Homeopátiáról – szubjektíven

Az utóbbi időben újra fellángolt a vita a homeopátiával kapcsolatban, elsősorban Boldogkői Zsolt professzor cikkei kapcsán. Helyes is, hogy elkezdődött egy diskurzus, mivel ez talán hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen tájékozódjanak a módszerrel (annak történetével, alapelveivel – és ellentmondásosságával) kapcsolatban.

Írásomnak nem célja, hogy bemutassa a homeopátia módszerét, s még csak az sem, hogy érveket, ellenérveket szolgáltassak a vitához. Mindössze arra vállalkozom, hogy megpróbálom felvázolni, mi befolyásolta a homeopátia sorsának alakulását az utóbbi években, évtizedekben, s reálisan milyen célok tűzhetőek ki (rövid távon) a módszer pozíciójának megváltoztatásával kapcsolatban – s mi hasznosítható a homeopátiából napjaink orvoslásában.

A homeopátia európai találmány, atyja Samuel Hahnemann német orvos, aki a 19. század hajnalán egy ártalmatlan, ámde hatásos gyógymód kidolgozását kísérelte meg. Ma már tudjuk (tudjuk, mert bizonyított), hogy a homeopátiás szerek készítésének legfontosabb lépése, a potenciálás (többlépéses speciális hígítás) semmit nem tesz hozzá a hatásossághoz, viszont megfelelő hígítási szint mellett alkalmas arra, hogy az alapanyag esetleges nemkívánatos hatásaival együtt kívánatos biológiai aktivitásait is megszüntesse. A homeopátia az elmúlt 200 évben nem sokat haladt előre, hacsak azt nem tekintjük haladásnak, hogy a felhasznált alapanyagok köre szépen lassan bővült, és a “hatásmechanizmus” magyarázatára egyre cizelláltabb, de minden tudományos alapot nélkülöző elméletek jelentek meg. És még valami: a homeopátia iparrá vált, ma már a szerek szinte kizárólag gyárakban készülnek. A gyártás ipari méretűvé válásával az individuális (személyre szabott, egyedi összetételeken alapuló) terápia igénye mellett – a gyárak részéről – megjelent az uniformizálás igénye: forgalomba kerültek olyan kombinációs készítmények, amelyben több hatóanyag található, hogy az “átlagbeteg átlagpanaszait” egy csapásra kezelni tudják. Ez elég messze van Hahnemann eredeti szándékától (aki a személyre szabott kezelésre esküdött), de mindenesetre jó üzlet.

És már helyben is vagyunk. Merthogy a homeopátia jó üzlet. Az európai piac éves forgalma több mint 300 milliárd forint (egy fogyasztó átlagosan 4 eurót költ évente, ami a vény nélküli gyógyszervásárlások kb. 7%-át jelenti). Ez nemcsak abszolút értékben sok hanem a bővülés tendenciája is figyelemre méltó: 1995 és 2005 között 60%-kal bővült ez a szektor.

A homeopátiát ellenzők gyakori kérdése: miért? Miért vásárolnak az emberek hatástalan termékeket a gyógyulás reményében? Az okok alapvetően pszichológiai jellegűek. A modern orvoslás gyógyszer- és betegségcentrikus. Sokszor az alkalmazott szer áll a kezelés központjában (azaz a megfelelő szerválasztás az elsődleges), a fő cél pedig a betegség okának vagy tüneteinek enyhítése. Ezzel nincs is semmi gond, de ha ezzel együtt a beteg úgy érzi, hogy az ő szubjektív panaszai nem kapnak elég figyelmet, vagy lekezelő magatartást tapasztal, a leghatásosabb terápia mellett is elégedetlenné válhat. S ilyenkor elkezdi keresni az “alternatívákat”, amelyek egyike a homeopátia.

