„Megemlékezve könnyeidről”

Tanúságtétel a gyergyószentmiklósi ikon könnyezésének X. jubileumán

(Gyergyószentmiklós, 2018. február 17.)

Laudetur Iesus Christus!

A gyergyószentmiklósi Istenszülő ikonjának könnyezése napra pontosan 10 esztendővel ezelőtt vette kezdetét. Ft. Bazsó-Dombi Attila gör. kat. atyától, lelkinapunk szervezőjétől kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy mint természettudományban is némiképp jártas római katolikus teológus, aki szemtanúja lehettem a csodának, tegyek tanúságot a Gyergyói Szűzanyánk könnyezéséről. Megrendülve, de hálatelt szívvel és örömmel állok most itt, és osztom meg mindazt, amit láttam és hallottam, aminek tanúja voltam, s hogy milyen meggyőződés alakult ki bennem és milyen felismerésre jutottam.

A Szűzanya hív és vár

Iskolázottságomat tekintve okleveles biológus és katolikus teológus vagyok, valamint tanár. Jelenleg laboratóriumi biológusként dolgozom. Szűzanyánk gyergyói könnyhullatásáról tíz esztendővel ezelőtt, görög katolikus bekötöttségeim révén hallottam először, akkor még egri megyés kispapként. A hír hallatán azonnal erős vonzást éreztem, és tudtam, hogy a Szűzanya hív, el kell látogatnom hozzá. A Központi Szeminárium soron következő kimenőjén tüstént útra is keltem Gyergyószentmiklósra. 2008. október 22-én pénteken szálltam vonatra, azzal a benső indíttatással, hogy Kapisztrán Szent János napján, amely 1456-os nándorfehérvári diadalnak és az 1956-os forradalomnak egyaránt emléknapja, a könnyező Szűzanya előtt hálaadó és engesztelő imádságot folytathassak bűneimért és Mária Országáért. Utazásomnak sok kiemelten szép körülményére emlékezem: minden momentum erősítette bennem, hogy a Gondviselés egyengeti az utamat.

Paul Dumitru ortodox parókus és felesége, Paul Sára tisztelendő asszony jóvoltából október 23-án egész nap, valamint 24-án délelőtt tartózkodhattam az ikon közelében. Egyedül virrasztásra nem nyílt alkalom a helyszínen, ezt Msgr. Ft. Portik-Hegyi Kelemen főesperes jóvoltából a közeli Szent Miklós-plébániatemplomban tehettem meg, ahol éppen ki volt téve a szomszédos új plébániának szánt, Szent István királyunk koponyájából származó, Szent Korona-másolatba belefoglalt csontereklye.

A természettudományos szemlélet korlátai és lehetőségei

A teológia alapján, amikor Isten csodát tesz, és látszólag felfüggeszti a természet bizonyos törvényeit, valójában nem szembeszáll a teremtett renddel, hanem a teremtmények végső célra való irányulását elővételezi. Minden csoda a misztérium szolgálatában áll, az ember és a világ végső céljára, a Szentháromságos Egy Istenre irányul: fölhív a keresésre és a hittel való elfogadásra. Ezért egyetlen csoda sem ellenőrizhető kimerítő módon természettudományos módszerrel. A tudományos megismerés nem teheti láthatóvá a misztériumot, de támasztékot ad az értelmünk számára a Szent jelenlétének felismeréséhez.

Tények

A csoda 2008. február 17-én vasárnap – amely a római naptár szerint nagyböjt második vasárnapja volt –, helyi idő szerint háromnegyed 11-kor vette kezdetét. A pontos helyszín a gyergyói görög rítusú katolikusok régi kis templomocskája, amely a kommunizmus óta a román ortodox közösség használatában van.

A könnyezés kezdete a bizánci naptárban nem hordoz különösebb érdekességet. Figyelemre méltó azonban a latin naptárban ennek a napnak a Szenvedő Istenanyával való kapcsolata: február 17. a Szervita Rend (Ordo Servorum Beatae Virginis Mariae, O.S.M.) hét szent alapítójának ünnepe (Szent Bonfiglio, Szent Bonagiunta, Szent Manetto, Szent Sostegno, Szent Amadio, Szent Uguccione, Szent Alessio), akik az 1240-es években rendet alapítottak a Fájdalmas Szűz tiszteletére, Szűz Mária szolgálatára.

