Athanasius Schneider püspök egy új interjúban beszélt a 2019-ben tartandó pán-amazóniai szinódus nemrég kiadott munkadokumentumáról. Az interjúban a püspök elutasította a nős férfiak pappá szentelésének ötletét.

Schneider püspök amellett érvelt, hogy a papi önmegtartóztatás része az Egyház azon hagyományának, amely az apostoli időkig nyúlik vissza. A nők szerepéről szólva a püspök attól tart, hogy az Egyház hamarosan azt a Németországban jelenleg is létező modellt fogja követni, hogy női lelkipásztori kisegítők tartanak prédikációkat és igeliturgiát a templomokban.

A püspök egy 30 perces videóinterjúban beszélt minderről, amelyet a Gloria.tv online katolikus televízió készített vele június 10-én, Csehországban. Az interjúban a kazahsztáni Astana segédpüspöke több témát is érint, beszél többek között a hagyományos latin miserítus fontosságáról, Ferenc pápa Amoris Laetitia apostoli buzdításának súlyos következményeiről, és az Egyházban kialakult megosztottságról.

A 2019-ben megrendezendő pán-amazóniai szinódus június 8-án kiadott munkadokumentuma (Instrumentum Laboris) kapcsán Schneider püspök a nős férfiak pappá szentelésének, valamint a nők erőltetett oltárszolgálatának kérdéseit is érintette.

Schneider püspök szerint a készülő szinódus munkadokumentuma a nős férfiak pappá szentelésének engedélyezését készíti elő a pán-amazóniai régióban. Ugyanakkor a püspök úgy gondolja, hogy a helyi engedélyezéssel ez az innováció hamarosan az egész világon elterjedne. A püspök szerint ezzel “a cölibátus de facto eltörlésre kerül”. “Azonnal beláthatjuk ezt” – teszi hozzá, azt állítva, hogy csak egy gyerek nem értené, hogy a pán-amazóniai régióban egy ilyen kivételes engedélynek ez lenne a mélyebb következménye.

A német származású püspök szerint az eféle nős papok “valójában az Egyház megszakítatlan hagyománya ellen vannak”.

Papként önmegtartóztatásban élni az apostoli hagyományig nyúlik vissza, ez nem pusztán egyházi törvény

– tette hozzá Schneider püspök. A püspök álláspontja itt egybecseng Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának álláspontjával. Mint Schneider püspök ugyanakkor emlékeztetett rá, már Szent Ágoston is világossá tette ezt, ahogy a Karthágói Zsinat is. A papi önmegtartóztatást már a negyedik században ismerték, mint olyan hagyományt, ami az apostoli időkig nyúlik vissza. A papi cölibátus gyakorlata ekkor még olyan életformát jelentett, amit nős és nőtlen papok egyformán gyakoroltak: a szentelést követően minden pap önmegtartóztatásban élt, függetlenül attól, hogy nős volt-e, vagy sem.

Ahogy Schneider püspök emlékeztetett, az Egyház történetében minden pápa kitartott amellett, hogy a papoknak és püspököknek önmegtartóztatásban kell élnie. A pápák kitartottak emellett minden visszaélés és támadás ellenére is, akkor is, amikor a papi cölibátust európai uralkodók támadták. Schneider püspök azt is kifejtette, hogy amikor a keleti egyházak a 7. században szakítottak a papi önmegtartóztatás hagyományával, “a Szentszék ezt sohasem fogadta el”.

A keleti rítusú katolikus egyházak gyakorlatáról, hogy ők papnak szentelnek nős férfiakat is, Schneider püspök azt mondta: “ez olyan engedmény volt, amit azok az ortodox egyházak kaptak meg, akik vissza kívántak térni a katolikus egyházba”. Ezek az egyházak engedélyt kaptak arra, hogy “fenntartsák a közel 1000 éven át létezett gyakorlatukat”. A római katolikus egyháznak azonban “sohasem szabadna ezt feladnia”, mivel egy ilyen változás az egyházfegyelemben “az apostoli hagyomány ellen lenne”, ami “dominószerű hatással járna”.

Schneider püspök attól tart, hogy ha a pán-amazóniai régió engedélyt kap arra, hogy nős férfiakat pappá szenteljen (az önmegtartóztatás hagyományos kötelezettsége nélkül), úgy ezt “más püspökök és püspöki konferenciák is előállnának, és más régiókban is alkalmazni kívánnák”.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. június 28.