Mit hiszünk? - Az Egyház dogmáiról

alt

A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.

Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi, hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az igazságáról.

A dogma sajátságai.
1. A dogma isteni eredetű, mert kinyilatkoztatást tartalmaz; az igazság kötelező erejével bír és lényegében változatlan, bár történeti megfogalmazásban jelenik meg.
2. Értelmezése bővülhet azáltal, hogy az Egyház hitében és a teológiában egyre világosabbá válnak az igazságok belső összefüggései (lásd: dogmafejlődés).
3. Mivel a dogma emberi szóval fejezi ki az Isten szavát, benne van a megtestesülés analógiája: isteni és emberi elemet hordoz.
4. Amikor a dogmákat a kinyilatkoztatáshoz vezetjük vissza, azon a nyilvános kinyilatkoztatást értjük, amelyet a Szentírás és a szenthagyomány közvetít, nem pedig magánkinyilatkoztatást.

A dogma elfogadása.
A dogmákat isteni hittel és egyházi hittel kell elfogadni, de ügyelni kell arra is, hogy a tanítóhivatal által meghatározott tétel tartalmilag nem mindig határolható el könnyen a keresztény hit összefüggéseiben benne levő, de részleteiben még nem körülírt tételektől. Ezért a hit gyakorlatilag nem korlátozható csupán a kimondott dogmákra, hanem arra is ki kell terjednie, ami a dogmákkal szorosan összefügg, vagy ami azoknak előfeltétele.

Szempontok a dogmák értelmes elfogadásához.
1. Az Egyház valamely dogmája azt mondja ki, amit az Egyház hisz, mint Istentől kapott tanítást, és amit az Egyház élő hagyománya mindig is vallott. A megfogalmazó egyházi tekintély éppen ezt a maradandóságot és végérvényességet hangsúlyozza benne. Az Egyház azért érzi hivatottnak magát az ilyen tekintélyi kijelentésekre, mert egyrészt a kinyilatkoztatás Jézus halálában és föltámadásában megkapta a teljességét, másrészt eljött a Szentlélek, az Igazság Lelke, hogy az Egyházat elvezesse a teljes igazságra.
2. A hittétel az isteni titkot érzékelteti, arról akar annyit mondani, amit az emberi értelem fölfog. Azt soha nem választja el a magát közlő Isten személyétől. Viszont a misztérium miatt itt állandóan kísért a fogalomképzés és a szakkifejezés gondja. A kifejezéseket az Egyház mindig a saját korából veszi, azért azok alá vannak vetve történelmi változásnak. A dogmatikai kijelentés értelme nem változhat. Minden visszatekintésnél azt kell nézni, hogy a meghatározás annak idején mit akart a kinyilatkoztatásból tételbe foglalni.

A  KATOLIKUS EGYHÁZ DOGMÁI ÉS HITIGAZSÁGAI 

I. AZ EGY ISTENRŐL.

a) Isten megismeréséről.
1. Az igaz Isten a műveiből a természetes ész világosságánál megismerhető.
2. A természetes ész segítségével az ember nem képes intuitív módon megismerni Istent, azaz nem képes Isten látására emelkedni.
3. Van hívő istenismeret. Ez az istenismeret nem intuitív.

b) Isten létéről.
1. Isten a magától való lét (biztos).
2. Isten végtelenül tökéletes.
3. Isten fölfoghatatlan.
4. Isten kimondhatatlan.
5. Isten egy.
6. Isten teljesen egyszerű szellem.
7. Isten teljesen változhatatlan.
8. Isten örökkévaló.
9. Isten mérhetetlen és mindenütt jelen van.

c) Az isteni értelemről.
1. Isten abszolút élet.
2. Isten végtelen értelem.
3. Isten teljesen ismeri önmagát (biztos).
4. Isten tökéletesen ismeri mindazt, ami rajta kívül van.
5. Isten ismeri az összes lehetőséget (biztos).
6. Isten ismeri a föltételesen bekövetkező szabad tetteket (biztos).
7. Isten tudása azonos a létével (biztos).
8. Isten az abszolút igazság (biztos).
9. Isten az abszolút bölcsesség (biztos).
10. Isten az abszolút szépség (biztos).

d) Az isteni akaratról.
1. Isten akarat.
2. Az isteni akarat abszolút.
3. Isten szeretetének első és formális tárgya önmaga.
4. Isten szereti mindazt, ami rajta kívül van.
5. Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem akarja, sem önmagáért, sem más kedvéért, csak megengedi.
6. Isten kifelé való tevékenységében szabad.
7. Isten mindenható.
8. Isten a mindenségnek föltétlen ura (biztos).
9. Isten abszolút szent.
10. Isten abszolút jóságos.
11. Isten abszolút igazságos.
12. Isten abszolút igazmondó és hűséges.