A könnyező ikon a Mindenkor Segítő Szűz Mária és a Szenvedő Istenszülő képtípusok egyfajta ötvözete. Alkotója ismeretlen. Az ikon túlélt egy tűzvészt: a jelenlegi templom fából épült elődje 1808-ban elpusztult, és csak az Istenszülő-ikon maradt épen, valamint az ikonosztázion keresztje. Talán ennek okán döntöttek úgy, hogy a kép szokatlan módon az újjáépített templom oltárára került, a tűz nyomait viselő kereszt pedig a csókolóállványon kapott helyet. (Az ikont a közelmúltban mozdították el az oltárról: kihozták a szentélyből, hogy könnyebben látható és megközelíthető legyen, a keresztet pedig hengerüvegbe zárva helyezték el szintén jól látható módon.)

A könnyek az ikonon a Szűzanya jobb szeméből, anatómiailag is pontosan a könnycsatornákból áradtak. A könnyet képező nedvesség valamiféle egészen lágy, myronra, tömjénre és rózsára egyaránt emlékeztető, de azokkal mégsem teljesen azonos, egyedi, nagyon finom illatú anyag. Saját szememmel láthattam, hogy a könnyek bőségesen áradtak, és már akkor elérték az oltárterítőt. Fölfoghatóak voltak. A könnyek illatának különleges tulajdonsága, hogy nejlontasakon keresztül is érezni lehetett. Megfigyeltem, hogy a látogatók között volt, aki már a templom kapuján átlépve rögtön megérezte, mások csak közelebb érve, míg ugyanakkor olyanok is akadtak, akik nem éreztek semmit az illatból.

Kispapként lehetőséget kaptam a szentélybe való belépésre, és az ikont hosszú-hosszú órákon keresztül egészen közelről szemlélhettem, körbejárhattam, elölről és hátulról egyaránt alaposan megvizsgálhattam.

A kép alapja száraz deszka, hátlapja gyalult, de kezeletlen, festést nem kapott. Teljesen száraz. Semmiféle manipulációnak nincs rajta nyoma.

A két nap folyamán, amíg az ikon közelében lehettem, tanúja voltam annak, ahogy Paul atya és hitvese milyen nagy készséggel állt rendelkezésére nap mint nap a folyamatosan érkező zarándokoknak és érdeklődőknek. A fogadást és az ikonhoz vezetést a vendéglátók mindig imádságosan, nagy gonddal és tisztelettel, alázatosan végezték. Ezen szolgálatuk igen jelentős mértékben igénybe vette őket. Azonban semmilyen jelét nem adták annak, hogy cserébe bármit is elvárnának vagy kérnének az érkezőktől. A templomban nem árusítottak semmit, nem láttam hivalkodó perselyt, a templom és az egyházközség javára történő adakozás hétköznapi – és teljesen helyénvaló – módjai sem kaptak semmilyen hangsúlyozást. Mindez azt mutatta a számomra, hogy a parókia semmiféle anyagi előnyt nem kívánt szerezni a csodás ikon őrzéséből.

Szembetűnő volt a számomra, ahogyan Paul atya a kevésbé áhítatos, inkább csak érdeklődő, kíváncsiskodó betérőket is ugyanazzal a szeretettel és figyelmességgel fogadta, s vezette a szentély és a kép közelébe.

Tudomásom szerint a parókus az ikon könnyezésével kapcsolatban mindenben pontosan követte a román ortodox egyházi hatóságok utasításait.

Természetes magyarázat nincsen, manipulációnak semmi nyoma

A képen semmilyen másodlagos beavatkozásnak (pl. fúrásnak, mesterséges könnycsatornának) nincsen nyoma. A kép az oltárra volt fölerősítve, amely így kb. másfél méterre került a faltól, az átnedvesedés tehát kizárt. Mivel a képet széles perem keretezi, amelyben izzósor van, az sem elképzelhető, hogy az ikonra bármi fölülről ráhullhatott volna. Az ikon alapját szolgáló, több száz éves deszkázat gyantakiválása szintén nem reális, amit a folyadék nagy mennyisége, pontosan és kizárólag a könnycsatornákból való eredése, és a kissé viszkózus, de folyékony, a gyantától elérő jellege sem támaszt alá. Páralecsapódásról ugyancsak nem beszélhetünk, hiszen a könnyezés egyrészt mindig a szemből áradt, másrészt minden évszakban és időjárási feltétel mellett észlelhető volt. A csoda pedig – az ikonkönnyezések sorában egyháztörténetileg egyedülálló módon – közel 5 éven át tartott. Ez a hosszú idő számos természetes lehetőséget eleve kizár, és bármiféle sikeres manipuláció elméleti esélyét még tovább csökkenti.

