Ezek az idők a „végidők”?

Ne hagyjuk figyelmen kívül a botrány misztikus dimenzióját

Kijózanító főcímmel (Az ítélet és tisztulás ideje) jelent meg Ann Arbor  (Renewal Ministries, Michigan) írása  a júliusi hírlevélben,  egy évtizedes üzenet, ami hátborzongatóan időszerűnek tűnt.

„Az egyházamnak nagy szüksége van erre az ítéletre” – szólt részben az üzenet. „Folytatják a házasságtörő kapcsolatot a világ szellemével. Nemcsak bűnnel fertőzöttek, de tanítják és felkarolják a bűnt. A vezetők képtelenek ennek kezelésére.”

Először a néhai ferences atya, Michael Scanlan beszélt erről, és 1980-ban publikálta az egykori New Covenant magazinban ezeket a szavakat, melyeket a katolikus karizmatikus megújulási mozgalomból kinőtt Renewal Ministries próféciának tekintett. Scanlan atya próféciája, aki 1974 és 2000 között a Steubenville-i Ferences Egyetem elnöke volt, egyike volt azoknak a próféciáknak, amelyek ma is éreztetik hatásukat, ahogyan az események kibontakoztak az Egyházban és a világban.

Az ilyen üzenetek nem elszigeteltek vagy ritkák. Sokat közülük a modern korban írtak vagy mondtak el, néhányan arra következtetésre jutottak, hogy a világ elérkezett vagy belépni készül a Szentírásban említett „végidőkbe”.

Valójában több pápa, a közelmúltban Szent II. János Pál és XVI. Benedek is sürgetően beszélt ezekről ugyanúgy, mint a fatimai és más máriás jelenések helyszíneinek látnokai, kiknek látomásait lelki vezetőik megkülönböztetik, néha online is megosztva ezeket.

Azok a katolikusok, akik követik az ilyen üzeneteket, kevésbé voltak meglepve a közelmúltban nyilvánosságra került papi szexuális zaklatási botrányok miatt, és hogy az Egyház képtelen kezelni ezt.

Mark Mallett kanadai író, blogger és evangélista – aki úgy látja, hogy az ő szerepe, hogy figyeljen, imádkozzon és meghallja azt, amit Isten mond az egyháznak – azt mondta, hogy az Egyházat részben figyelmeztették a szexuális visszaélések válságáról a fatimai  üzenetekben, melyek arról szóltak, hogy Oroszország hogyan terjeszti eltévelyedéseit szerte az egész világon, háborúkat és az Egyház üldöztetését okozva, ha Mária kéréseinek nem engedelmeskednek.

„Az oroszországi ’eltévelyedések’ között, melyek a felvilágosodás korából származnak” – mondta Mallett egy e-mailes interjúban – „megtalálható minden olyan ’izmus’, ami 1917 óta fertőzte meg a nemzeteket: a kommunizmus, a szocializmus, a radikális feminizmus, a modernizmus, az individualizmus, morális relativizmus.

Ebben az értelemben a ma leleplezett szexuális perverzió jellemző tünete egy olyan kultúrának, mely régen elvesztette erkölcsi határait, és így ’a világ jövőjét teszi kockára’, ahogy erre Benedek pápa figyelmeztette a Kúriát 2010-ben.”

Ahogy Mallett mondta, amikor Isten egy prófécia által szól, akkor nem a jövőt jósolja meg, hanem ahogy az akkor bíboros  Joseph Ratzinger 2000-ben, a fatimai üzenetek teológiai magyarázatában írta: „elmagyarázza Isten akaratát a jelenre, és így a helyes utat mutatja be a jövő érdekében.”

A prófécia szerepe

Joseph Ester atya, a detroit-i érsekség papja és számos prófétai üzenettel foglalkozó könyv szerzője azt mondta, hogy az Ószövetségben Isten a prófétákat egyfajta kommunikációs csatornaként támasztotta az embereknek, mivel azok, akik az akkori vallási intézményt alkották, nem azt csinálták, amire elhívást kaptak.

