„Katolikus” lombik, engedékeny papok, frusztrált párbeszéd?

Skrabski Fruzsina személyes történetével állt a nyilvánosság elé, amikor Veres András püspök atya augusztus 20-i beszédében a mesterséges megtermékenyítésről tett megjegyzései által megszólítva érezte magát. A kialakult vita kapcsán szeretnék rávilágítani a katolikus jellegzetességekre: a tanítás árnyaltságára és bűnből való megtérés szükségességére, melyeket sajnos beárnyékol a lefolyóba öntött magzatok kérdése, holott ennek elítélésében minden a vitában részt vevő katolikus fél egyetért. Sajnos a párbeszéd esélyét csökkenti, hogy a Szemlélek blog szerkesztője, Gégény István, először Veres András üzenetének politikai aspektusát emelte ki, majd utóbb a hangnemet kéri számon a püspök atyán. Meglátjuk hová vezet mindez.

Időrend és kontextus

Aligha újdonság, hogy az Egyháznak van egy a valóságnak megfelelően árnyalt tanítása, ami alapján bűnös dolognak mondja a mesterséges megtermékenyítést kidobott vagy lefagyasztott emberi életektől függetlenül is.

Az Egyház tanítja, hogy a házastársi aktusban két elválaszthatatlan szempont él együtt: a házastársakat egyesítő szempont és az utódnemzés szempontja. Ezeket ember saját kezdeményezésből szét nem választhatja. Ezért bűn a fogamzásgátlás is minden esetben, és ezért bűn a mesterséges megtermékenyítés is, még akkor is, ha nem maradnak hátra lefagyasztott vagy kidobott magzatok.

Az Egyház tanítja, hogy a gyermeknek joga van hozzá, hogy a házastársi aktusból foganjon meg külső beavatkozás nélkül, ezért a gyermek jogait védi az Egyház, amikor tiltja a mesterséges megtermékenyítést még akkor is, ha nem maradnak hátra lefagyasztott vagy kidobott magzatok.

Ha maradnak hátra lefagyasztott vagy kidobott embermagzatok, az nyilván súlyosbítja a mesterséges megtermékenyítés bűnét. Viszont az, hogy „minden magzatnak esélyt adnak”, nem teszi jóvá, csak kevésbé rosszá a mesterséges megtermékenyítést.

Az Egyház tanítása szerint a gyermek ajándék, nem pedig jog. Gyermekre vágyni jó dolog, és az új élet létrehozása jó dolog, de a katolikus erkölcstan szerint bűnt semmilyen jó cél nem szentesít, beleértve a mesterséges megtermékenyítés erkölcstelen eszközét. Mindez benne van a Katekizmusban.

Veres András püspök úr augusztus 20-i beszédében egy mondat erejéig utalt az Egyház e tanítására a magyar lombikbébiprogram összefüggésében. Idézem:

„Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben…”

A Szemlélek blog elsősorban politikai jelentőségét tulajdonított Veres András szavainak: “Hadat üzent a lombikprogramnak a püspöki kar elnöke” és “szokatlanul éles kritikával illette a kormányt.” , mire a kormányközeli sajtó kezelésbe vette a győri püspököt.

Skrabski Fruzsina riporter, médiaszemélyiség, katolikus lombikanyuka, akinek lelkivezetői (köztük Somfai Béla atya) nemcsak “engedélyezték”, de bátorították is őt a mesterséges megtermékenyítésre, személyes sérelemként vette magára Veres András mondatát, azzal, hogy a püspök az ő gyermeke létjogosultságát támadja. Majd körbejárta az erre fogékony országos médiát, hogy a Katolikus Egyház tanítását vitassa.

A Katolikus Egyház a hírek középpontjába került hirtelen, és sokan tanúságot tettek. Veres András püspök atya mellett a Magyar Kurír és Böjte Csaba is az élet erkölcsös továbbadása pártján álltak ki.

Sokan ez Egyház tagjai közül azzal keltenek zavart továbbra is, hogy büszkén hangoztatják a félreértéseiket vagy nyílt ellentmondásukat az Egyház tanításával szemben.

Legutóbb pedig a Szemlélek blog szerkesztője, Gégény István nyílt levélben kéri számon Veres András hangnemét.

Bűnben született lombikbaba?

Mivel a mesterséges megtermékenyítés kérdése összetett, a katolikus tanítás is ennek megfelelően árnyalt. Ha egy illető csak annyit ért meg, hogy „a lombikprogram rossz az Egyház szerint, de az élet jó szerintem és az Egyház szerint is”, akkor világos, hogy a képletből az Egyház fog kiesni, és marad az, amit az illető akar. „Az Egyház meg majd idővel bizonyára haladni fog a korral” – mondja ilyenkor az érett lelkiismeretére hivatkozó keresztény, aki első körben meg sem értette a tanítást.

Skrabski Fruzsina életellenességgel vádolja az Egyházat. A Facebookján ezt írja:

“Az a baj, hogy arról vitatkozunk, hogy a kislányomnak nem szabadott volna megszületnie. Nem lehet elvárni, hogy erre az állításra nyugodtan reagáljak.”

Fruzsina valószínűleg nem gondolta végig, hogy az Egyház például a nemi erőszakot sem helyesli, pedig abból is élet foganhat. Vagy hogy a nemi erőszakból fogant babák abortusza ellen egyedül a Katolikus Egyház áll ki ugyanolyan hévvel, mint minden más abortusz ellen.

Fruzsina magára veszi a gyermeke ártatlanságát, miközben az Egyház tiltását az ő bűnös tette helyett a gyermeke létezésére vonatkoztatja. Az Egyház nem életellenes, hanem bűnellenes, és a lombik kérdés, amiben egyszerre van szó életről és bűnről, ennek megfelelő árnyalt gondolkodást is igényel a hozzászólóktól. Az érzelmi felindultság e téren nem mentség, különösen ha az ember a televízióban nyilatkozik, és katolikusként egy egész közönséget hangol a saját egyháza ellen.

Katolikus lombikozás?

Skrabski Fruzsina elismeri az Echo TV-s interjúban, hogy az Egyház bűnösnek tartja, de ezt nem annak tulajdonítja, hogy lombikozás révén szétválasztotta a gyermeknemzést a házastársi aktustól, hanem annak, hogy őt, aki saját bevallása szerint „minden magzatnak esélyt adott az életre” egybemossák azokkal, akik megsemmisítik a be nem ültetett magzatokat. A különbségtétel, amiről beszél, fontos, de távolról sem elegendő ahhoz, hogy mint mondja legyen „katolikus lombikozás”.

A lefolyóba öntött vagy lefagyasztott életektől független katolikus tanítást a mesterséges megtermékenyítésről Fruzsina látszólag nem érti, noha kifejti Veres András püspök atya is, és az Echo TV-ben Fruzsinával beszélgető Jobbágyi Gábor jogászprofesszor is – de szimplán a Katekizmusban is elolvashatná.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. szeptember 6.