Az a tény, hogy a könnyekből Paul atya bárki számára szívesen felitatott néhány cseppet, ugyancsak azt erősíti, hogy semmi rejtegetni való nincsen, hiszen a kendőcskét bárki elvihette volna egy analitikai laboratóriumba. A fényképezés, filmfelvétel készítése szintén engedélyezett volt.

Vallomásom

Katolikus keresztény magyar hívő ember vagyok, természettudományos (biológus) diplomával is rendelkező római katolikus teológus. Az Anyaszentegyház esetleges hivatalos megnyilatkozását minden esetben elfogadva, személyes hitérzékem, legjobb teológiai, tudományos ismeretem, tudásom, tapasztalatom és legtisztább lelkiismeretem alapján, mint szemtanú, tanúságot teszek arról, hogy a karján a gyermek Jézust tartó gyergyószentmiklósi Istenszülő ikonjának könnyezésére, amelynek 2008. október 23-24. napjaiban tanúja voltam, én magam az alapos szemlém során nem találtam semmiféle természetes magyarázatot. Minden általam felismert és megvizsgált körülményt összegezve a Gyergyószentmiklóson látottakat valóságos, természetfölötti eredetű, csodás megnyilvánulásnak tekintem.

A könnyek fő üzenete számomra

A gyergyói zarándoklatomat megelőzően híradást írtam, hazatértem után pedig beszámolót fogalmaztam a Tengernek Csillaga oldalain, amit akkor megküldtem Fm. Ft. Kocsis Fülöp püspöknek is. Többek között megfogalmaztam azt a meggyőződésemet, hogy e fájdalmas könnyek titkát igazán csak Szűz Mária kicsiny gyermekei érthetik meg. Szűz Mária fájdalma, az értünk hullatott anyai könnyek árja a Megváltó Krisztus Öt Szent Sebére kell, hogy irányítsa figyelmünket, amelyek szemlélése megindítja bensőnkben a megtisztulás vágyát. A könnyek bűnbánatra sarkallnak, szentgyónás és engesztelő szentáldozás végzésére, az irgalomért való könyörgésre és a szeretet cselekedeteinek a gyakorlására egyaránt, önmagunk, a reánk bízottak és az egész emberiség számára.

Szűz Mária könnyeinek nyomai a Szentírásban

A Gyergyói Szűzanya könnyezéséről való elmélkedésemben rátaláltam egy nyomra a Szentírásban, amit szeretnék most megosztani a kedves Testvérekkel. „Vágyom téged látni, megemlékezve könnyeidről, hogy örömmel töltessem el” (Saját fordítás, görögből.) Ezek a szavak valahol a Fájdalmas Szűzanya valóságos könnyezéséhez köthetők, mindjárt látni is fogjuk, hogyan. A történet szálai Efezusba vezetnek.

Efezus

A hagyomány szerint a mi Urunk Jézus Krisztus megfeszítése, halála, feltámadása és mennybemenetele után Szűzanyánk Jeruzsálemben maradt Szent János apostol és evangélista oltalma alatt. Később valamikor János apostol biztosan élt és tanított Efezusban, ahol minden bizonnyal vele volt a gondjaira bízott Istenszülő Szent Szűz is. Antiochiai Szent Ignác, az Oltáriszentségről az első században tanító nagy egyházatya, aki mint misztériumot említi a Szűz Mária szüzességét és Jézus szűzi fogantatását, Efezusról méltán szólt elismeréssel.

Efezusban azóta is számon tartják Mária Anya házát (Meryem Ana Evi), továbbá följegyzés van arról, hogy a Szent Szűz berendezett egy barlangot a Budrun hegyén. Ezt a barlangot a Legszentebb rejtekének, Máriát pedig a Rejtőző Legszentebbnek (Ghizli Panagía) nevezték.

