Robert Sarah bíborossal beszélget Nicolas Diat

– Az ideológiai szemellenzők és a megosztás forrásai tényleg ennyire jelen vannak az Egyházban?

– XVI. Benedek szokta mondani, hogy nem az ideológiák mentik meg a világot, hanem a szentek és a belőlük kiáradó nagy, de oly szelíd világosság. Az ideológiák elbutítják, elnyomják és deformálják az embereket, mert azok belső természetük szerint, nem az emberek javára irányulnak. Guineában személyesen tapasztaltam meg a kommunizmust, amely tele volt nemes ígéretekkel. A hazug spanyolfalak mögött sok honfitársamat a halálba vitte.

Az ideológiai szellem az Evangélium szellemének ellentéte.

Ezért azok a papok, akik azt választják, hogy politikai eszméket követnek és terjesztenek, szükségképpen rossz úton járnak, szakralizálva azt, ami nem lehet szakrális. Az ideológia természete szerint nincs kapcsolatban a valósággal, és szükségszerűen a megromlás forrása, mert nem hozhat létre maradandó kapcsolatot az emberek között, akik jól vagy rosszul, de mindig a valóságba vannak belegyökerezve.

A II. Vatikáni Zsinat után egyesek a zsinati atyák munkájának abszolút politikai értelmezését erőltették. Súlyos tévedés. Sajnos ez nem új jelenség. Századokon át az Egyháznak állandóan szembe kellett néznie az ideológiákkal; az eretnekségek maguk is ideológiai jellegűek voltak. Mindig harc van a világosság a sötétség között: konfrontáció az Egyház és az ő ember- és világképe, valamint a hanyatló politikai módozatok között. II. János Pál mert harcolni a kommunizmus ellen. A történészek egyetértéssel mondják, hogy döntő szerepe volt a szovjet birodalom bukásában.

Nem félek kijelenteni, hogy az Egyháznak mindig konfrontálódnia kell az ideológiai hazugságokkal. Ma is szembe kell nézni a genderideológiával, amelyet II. János Pál nem habozott „a gonosz új ideológiájának” nevezni.

Egyébként a gender amerikai strukturalisták reflexiójának gyümölcse, a marxista gondolat torzszülött gyermeke.

II. János Pál ezt írta Emlékezés és identitás című utolsó könyvében: „Az Európai Parlament erőszakos nyomására gondolok, miszerint ismerjék el a homoszexuális kapcsolatokat mint a család alternatív formáját, amelyeknek kijár a jog gyermekek örökbefogadására. Fel lehet és fel kell tenni a kérdést, vajon itt is nem a gonosznak egy alattomosabb és okkultabb új ideológiájáról van szó, amely megkísérli felhasználni az emberi jogot az ember és a család ellen?”

A genderideológia durva hazugságot terjeszt, hiszen az emberi lény valóságát tagadja, amikor a férfit és a nőt tagadja. A lobbik és a feminista mozgalmak ezt erőszakkal terjesztik. Ez az ideológia csakhamar átalakul a társadalmi rend és értékek elleni harccá. Céljában nem áll meg az egyén leépítésénél, hanem főleg a társadalmi rendet akarja lerontani. Zavart kelt a társadalmi normák legitimitásában, és gyanakvást a heteroszexuális modell iránt:

a genderideológia célja a keresztény civilizációt eltörölni és egy új világot építeni.

Gondolok itt az amerikai szociológusnőre, Margaret Sangerre, aki nyíltan harcot indított a Nyugat erkölcsi lerombolására. nő, mondja, saját testének és szexualitásának ura. Mivel ez az ő tulajdona, hatalmában áll rendelkezni vele; élvezni testének és jogainak szabadságát és uralni saját életét. Szabadon kell megválasztania, hogy anya legyen vagy sem. Minden gyereknek „akartnak”, „Választottnak” és „tervezettnek” kell lennie. Semmiféle valláserkölcs, semmi dogma, semmi kulturális hagyomány nem akadályozhatja a nőket céljaik megvalósításában. Senki sem akadályozhatja meg és nem tilthatja a nőnek a fogamzásgátIást és az abortuszt.

Ugyanígy Simone de Beauvoir és Jean Paul-Sartre és az ateista egzisztencializmus meg akarták szabadítani az egyéneket azoktól a létbeli feltételektől, amelyeket Isten határozott meg. Hogy gyakorolhassa jogait, az egyénnek el kell köteleződnie annak tagadásában, ami rajta kívül létezik, vagy ami a természettől és az isteni kinyilatkoztatástól adva van. A radikális feminista Simone de Beauvoir állította: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.” Ettől kezdve, ha a nő passzív marad és aláveti magát a hagyományoknak, akkor „feleség” lesz, és „anya”. Éppen ez az, amit a gendertanulmányok teoretikusai társadalmi elfojtó sztereotípiának és konstrukciónak neveznek, amelyet le kell bontani. Ezzel szemben, ha a nő elkötelezi magát abban, hogy saját magát építi föl másoktól. és Istentől radikálisan függetlenítve, akkor felszabadul, önmagává lesz és önmagáért él. Így birtokolhatja magát, és sorsa ura lesz.

XVI. Benedek, amikor 2012-ben utolsó beszédében karácsonyi jókívánságait fejezte ki a Római Kúriának, Simone de Beauvoir „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” megállapítására akart reflektálni. „Ezekben a szavakban van mindannak az alapja – mondja a pápa -, amit ma a gender alatt értenek, és amit ma úgy mutatnak be, mint a szexualitás új filozófiáját. A nem ezen filozófia szerint többé nem a természettől eredő adottság, amelyet az embernek el kell fogadnia és személyesen értelemmel megtöltenie, hanem társadalmi szerep, amelyről most már autonóm módon maga dönt, mert eddig a társadalom döntött erről. Ennek az elméletnek és antropológiai forradalomnak az óriási tévedése nyilvánvaló. Simone de Beauvoir felszólítja az embert, hogy tagadja meg természetét, és határozza el, hogy az számára nem eleve adott tény, hanem saját maga teremti magának.

A teremtés bibliai elbeszélése szerint az emberi teremtmény lényegéhez tartozik, hogy őt Isten teremtette, mint férfit és nőt. Ez a kettősség lényeges ahhoz, hogy olyan emberi személy legyen, amilyet Isten akart. Pontosan ezt a kettősséget, mint adottságot tagadják. Amit a teremtés elbeszélésében olvashatunk, nem érvényes többé: „Férfinak és nőnek teremtette őket a (Ter 1,27). Mostantól nem az számít, aki az embert férfinak és nőnek teremtette, sem a társadalom, amely eddig meghatározta, hanem mi magunk döntünk erről. Férfi és nő nem létezik többé, mint a teremtés valósága, mint az emberi lény természete. Az ember saját természete ellen lázad. Az ember mostantól fogva csak szellem és akarat. A természet manipulálása, amelyet manapság helytelenítünk a környezetre vonatkozóan, az ember alapvető választásává válik magára értelmezve.”

(In: Isten vagy a semmi. Beszélgetés a hitről. Szent István Társulat, 2015. p. 116-118.)

Létrehozva 2016. április 19.