Megkülönböztetés – józan ésszel

Egy-két példával szeretném gyorsan megmutatni, hogy szerintem mit jelent a józan ész alapján történő megkülönböztetés, amely alapján az is látható (remélhetőleg), hogy kb. mikor beszélhetünk arról, hogy egy konkrét filozófiával, szellemiséggel átitatott eszköz, mozdulatsor, vagy cselekedet leválik az eredetéről és kikerülhet annak összefüggéséből.

1. Katorisenkou (Forrás)
“Japánban a nyár a szúnyoginvázió időszaka. Ennek megfékezésére szolgál a katorisenkou, azaz a szúnyogriasztó füstölő. A szúnyogriasztó olajat valamilyen edényben, vagy elektromos úton felhevítik, és a füstje riasztóan hat a rovarokra. A füstölő legnépszerűbb formája egy malac alakú kerámiaedény (katoributa), ebből száll fel a füst. Régen fenyő- és cédrus leveleket égettek benne a szúnyogok ellen. Manapság már inkább az elektromos szúnyogriasztók népszerűek.”

Ha ezt valóban a szúnyogok ellen használják a felismert, természettudományos összefüggés miatt (még ha nem is ismerik a pontos okát, hogy miért riasztja a szúnyogokat), teljesen elfogadható lehet. Azonban a füstölő sok esetben még nem távoldott el a szakrális, vallási környezetétől. Se megjelenésében, se a díszítésben felhasznált szimbólumok tekintetében, és ami a legfontosabb talán: se a használatának INDOKLÁSÁBAN.

2. FÜSTÖLŐ (xiang) Forrás
“A füstölőként fordított kínai xiang szó tulajdonképpen “illatot” jelent. Az első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több mint ezeresztendős múlta tekint vissza.” … “A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára, Burmába, Koreába, Japánba stb.

Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a füstölőfogyasztás. RÉGTŐL FOGVA A TERMÉSZETFELETTI ERŐKKEL VALÓ ÉRINTKEZÉS ESZKÖZÉNEK TEKINTETTÉK NEMCSAK A BUDDHISTÁK, DE A TAOISTÁK ÉS KONFUCIÁNUSOK IS. AZ ÉGŐ FÜSTÖLŐPÁLCÁKKAL VALÓ GESZTIKULÁCIÓ JELENTI A KAPCSOLATTEREMTÉST, A FÜSTJÜK JELZI AZ ISTENEKNEK, ŐSÖKNEK, HOGY A SZÁMUKRA FELAJÁNLOTT ÉTELÁLDOZAT ELKÉSZÜL A SZÁMUKRA. A hagyományos szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként, használják esküvő, temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül, csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.

Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak, csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek. A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek előállítani.

A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek az ún. “két híres márka”: a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a híres buddhista barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva.”
/Nagybetűs kiemelés tőlem. DK/

Megítélésem szerint a mai viszonyok között itthon is automatikus a képzettársítás a füstölő láttán a keleti világ és az ahhoz kapcsolódó filozófiák irányába, ezért én NEM javaslom az alkalmazásukat.

Vannak a nyugati kultúrkörhöz köthető szimbólumok, népművészeti alkotások, – pl. kis juhászlegény, amelyiknek a pipájába lehet különböző illatú füstölnivalót tenni – amikor nem találok veszélyforrást a “füstölésben”, leszámítva, ha felgyújtja a házat és esztétikailag oly giccses, hogy azért sem ajánlott kirakni a polcra. Ezzel kapcsoltban a személyes meggyőződésem, hogy alapvetően nincs szükség a füstölésre.

“Hangulatteremtéshez” inkább a “humán” oldalról befolyásolható paraméterekre helyezzünk nagyobb hangsúlyt, pl. egy kedves mosoly, elfogadó, irgalmas szeretet.

Létrehozva 2018. január 16.