„Amikor a vallási vezetők teljesítik kötelességüket, akkor prófétákra nemigen van szükség, különösen nem magán kinyilatkoztatás formájában” – mondta. „Az a tény, hogy az elmúlt néhány évszázadban sok állítólagos magán kinyilatkoztatás volt, azt jelzi, hogy az egyház vezetői néha nem voltak ehhez elegendőek.”

Ester atya ilyen esetekben azt mondta, hogy Isten a próféciát használja az emberek figyelmeztetésére, előkészítésére és bátorítására, de soha nem vezet be új tanokat, csak az egyházi tanítást fejti ki, vagy gyakorlati tájékoztatást, tanácsot ad, hogyan kell azt a tanítást megvalósítani.

Az üzenetek szólhatnak egy egész nemzetnek, embercsoportnak, magának az Egyháznak vagy egyéneknek, mondta. Amikor szörnyű dolgokra figyelmeztet, a prófécia gyakran feltételes, vagyis ha az emberek komolyan veszik az üzenetet és megváltoznak, akkor a büntetés enyhíthető vagy megelőzhető.

Peter Herbeck, a Renewal Ministries alelnöke és misszókért felelős igazgatója elmondta, hogy a prófétai üzenetek megmutathatják, hogy mi következhet, mivel a Szentírás azt mondja, hogy az Úr „feltárja titkos terveit szolgáinak, a prófétáknak”.

Ugyanakkor azt mondja, hogy minden próféciát meg kell vizsgálni, gyakran az idő múlásával. Szent Pál figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne utasítsák el a próféciát, hanem mindent vessenek próba alá, és keressék a jó dolgokat. A prófécia hitelének első indikátora lehet az a benyomás, amit azokra gyakorol, akik először hallják, mondta Herbeck. Ilyen esetekben van egyfajta érzékelés, hogy „figyelj erre”.

„Van egy bizonyos súlya, tisztasága és érettsége”, mondta.

Felkészülés a megpróbáltatásokra

Sokan azok közül, akik hallották Ralph Martin próféciáját 1975-ben a római Szent Péter Bazilikában (ő volt a katolikus karizmatikus megújulás korai vezetője, jelenleg a Renewal Ministries elnöke), azt mondták, hogy érezték [szavaiban] a hit hatalmas erejét.

Az üzenet részben azt mondta: „Mivel szeretlek, meg akarom mutatni, mit csinálok ma a világon. Fel akarlak készíteni arra, ami eljön. A sötétség napjai jönnek a világra, a nyomorúság napjai. … Az épületek, melyek ma állnak, nem fognak állni. A támogatás, melyet most megkap az én népem, nem lesz majd. … Eltávolítom tőletek mindazt, amitől most függtök, tehát csak tőlem függtök majd.”

Herbeck szerint az üzenet párhuzamban áll azzal, amit az emeritus XVI. Benedek pápa fiatal papként mondott arról, hogy az Egyház elveszti tekintélyét, hangját a politikában és befolyását, és zsugorodni fog a vizsgálatok, próbák és tisztulás által.

Szent II. János Pál pápának a német katolikusoknak írt válasza (1980), amikor megkérdezték, mi fog történni az Egyházzal, meglepően hasonló volt: „Fel kell készülnünk arra, hogy sokat szenvedjünk a nagy vizsgálatok előtt, például szükségünk lesz arra is, hogy akár lemondjunk az életről, és teljes odaadást tanúsítsunk Krisztusnak és Krisztusért. … A ti és az én imáim által lehet enyhíteni ezt a nyomorúságot, de már nem lehet elkerülni ezt, mert csak így lehet az egyházat hatékonyan megújítani.”

Figyelés

Mallett úgy véli, hogy Mária és a pápák kulcsfontosságú prófétai hangok ezekben az időkben.

Mária bátorítását és figyelmeztetéseit a pápai tanítások visszhangozzák, és hozzátette:

„több mint egy évszázada a pápák figyelmeztetnek az Egyház alapjait érő támadásokra a titkos szekták (szabadkőművesek), a kommunizmus és mások által. Távol az összeesküvés elméletektől, ezek a figyelmeztetések enciklikákban, apostoli levelekben és más irányadó nyilatkozatokban jelentek meg.”

