A cikk 2010-ben készült. A képen Budapest diszpolgárává avatják a dalai lámát. A szerk.

“Őszentsége a Dalai Láma Magyarországra látogat A két teljes nap programja négy nagy eseményből áll:

Szeptember 18. Szombat
9.30 – 11.30 Bevezetés a tibeti buddhizmusba I. rész
13.30 – 15.30 Bevezetés a tibeti buddhizmusba II. rész

Szeptember 19. Vasárnap
9.30 – 11.30 Csenrézi (A Szeretet Buddhája) meghatalmazás és áldás
13.30 – 15.30 Együttérzés: A boldogság művészete – nyilvános tanítás, beszélgetés

Mind a négy esemény nyitva áll minden érdeklődő számára. Őszentsége célja nem a térítés, hanem az, hogy a buddhizmus és önmaga mélységes felismeréseit feltárja és közkinccsé tegye abból a célból, hogy minden egyes hallgató a maga módján gazdagíthassa a saját belső fejlődése útját a saját vallása, világnézete keretein belül.”

Olvashatók plakátok minden sarkon, a dalai láma mosolygó arcával.

Régen még elhittem, hogy az, amit ők hirdetnek, tehát, hogy az egésznek a célja nem a térítés, igaz. De az igazság az, hogy a dalai láma célja ezzel az eseménnyel jóval alattomosabb. És mindjárt fényt is derítünk rá, megígérem.

De előbb hadd írjam le, mi indított arra, hogy most kiálljak az igazság mellett és ezzel amellett, aki egyedül Szent.

Én liberális szülők gyermeke vagyok, apám vallásossága pedig kimerül egy merő szinkretizmusban, ahol van valami, amit istennek nevez, s hiszi, az az én személyes Istenem. De erről szó sincs. Az ő arctalan energiaforrása messzemenőkig nem azonos az én áldott Jézus Krisztusommal és az ő Atyjával, a mi Teremtőnkkel. Ő még Jézus istenségét sem ismeri el, hogyan lehetne az én Szentháromságos Egy Istenem az ő istene?

Ám neveltetéseim alapkövei voltak a tolerancia és a vallásosság az ökumenizmus jegyében. Polcaikon megtalálható voltak a Richard Bach könyvek és a Kapujanincs átjáró. Alapművek, minden ezoterikusan vallásválogató személynek.

Szerencsémre azonban ha nem is kiskoromban, de valamikor 10 évesen megkeresztelkedtem. És azóta Isten egyre vezet kifelé ebből a bálvány és mágia ködből a fényre. Pubertás korom végén és fiatal felnőttként simán el tudtam beszélgetni egy krisnás fiatalemberrel, és úgy gondolni, közös úton haladunk.

Akkor még nem jártam a hitoktatóira. Akkor még tudtam ilyesmiket gondolni magamban: ha nem lennék katolikus keresztény, bizonyára buddhista lennék. Ma már azonban se egyiket, se másikat nem választanám. A krisnások csak tanítóként ismerik el az én Uramat, az Isten Fiát, tudatmódosító szereket használnak fel vallási életük részeként, és a Gouranga! – Légy boldog! – felkiáltásuk hirdeti, hogy útjuk az önös boldogságkeresés vizein vezet keresztül. Ami a buddhizmust illeti, ott még nagyobb a szakadék az én vallásom és az ő vallásuk között. A miénk aktív, cselekvésre hívó hitéletet hirdet, míg ők passzív cselekvéseket és vágyakat elvető hitéletet élnek.

És itt most ne keverjük össze, tudom, hogy keresztény körökben is létezik remeteség, szerzetesség és kontemplatív (szemlélődő) ima, ám ezek teljesen más jellegűek, mint a buddhista kolostorokban lévő szerzetesi életformák és meditációk. De van egy sokkal szembetűnőbb dolog is. A szenvedés. A buddhizmus a szenvedés megszüntetésére irányul, mint előző életek büntetését, karmáját feloldandó. A kereszténység azonban hirdeti, ártatlanul is lehet szenvedni, s ez a szenvedés nem alapvetően rossz dolog, hanem életünk része, a szeretettel együtt járó dolog, mely lehetővé teszi azt, hogy tökéletesedjünk általa.

Krisztus keresztje óta tudjuk, a Szeretet és a Szenvedés váltott meg bennünket, és hogy mi is bekapcsolódhatunk ebbe az áldozatvállalásba, ha szenvedéseinket felajánljuk másokért.

Miután mindez tisztázódott bennem, a dalai láma makacsul megmaradt azért szimpatikus egyénként lelkemben. Aztán történtek még dolgok. A tolerancia és ökumenizmus szavak leomlottak, mint olyan falak, amelyek fogvatartottak. A hitoktatói szakon két tanárom megmagyarázta nekem ugyanis, mit jelentenek ezek.

A tolerancia nem más, mint közömbösség. Szemet hunyunk a bűnök felett, hogy ne bántsuk meg vele a bűnöst.

Sokan vetik a katolikus Egyház szemére, miért nem toleráns, amikor ezt tűzte zászlajára. Ezeknek az illetőknek üzenem, ezt a szót, tolerancia, a katolikus egyház nem tűzte zászlajára. Ezt a humanizmus tűzte ki.

A katolikus Egyház a Szeretet szót hímezte lobogójára, mely a bűnöst szereti, ám a bűnt megveti. A másik tévedés az, hogy a világvallások közötti párbeszéd az ökumenizmus lenne. Szó sincsen arról, hogy a világvallások egységesülni szeretnének. Egyszerűen elismerik egymást vallásként, azaz Istenhez elvezető útként, a logosz szpermatikoisznak (az igazság magvainak) hordozójaként.

Ám hogy ki mennyire és mennyit hordoz ezekből a magvakból, az más és más. Itt egyáltalán nincs szó olyasmiről, hogy egybe kéne mosni, egységesíteni a vallásokat és egy vallássá ötvözni. Ám megfigyelhető, hogy buddhista körökben a világvallások közötti párbeszédet ökumenének hívják, s ez máris megmutatja, hogy egységesíteni kívánják a vallásokat egy vallássá. (Az ökumenizmus egyébként a keresztény vallások egységre törekvése, hiszen mindannyian Krisztus testéhez tartozunk.)

Az utolsó mozzanat az volt, amikor egyszer a Magyar Katolikus Karizmatikus Mozgalom honlapján olvasgattam ezt-azt. A szemem elé került egy írás a dalai lámáról. Ez végképp meggyőzött engem arról, hogy a dalai láma céljai és szándékai korántsem ártalmatlanok.
Íme, szemelvények a cikkből (Az eredeti cikk az ETHOS folyóirat 2001/1. számában olvasható), a jobb megértés miatt:

Mi a célom mindezzel? Hogy felnyissam mások szemét is, ahogy az enyémet is felnyitották.

Vegyük tudomásul, hogy bizony, van olyan, hogy a démon a fényesség angyalának mutatja magát. Ám attól még démon és ártalmas marad.

Mit tehetünk mi, keresztények?
Imádkozunk. Imádkozunk, hogy a dalai láma előadásai mentén a démoni erők ne vehessenek lakást a hallgatók lelkében. Imával tudunk ellenük harcolni. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit megtehetünk.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bejegyezte: Manka 

Eredeti lelőhely: Manka blogja. Sajnos időközben eltávolították. A szerk.

Létrehozva 2021. január 18.