II. A SZENTHÁROMSÁGRÓL.

1. Egy Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek.
2. Istenben két immanens, örök és szubsztanciális eredés van: a Fiú születése az Atyától, s a Szentlélek származása az Atyától és a Fiútól.
3. A Fiú születése az isteni értelem, a Szentlélek származása az isteni akarat tevékenysége (biztos).
4. Istenben négy reális vonatkozás van.
5. A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak.
6. Istennek kifelé ható tevékenysége mind a három személy közös birtoka, vagyis nem személyi, hanem lényegi isteni tevékenység.
7. Vannak szentháromsági küldések.
8. A Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok (majdnem dogma).

III. A TEREMTÉSRŐL.

a) A teremtésről általában.
1. Isten teremtette a világot.
2. A világ teremtése kizárólagosan Isten tevékenysége.
3. Isten a világot örök teremtői eszméi szerint alkotta meg (biztos).
4. A teremtés ténye Isten szabad tette.
5. Isten örök teremtő tevékenységgel úgy teremtette a világot, hogy a világ időben kezdődött.
6. Isten az egyszer megteremtett világnak a létét mindenható tevékenységével állandóan fönntartja (kat. igazság).
7. Minden teremtmény minden tevékenységében rászorul Isten teremtői együttműködésére (ált. nézet).
8. A világ elsődleges célja Isten; másodlagos célja az értelmes teremtmények boldogsága (biztos).
9. Isten a világot egészében és részeiben hatékonyan irányítja célja felé.

b) Az angyalokról.
1. Vannak angyalok.
2. Az angyalok teremtmények.
3. Az angyalok az időben, ill. az idővel jöttek létre.
4. Az angyalok tiszta szellemek.
5. Az angyalok mind Isten boldog színelátására voltak hivatva, ezért megfelelő kegyelemben részesültek (biztos).
6. Természetfölötti állapotuk véglegesülése előtt az angyaloknak próbát kellett kiállniuk (biztos).
7. Azok az angyalok, akik a próbát kiállták, nyomban Isten boldogító színelátására jutottak (biztos).
8. A végítéletekig a jó angyalok Isten akaratából részt vesznek a világ kormányzásában (biztos).
9. A jó angyalok gondját viselik az embernek.
10. Minden hívőnek van őrangyala (majdnem dogma).
11. Minden embernek van őrangyala (biztos).
12. A jó angyalokat vallásos tisztelet illeti meg (majdnem dogma).
13. Az angyalok egy része a próbát nem állta ki és végleg elfordult Istentől.
14. A bukott angyalok bűne a kevélység volt (biztos).
15. A bukott angyalok nyomban a bűn után visszavonhatatlanul a kárhozatra jutottak (biztos).
16. Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött.

c) Az emberről.
1. Isten teremtette az első emberpárt test és lélek szerint.
2. Az első emberpár test szerint is közvetlenül Isten teremtő tevékenységének köszöni létét (biztos).
3. Ádámtól és Évától származik az egész emberi nem (majdnem dogma).
4. Az emberi lélek testet megelőző létéről szóló tanítás tévedés (majdnem dogma).
5. Minden egyes ember lelkét Isten teremti a szülőtől nemzett testbe (majdnem dogma).
6. Isten az embert a maga képére alkotta (biztos).
7. Az emberi lélek szellem.
8. Az embernek van szabad akarata.
9. Az emberi lélek halhatatlan.
10. Az ember szerves testnek és egyedi szellemi léleknek szubsztanciális egysége.
11. Az ősszülők a megszentelő kegyelem állapotában voltak.
12. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a rendetlen kívánságtól (concupiscentia) (majdnem dogma).
13. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a halál kényszerétől.
14. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a szenvedéstől (biztos).
15. Az első ember eredeti szentsége és épsége Isten természetfölötti adománya volt (biztos).
16. A tisztán természetes állapot lehetséges, de soha nem létezett (biztos).
17. Az eredeti szentség és épség adományait Ádám nemcsak önmaga, hanem összes utódai számára is kapta (biztos).
18. Isten az ősszülőket az eredeti szentségben való véglegesítés előtt próbára tette: a próbát nem állták meg, és Isten parancsának megszegésével súlyosan vétkeztek.
19. Ádám bűne következményeivel együtt átszállott az összes emberre, azaz az ősbűn egyben átszármazó bűn. - Következményei: az ősszülők elvesztették az eredeti szentséget és magukra vonták Isten haragját; a halál és a szenvedés törvénye alá kerültek; az ember a sátán rabságába került; test és lélek szerint rosszabbá vált.
20. Az eredeti bűn tartalmát tekintve a megszentelő kegyelem hiánya (biztos).
21. Az eredeti bűn nem utánzás, hanem átszármaztatás útján terjed tovább.
22. Az eredeti bűn következményei: a) a természetfölötti javak elvesztése. b) a testi-lelki leromlás. c) a testi-lelki leromlás nem a természet megromlása. d) az eredeti bűnért kárhozat jár.

Az összefoglaló elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.