nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, ami könnyen felismerhető, ha figyelembe vesszük a propagált ájtatosságok tartalmát. Eklektikus és folyton változó keveredésben más elemekkel, a következő ájtatosságokat sorolhatjuk fel: a Boldogságos Szűz Mária véres és olajos könnyei iránt, a Mária-szoborból kifolyt olaj iránt, Jézus arcának jobb sebe iránt.

6. A föntiek fényében, ami azokat a jelenségeket illeti, amelyek Manduria (TA) területén történnének, Mária vélt megjelenésével, Mária-szobrok és keresztrefeszített Krisztus-szobrok véres könnyezésével, illetve olajos izzadásával, Debora Moscogiurival a központban, ezek nem olyan dolgok, amelyek megváltoztatnák a helyi egyházi hatóság álláspontját, amelyet az események kezdetétől elfoglal, sőt amelyben megerősödött, mint legutóbb 2001. március 25-én kijelentette, nevezetesen:

a) A manduriai eseményekben Isten és az ő kinyilatkoztatott igazságának keresése helyett inkább azt vehetjük észre, hogy minden eszközzel a szenzációt és a látványosságot keresik, amit a modern komunikációs eszközökkel felerősítenek. A Szentegyház tradicionális ítéletében azonban ezek a külső elemek súlyos kételyeket okoznak. Azok az emberek, akiket Isten valóban meghívott, hogy valamit közvetítsenek az Egyháznak, mindent elkövettek azért, hogy titokban tartsák a velük történt rendkívüli jelenségeket, az alázat erénye révén, amely minden más erény vezére, jól tudva, milyen veszélyt hordoznak azok.

b) Kezdettől napjainkig egyetlen egyházmegyei pap sem adott hitelt a manduriai Mária-jelenéseknek, hamisnak tartva azokat. Ezt mondjuk a laikus és egyszerű híveknek is. A jelenségnek valójában az Oriai Egyházmegyén kívüli követői vannak, akik jól meghatározhatóak.

c) Az események központi személyeiben mindvégig hiányzott a püspöki útmutatás követése. Mons. Armando Franco püspök halála, amely 1997 december 15-én történt, régebben és ma is többször, írásban és szóban, úgy lett magyarázva, mint Isten és a Madonna példaszerű büntetése. A manduriai események középpontjában álló emberek több alkalommal megvetést mutattak mindazok iránt, akik nem értenek egyet az események azon verziójával, amelyben ők főszereplőknek mondják magukat. Minden bölcs és értelmes lelkivezető azonban jól tudja, hogy olyan esetekben mint ez, tipikus dolog megvádolni az egyházi hatóságot üldözéssel és más dolgokkal, és esetleges szerencsétlenségeket Isten ítéletének tulajdonítani azok számára, akik az ő viselkedésükkel nem értenek egyet.

A föntiek fényében újra kérjük a híveket, hogy még jobban imádkozzanak, és bölcsen álljanak a dolgokhoz, hogy mindaz, ami nem Istentől számazik, ne zavarja meg és vigye pusztulásba az ő nyáját, amelyen Szűz Mária anyai szeretete őrködik, és amelyért Jézus, Isten igaz Fia, az Ő drága vérét ontotta. Kijelentjük, hogy azok az összejövetelek, amelyek Manduriában rendszeresen zajlanak, nem kaptak semmilyen egyházi engedélyt, és kívül állnak a szükséges közösségen a legitim egyházi hatósággal. Hasonló módon megállapítjuk, hogy egyetlen lelkész sincs felhatalmazva, hogy ott a szent liturgiát végezze. Ezenkívül ki van zárva, minden pap számára, minden szentség kiszolgáltatása ott. Végül emlékeztetünk arra, hogy akik szerzetesi állapotot színlelnek, továbbá mindazok, laikusok vagy szerzetesek, akik szentséget szolgáltatnak ki illegálisan,  egyházi büntetéseknek vannak alávetve (vö. CIC cc. 1378-1383).

Oria, 2002. február 22.
Szent Péter Székfoglalásának ünnepe
Oria püspöke

A magyar nyelvű összefoglaló dr. Kovács Gábor atya oldaláról származik.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.