Herbeck hozzátette: „Szent II. János Pál azt mondta, hogy Krisztus helytartója elhívásának egy része az, hogy képes olvasni az idők jeleit és értelmezni, mit mond a Lélek. Azt gondolom, hogy ezt csodálatosan csinálta, és egyedülállóan tehetséges volt ebben.”

Mallett szerint sajnos sokan nem hallották meg ezt. A racionalizmus okán azt mondta: „Egy olyan Egyház lettünk, ami leginkább a fejekben van, gyakran elválasztva a szívtől. Így elvesztettük az alapvető kelléket a Királyság megörökléséhez: a gyermekszerű hozzáállást. E nélkül még az Egyház legjobb hitvédői is hajlamosak voltak gúnyolódni a misztikuson, a Mária jelenéseken az ezeket gyakran kísérő jelenségeken. Elveszítettük azt a képességünket, hogy megkülönböztessük a prófétai szavakat azt sugallva, hogy ezeket még akkor is figyelmen kívül lehet hagyni, ha már megkapták a ’jóváhagyást’”.

Akik mégis meghallják, azok gyakran jelentéktelen, apró és ismeretlen lelkek, mondja Mallett. Herbeck egyetért ezzel. Elmondta, hogy a hétköznapi embereknek, akik elkötelezett életet élve keresik az Urat, gyakran jó érzékük van arra, hogy mit tesz az Isten. „Soha nem lepődöm meg azon, hogy az imára hangolt emberek mennyire ismerik az Úr szívét.”

Mallett mondta: „Nem nehéz látni az ’idők jeleit’ ma. Hiszem, hogy azt, amit sokan közülünk évtizedek óta ismerünk és elfogadunk, kezdik elfogadni azok is, akik eddig elutasították ezeket a prófétai igazságokat.”

A jelen idő

Mallett szerint a Katolikus Egyház Katekizmusa (672) beszél a jelen időről, mint ami „a Léleké és tanúságé”, de amit jelöl a szenvedés és gonosz általi megpróbáltatás, mely nem kíméli az Egyházat és a „vámszedőket” az utolsó napokban.

Idézve ugyanezt a Katekizmus szakaszt Herbeck azt mondja, hogy a „Lélek és a tanúság” ideje egyben a várakozás és az éberség ideje. Azt is mondta, hogy a Szentírás és a Katekizmus figyelmen kívül hagyása sokakat sebezhetővé tett. „Várunk és figyelünk? Azt hiszem, sokan nem tudják, mit nem tudnak. … Ők inkább csinálnak más dolgokat, és nem veszik észre, hogy mennyire fontos a Krisztus iránti mély odaadás … és mi fog történni, amikor meghalunk.”

Arról, hogy az aktuális események a „végidőket” jelentik, előre jelezve Krisztus visszatérését, Herbeck elmondta, hogy szerinte sokan ezt hiszik a protestáns világban. Azonban hozzátette: az ilyen jelek idézése, mint a kereszténység összeomlása, a hitehagyás növekedése és Izrael újjáépítése „ha ez nem is a végidő, de bizonyosan annak főpróbája.”

Esper atya elmondta, hogy 1976-ban, amikor Szent II. János Pál pápa még Karol Wojtyla bíboros volt, azt mondta: „Most szembesülünk az Egyház és az anti-egyház, az Evangélium és az anti-evangélium, Krisztus és az Antikrisztus végső összeütközésével… Kell lenni egy próbának, amit az Egyház elfogad, és amivel bátran szembenéz…”

Hasonlóképpen Lucia nővér, az egyik fatimai látnok 1957-ben beszélt arról, hogy az ördög sorsdöntő összecsapást keres, elsődleges célja a család és a papság lesz. „Nem kell sok vizsgálat vagy értékelés a jelenlegi időkről, hogy belássuk: ezek a támadások erőteljesen zajlanak.”

„A nap végére” mondta Herbeck, „itt lehet a végidő, de mindannyiunknak égő lámpással kell élni napjainkat. Ha valóban így élünk, akkor készen állunk a végidőkre, bármikor is következik be.”

Profetikus különbségek: katolikus és protestáns nézetek

A protestánsok úgy tűnik, hogy túlsúlyban vannak a nyilvánosságot illetően a próféciáról, amit az olyan könyvek népszerűsége is mutat, mint a 1995-ben indult és 2006-ban lezárult Left Behind (Hátrahagyva) bestseller sorozat.