Efezus adott otthont az első Mária-dogma kimondásának is. Katolikus és igaz hittel valljuk, hogy a Boldogságos Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben az Isten anyja. (431-ben I. Celesztin pápa által az efezusi egyetemes zsinaton megfogalmazott dogma, de fide divina et catholica, DH 251) Mária a Szentháromság második személyének, az örök Igének emberré válásában a test szerinti édesanyja, valódi Theotokosz, ahogyan korábban Hippolütosz és az alexandriai teológusok használták a terminust. A lánglelkű I. Celesztin pápa hittételének Alexandriai Szent Cirill buzdítására az efezusi egyetemes zsinaton elhangzott idevonatkozó szó szerinti szövegezése így szól: „A Szent Szűz Isten anyja [Mater Dei], minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét”.

Szűz Mária istenanyasága hitének ajándéka. „Mária tehát boldogabb, amikor megfogan benne a Krisztusba vetett hit, mint amikor Krisztus testét foganja” – tanítja Hippói Szent Ágoston (De sancta virginitate 3,3).

A Mária-kultusz dogmatikai alapjait megadó efezusi zsinat után III. Sixtus pápa (432–440) megépíttette Róma legnagyobb, Nyugat-Európa első Mária-templomát az Esquilinus dombon. Ez lett a Santa Maria Maggiore-bazilika (Beata Maria Virgo ad Nives) a Szűzanya római főtemploma, a négy patriarkális bazilika egyike. A hagyomány szerint a bazilika helyét maga a Szűzanya határozta meg. (Havas Boldogasszony, augusztus 5.)

Efezushoz köthető a hét szent alvó (septem dormientes) legendája. A hét ifjú Decius császár (249–251) bíróságára kerültek, majd a kihallgatás után egy közeli barlangban rejtőztek el. A császár rendeletére a barlangot befalazták. II. Theodósziosz császár idejében (408–450), amikor kibontották őket, mintha csak aludtak volna el, fölébredtek, tanúskodtak a föltámadásról. A hét szent alvóról egyébként a magyar pálos misszálé is megemlékezik.

A Szervita Rend és a Szeplőtelen Szűz Fiainak Kongregációja, a lorettói egyházmegye és a Santa Maria Maggiore-bazilika 1914 óta október 11-én ünnepelte az Istenanyát. XI. Pius pápa 1931-ben az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából az egész Egyház számára október 11-re tette az istenanyaság ünnepének dátumát. A II. vatikáni zsinat után (1969) került az ünnep január 1-re. Szoros krisztológiai vonatkozása miatt elsődleges fegyver a gnosztikus és a nesztoriánus eretnekségekkel szemben.

Efezusnak még a Fatimához is köze van. II. János Pál pápa (1978–2005) a konstantinápolyi zsinat 1600. és az efezusi zsinat 1550. évfordulója alkalmából 1981. június 7-én akarta megtenni a Fatimai Szűzanya által kért fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett római merénylet után a Santa Maria Maggiore-bazilikában hangfelvételről játszották le a pápa fölajánlását, amelyet II. János Pál 1982. május 13-én Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt. (E megvalósult aktusokban nem konkrétan Oroszországot ajánlották fel, ahogyan a Szűzanya kérte, hanem az egész világ felajánlását végezték el.)

Timóteus könnyei

Vágyom téged látni, megemlékezve könnyeidről, hogy örömmel töltessem el” – ez a sor Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt második leveléből való (1,4). Lényeges a folytatás is: „Eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan.” (2Tim 1,5)

Timóteus („istentisztelő”) Pál apostol hűséges kísérője és munkatársa, Efezus első püspöke. Pál nagyrabecsülését jelzi, hogy több levélben szerepel mint munkatárs vagy címzett. A Timóteusnak írt második levelet Pál apostol föltehetőleg Rómában (vö. 2Tim 1,17) írta, nem sokkal a halála előtt, talán Kr. sz. 66-ban. E levél Szent Pál apostoli végrendeleteként is felfogható. Pál a szolgálatban való állhatatosságra és hűségre buzdítja kedves tanítványát, s egyben a tévtanítókkal szembeni határozott fellépésre sarkall.

Figyeljünk föl egy lényeges részletre: Timóteus anyai ágon örökölte „a képmutatás nélküli hitet”, amely a könnyek adományával is megajándékozta őt. Anyai ágon egy olyan városban, ahol a Szenvedő Istenszülő lakott. Meglátásom szerint Timóteus titokzatos módon a Szűzanya könnyeit örökölte meg azáltal, hogy Szűz Mária képmutatás nélküli, makulátlan és hibátlanul ragyogó hitében részesült. Az igaz hit a bűnbánat, az engesztelés, valamint az öröm és a hála könnyeinek kiapadhatatlan forrása.