Az ún. alternatív módszerek (így a homeopátia) jó érzékkel használják ki a napjaink egészségügyi ellátásának gyengeségeit. A túlzsúfolt rendelőkben gyakran nem jut idő a betegek (ellátandó tüneteiktől látszólag független) panaszainak meghallgatására, a személyre szabott, részletes tájékoztatásra az alkalmazandó kezeléssel kapcsolatban. Így nem meglepő, hogy sok beteg egyáltalán nincs tisztában azzal, tényleg reális veszély-e a gyógyszerek tájékoztatóiban felsorolt mellékhatások jelentkezése, s sokszor azt sem tudják, melyik gyógyszert melyik tünetükre kapták. Ha a “gondos” beteg panaszaival több orvost is felkeres, előfordulhat, hogy a felírt szerek száma gyarapszik, a mellékhatásoktól való fenyegetettség érzése fokozódik, miközben a felkeresett orvosok számával arányosan a beteg bizonytalanságérzete csak nő… Ezzel szemben ha eljut valamilyen alternatív gyógyászhoz (pl. homeopatához), a beteg számára kedves tapasztalatokkal gyarapszik: időt, figyelmet, empátiát tapasztal, ráadásul olyan gyógymódot ajánlanak neki, ami hatásosabb a gyógyszereknél, akkor is segít, amikor azok már nem, és mindenek tetejébe még a mellékhatásoktól is mentes… (Természetesen ez a valós szituációk sarkítása, de valahogy így néz ki a két véglet.)

A homeopátia egyes ellenzői a módszer betiltását követelik, pedig lehet, hogy hasznosabb lenne arra koncentrálni, mi hasznosítható a homeopátiából a modern orvoslás számára. Ha csak a szereket nézzük, nem sok, de a módszer alkalmazásának módja tanulságokkal szolgálhat. A homeopátiával kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy a tapasztalt hatás nem több, mint placebóhatás, és ebben az attitűdben már a placebóeffektus lesajnálása is felsejlik. Pedig a placebóhatás nem lekicsinylendő: ha okosan használják, a legmodernebb gyógyszerek hatását is képes fokozni, ha pedig figyelmen kívül hagyják, a farmakológiailag bizonyítottan hatásos szerek eredményességét is rontja. Egyszerűbben fogalmazva: ha az orvos bizalmat ébreszt önmaga és az alkalmazott kezelés iránt, nagyobb a siker esélye. Ha személytelenül bánik a beteggel, nem magyarázza el a szer várható hatását, vagy ha éppenséggel gorombán bánik a pácienssel, a legújabb, legdrágább gyógyszer is elvesztheti hatásának egy részét. Mindez bármennyire triviális (és tudományosan igazolt), mégis vannak szakemberek, akik a pszichés tényezők jelentőségét ignorálják. Megdöbbenten hallottam, hogy az orvostanhallgatóknak szóló orvos-beteg kommunikációs kurzuson egy leendő orvos kifejtette: nem az a feladata, hogy beszélgessen a beteggel hanem az, hogy meggyógyítsa…

De mi a helyzet a betiltással? A felvilágosodás kora óta tartja magát az az illúzió, hogy a tudomány fejlődésével az átlagember ismeretszintje is nő, és idővel az élet egyre több területén a ráció veszi át az uralmat. Ez a léggömb még nagyobbra dagadt az internet korában, amikor sokan azt gondolták, hogy a tudáshoz való hozzáférés megkönnyítésével okosabbá válunk. Nos, nem ez történt. Ma talán többen hisznek jósoknak, boszorkányoknak, szellemlátóknak és egyéb kóklereknek, mint a legsötétebb középkorban, de van ennél “rosszabb” hírem is: a modern orvoslás korában tömegek keresik a kuruzslók segítségét, SŐT: törvény mondja ki, hogy 200 éves, bizonyítatlan hatásosságú, józan ésszel, a tudomány elvei alapján hatástalannak tekinthető szerek gyógyszerek… Igen, a homeopátiáról van szó.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. augusztus 20.