Az ő nézetük a próféciáról nyilvánvalóan különbözik a katolikustól. Az egyik inkább a Biblia próféciáinak értelmezésére koncentrál, bár némely protestánsnak látomásai és üzenetei vannak az időket illetően, mondta Joseph Esper atya, a Detroit-i érsekség papja, számos próféciával foglalkozó könyv szerzője. Néhány protestáns a profetikus nézet részeként ideérti azt, amit „elragadtatás” -nak ismernek, a John Nelson Darby által a XIX. században kialakított elképzelés szerint, bizonyos bibliai részek alapján két együtt levő emberről beszélnek, ahol az egyiket felveszik. [Vö. Mt 24,40. A szerk.]

Mark Mallett katolikus evangelizátor és író egy online újságot vezet, hogy segítse felkészíteni az Egyházat a mai időkre. Azt gondolja, hogy a legszembetűnőbb különbség a próféciák máriás dimenziójának protestáns elutasításában rejlik.

„Ironikus módon Miasszonyunk, az üdvtörténet kulcsfontosságú alakja, szimbolikusan jelenik meg a Szentírásban a Teremtéstől a Jelenések könyvéig. A katolikusok valójában sokkal inkább bibliai megközelítésűek ebben, amikor elismerik a Szűzanya szerepét”, mondja Mallett.  Amikor Mária megjelent Guadalupé-ben, Mallett szerint Szent Juan Diego úgy írta le a jelenést, mintha „napba öltözött volna”, ami közvetlen utalás a Jelenések könyvére. Más jelenések is ezt a jelet adják meg, amit XVI. Benedek emeritus pápa elismert, hogy ez Mária, az Egyház és az Isten népének szimbóluma.

Mallett szerint a Máriás dimenzió nélkül a protestánsok nem rendelkeznek a kulccsal a végidők megértéséhez. Csak a Bibliára összpontosítanak, hiányzik az Egyház teste misztikus teológiájának, valamint a jól ismert szentek és misztikusok hangjának ismerete.

Egyes protestánsok a Katolikus Egyházat „Babilon szajhájának” vagy az Antikrisztus rendszerének tekintik, mondta Mallett. Szerencsére ezek a nézetek ma kevésbé érvényesülnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A sokféle különbség ellenére „általános egyetértés van a katolikus és a protestáns prófécia között, mely elismeri a hitehagyást közöttünk, az egyetemes Egyház eljövő üldöztetését és egy ’fenevad’ felemelkedését, ami egy új világrend és egy gazdasági rendszer által uralkodik.”

Herbeck, a Renewal Ministries (Ann Arbor, Michigan) missziókért felelős alelnöke és igazgatója elmondta, hogy a próféciákra vonatkozó protestáns hiedelmek széles körűek. Egyesek szerint a próféciák véget értek a Bibliában, mások pedig az úgynevezett isteni „most-szó” szerint élnek. A katolikusok ezzel szemben a Szentírásra, a Katekizmusra és más egyházi tanításra tekintenek. Náluk is vannak magán kinyilatkoztatások, de az Egyház nem várja el azok elfogadását.

Mallett szerint a katolikus prófécia az „Egyház győzelméről” és „a világ megújulásáról” beszél. Ez nem a világ vége, mondta, de a „béke időszaka”, amikor az Egyház megpihen a munkában.

„Van egy közös szál, ami végigfut a katolikus próféciákon, mióta Szent János megírta a Jelenések könyvét”, mondta Herbeck. „2003. szeptember 10-én, az általános audiencián Szent II. János Pál pápa ezt mondta: ’A megpróbáltatások és szenvedések általi megtisztulás után egy új korszak hajnala tűnik fel.’ Sok pápa mondta ugyanezt, jelezve, hogy az Egyház ismét virágzik a szenvedések után. Ugyanez visszhangzik a Szűzanya jelenéseiben is, aki ’Szeplőtelen Szívének győzelméről’ beszél. Mivel ő az egyház anyja, ez is a mi diadalunk lesz.”

Cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2023. január 9.