Pál apostolnak a Timóteushoz írt idézett szavai felhívják a figyelmünket arra a katolikus (egész szerinti) hitre, amiben Szent János apostol és az általa védelmezett Istenanya élt Efezusban; amelyre az anyák különösen fogékonyak, s amelynek különös ismertetőjelei a könnyek…

Pál értelmezésében a könnyek igazán lényeges üzenete nem más, mint a képmutatás nélküli, őszinte és igaz hit, amelyet Timóteus anyai ágon örökölt. A hit anyáról fiúra száll. Mária könnyeit János már a kereszt tövében megismerte (János volt továbbá, aki megemlékezett az Úr Jézus könnyeiről is; vö. Jn 11,35), de a Krisztusba vetett hit – anyai ágon – eljutott Timóteushoz, és azt ezt kísérő könnyek hatották meg Pál apostolt. Asszonyi szálon, Euniké és Loisz előtt, a sor elején az efezusi Timóteus számára minden tekintetben Szűz Mária áll, aki a hitben a mi Édesanyánk.

Pál szavai továbbá előrevetítik számunkra, hogy a tiszta katolikus hit által, Isten kegyelméből mi magunk is könnyek forrásává válhatunk. A mi gyarló bűnbánó és hálaadó könnyeink a hitben való hasonulásunk gyümölcsei. Nekünk is követnünk kell Édesanyánk hitét, elsősorban és legfőképpen a Boldogságos Szűz Mária hitét.

Ebben az optikában különösen is fontos és időszerű lehet számunkra mindaz, amit az Egyház kér és tanít nekünk Pál apostol által, akik magunk is tanúi és hordozói is vagyunk igaz könnyeknek. A Gyergyói Szűzanya könnyezésének X. évfordulóján bemutatott mai görög katolikus püspöki szent liturgiában – a Gondviselő akaratából – éppen hallottuk a Timóteushoz írt második levél egy részletét. (2Tim 2,1–10) Pál apostol egyértelmű, konkrét utasításokat ad a tiszta hitében könnyező Timóteusnak, és általa nekünk is.

Mi a feladatunk?

A Gyergyószentmiklósi Szűzanya könnyeinek tanúiként, a legfőbb feladatunk meggyőződésem szerint az, hogy minden igyekezetünkkel törekedjünk a tiszta, teljes és csorbítatlan katolikus hitre. Kérjük és éljük buzgón, amit magunk is kaptunk. Szívleljünk meg mindent, amit Pál apostol Timóteusnak mond. Figyelmeztetését (1,6–2,13) meghallva legyünk mi is hűségesek az evangélium hirdetésének szolgálatában. Pál példája nyomán merjünk mi is tanúságot tenni, és a szenvedésben tartsunk ki (1,6–14). Az apostoli hagyományt nekünk is tovább kell adnunk, és Pálhoz hasonlóan nekünk is vállalnunk kell minden nehézséget és a szenvedést (2,1–13). Kövessük Pál útmutatásait, hogyan kell a tévtanítókkal szemben helyesen viselkednünk (2,14–4,8). Kerüljük a haszontalan szócséplést (2,14–21), az eltévelyedetteket pedig szelíden intsük meg (2,22–26). Mi sem aktuálisabb üzenet a számunkra, hogy az eltévelyedés és erkölcsi romlás, melynek az utolsó napokban be kell következnie, a tévtanítók által már kezdetét vette (3,1–9). „Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.” (3,12) Timóteushoz hasonlóan nekünk is szilárdan ki kell tartanunk az áthagyományozott tanításban (3,10–17), és hirdetnünk kell az evangéliumot, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (4,1–8).

Ó könnyező Szűzanya, a szeretetnek, a fájdalomnak és az irgalmasságnak Anyja! Könyörögj érettünk, hogy Szent Fiad, könnyeidre tekintve meghallgasson minket és elnyerjük Tőle a kért isteni malasztot és az örök élet koronáját! Ámen.

Gyergyószentmiklósi Könnyező Szűzanya – könyörögj érettünk, kik Hozzád menekszünk!

Fülep Dániel biológus, teológus, tanár

(Megjelent a Tengernek Csillaga folyóirat 2018. március-áprilisi számában)

A TVR1 riportja az Istenszülő Szűz Mária gyergyószentmiklósi ikon-könnyezésének 10. évfordulójára szervezett engesztelő napról

Létrehozva 2021. november 26.