Az Amoris Laetitia zavart okoz

Exkluzív Gloria.tv interjú Burke bíborossal
Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás csak a katolikus tanítás lencséjén keresztül érthető meg, mondta Raymond Leo Burke bíboros egy exkluzív interjúban, melyet az ismert osztrák filozófus professzor, Thomas Stark készített vele.

Bíboros bíboros ellen

Professzor Stark szembesíti a bíborost Ferenc pápa bejelentésével, hogy az Amoris Laetitia buzdítást a bécsi Schönborn bíboros magyarázata szerint kell értelmezni. Az Amoris Laetitia vatikáni bemutatásakor Schönborn azt mondta többek között, hogy az Amoris Laetitia leküzdi a „mesterséges megkülönböztetést” a „szokásos” és a „nem szokásos” házasság között.
Válaszában Burke bíboros Schönborn magyarázatát „rejtélyes”-nek nevezi. „A megkülönböztetés a szokásos és nem szokásos egybekelés között egyáltalán nem mesterséges. Ez a valóság.” Elmondása szerint Schönborn értelmezése „nem képviseli egy pápai szöveg lehetséges értelmezési módját”.

Zavar az Amoris Laetitia 305. pontjában

Stark professzor utal az Amoris Laetitia 305. pontjára, amely így szól a házasságtörés keretében élőkről: „objektíven bűnös helyzet – amiért szubjektíve nem vagy nem teljesen felelősek”.
Burke Bíboros úgy magyarázza ezt a részt, mint „egy zavart”, amelynek gyökerei a katolikus tanításnak a tényezőkről szóló rossz értelmezéséből fakad, amelyekcsökkenthetik az egyéni bűnös cselekedet vétkességét. A bíboros példákat hoz az ilyen tényezőkre, mint amilyen a szenvedély, kábítószer hatása, vagy indokolatlan nyomás. De hozzáteszi: „Ez az érvelés nem vonatkozik a nyilvános bűnben élésre.”

A papok tagadják meg és nézzenek szembe a következményekkel

Stark professzor előrejelzi, hogy az Amoris Laetitia után a papokra további nyomás nehezedik, hogy megáldoztassák a nyilvánosan házasságot törőket. Azt kérdezi, hogy a papnak, talán még a felettesei általi nyomás alatt is, mit kell tennie.

Burke bíboros azt válaszolja, hogy a papnak hűnek kell lennie saját lelkiismeretéhez, „súlyos igazságtalanság a papokra kenni a felelősséget valamiért, amit nem tehetnek meg”. Ha ez megtörténik, Burke bíboros azt javasolja, hogy apapok „tagadják meg és nézzenek szembe a következményekkel”. A bíboros kifejti, hogy az ilyen eset is, amikor igazságtalanul büntet a felettes, része hitünk megvallásának.

Mi történik valójában

Stark attól tart, hogy Amoris Laetitia felhatalmazhat bizonyos embereket az Egyházban, hogy aláássák a katolikus tanítást, és egyúttal lehetővé teszi, hogy a konzervatívok éljenek abban az illúzióban, hogy „semmi sem változott”.

Burke bíboros szerint reális azt feltételezni, hogy ez fog történni, „Ha egy szöveg olyan hosszú, és annyi szóval beszélnek olyan dolgokról, amelyeknek meglehetősen egyszerű az igazsága és a szépsége, akkor olyanfajta értelmezést kockáztat meg, hogy pont azt engedi meg, amit az egyház nem”. Ugyanakkor nem helyes azt mondani, „semmi sem változott, ezért nem kell törődni ezzel. Természetesen kell törődni.”

Burke arra számít, hogy a média arra használja az Amoris Laetitia-át, hogy kijelentse: az egyház átesett egy forradalmon és felhagy saját tanításával.

 

„Az a benyomás, hogy két Egyház van”

Burke bíboros azt mondja, hogy világi és politikai gondolkodás lépett be az Egyházba, megosztva az embereket különböző táborokba, „azt mondják:” Te szigorúan betartasz mindent, én engedékenyebb vagyok.” A bíboros szerint egy ilyen fejlődés azonban nem lehet az egy Katolikus Egyház kifejezése: „nálunk nincsenek politikai pártok.”

Elismeri, hogy a jelenlegi helyzet „azt a benyomást keltheti, hogy két Egyház van”. Azok az emberek, akiknek hite gyenge, vagy akik nem katolikusok, megbotránkoznak, és az egyházat képmutatónak tekintik: „Azt mondja például, hogy a házasság felbonthatatlan, de mégis itt van most a házasság semmisségét kimondó folyamat, amelyben gyakorlatilag bárki, aki jön és kéri, hogy a házasságát semmisnek tekintsék, azt semmisnek fogják tekinteni. Vagy az Egyház azt mondja, hogy a Szent Eucharisztia az Krisztus Teste, amihez megfelelő módon kell járulni, de ugyanakkor szabad a szentáldozás bárkinek, aki közeledik anélkül, hogy kérdésekre kellene felelnie.”

A német püspökök exportálják hanyatlásukat?

Stark professzor azt állítja, hogy a családszinódus alatti harcot nagyrészt a liberális német egyház és szövetségesei nyerték meg, akik saját országukban katasztrofális hanyatláson mennek keresztül, „Az látszott évtizedek óta, hogy amit csinálnak, az nem nagyon sikeres.”

Burke kardinális válaszában egy afrikai bíborost idézett, aki azt mondta, hogy a nyugat-európai országokban üresek a templomok, mert lázadnak az Egyház tanítása és gyakorlata ellen: „Ezt akarják bevezetni most nálunk is. Az a cél, hogy a mi templomaink is üresek legyenek?”

Burke elismeri, hogy a kultúra szekularizált: „De a válasz nem az, hogy elfogadjuk ezt a kultúrát”. A kultúrát kell megszólítani az Evangéliummal.

„Tégy áldozatot, hogy védelmezd az igazságot”

Végül Stark professzor észreveszi a sémát. Az egyház ellenáll a katolikus erkölcsöt érő világi támadásoknak néhány évtizedig, majd fokozatosan megalkuszik. Attól tart, hogy ez ismét megtörténhet a házassággal és a családdal.

Burke bíboros egyetért ezzel. Követeli az igazság határozott kimondását: „Készen kell lennünk, hogy megtegyünk bármilyen áldozatot, ami szükséges az igazság fenntartásához.”

Utalt X. Szent Piusra, a modernizmus elleni nagy harcosra és megjegyzi, hogy e pápa sok nyilatkozata „úgy hangzik, mintha mai lenne.”

Az interjú videováltozata angol nyelven

Létrehozva 2016. június 16.