Néhány napja jelent meg a Férfiak Klubjának weboldalán egy (újabb) nemzetközi kutatási eredmény, amely szerint a házastársi hűség és a válási arány szoros összefüggésben van a szexuális partnerek számával és a szexuális élet elkezdésének idejével:

„A legújabb agykutatási eredmények összefüggést mutattak ki a korán elkezdett szexuális élet és az elköteleződésre való képtelenség között.  Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush mindketten szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, Hooked, New Science on How Casual Sex Is Affecting Our Children (Fennakadva, Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre) című könyvükben például arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életet az elköteleződés vágya nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi elköteleződésre.”

Egy másik, talán még fontosabb kutatásban pedig „azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a szexuális partnerek száma és egy házasság tartóssága között. Az alábbi grafikonban foglalták össze az eredményeket.

Azoknak a férjeknek és feleségeknek tehát, akiknek egyetlen szexuális partnerük (a házastársuk) volt egész életük során, több, mint 95%-a élt az első házasságában a vizsgált ötödik év végén, azaz kevesebb mint 5%-uk vált el. Azoknak viszont, akiknek öt vagy több – öt szexuális partner felett már nincs lényeges változás –, csak alig több mint a fele van együtt a házastársával az ötödik év végén.”

Nem ez az első alkalom, hogy egy tudományos kutatás feketén-fehéren bizonyítja, hogy Isten törvényei nem csupán azért fontosak, mert a keresztény hit szerint világossá teszik, hogy mi a bűn, hanem valóban olyan értékeket mutatnak fel – és tesznek kötelezővé –, amelyekhez ragaszkodva az emberek igazán szabadok és boldogok lehetnek, függetlenül attól, hogy kereszténynek tartják magukat vagy sem.

Engedjetek meg nekem egy rövid gondolatkísérletet. Mi lenne, ha minden ember a 6. parancsolat (Ne paráználkodj!) szerint élné az életét? Az emberek komolyan vennék a szexualitást és a hűséget. Nem csalnák meg egymást, minimálisra csökkenne a válások száma. A mostani adatokhoz képest elenyésző lenne azon gyermekeknek a száma, akik apa vagy anya nélkül nőnek fel, és sokkal kevésbé sérülnének. Nem lennének abortuszok, nem gyilkolnának meg sok-sok ezer magzatot naponta, csak azért, mert az emberek felelőtlenül élik meg a szexualitásukat. Nem lennének szexuális betegségek, nem halnának meg sok ezren AIDS-ben. Nem tenné tönkre nők és férfiak millióinak életét a pornó. Nem kezdenék el a fiatalok 12-13 évesen a szexuális életüket, amikor még egyáltalán nincsenek megérve rá szellemileg és lelkileg, és 18-20 éves lányok és fiúk nem éreznék úgy magukat, hogy nem tudnak kötődni, a lelkük ezer darabra szakadt a sok csalódás és sok szexuális partner miatt.

Újra érték volna az önuralom, amit az élet sok-sok más területén is megéreznénk. Az emberek újra el tudnának köteleződni egy életre: nem csak addig, amíg minden jó, hanem hűségesnek maradni akkor is, amikor nehéz. Egyre egészségesebb házasságok, és ennek köszönhetően egyre egészségesebb családok vennének körül bennünket, egyre egészségesebb lelkű gyermekekkel, és ennek köszönhetően a társadalom is újra egészségesebb lehetne. És még folytathatnám…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. szeptember 7.