A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd börtönbe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik, mentesek a korunk Egyházát sújtó súlyos eretnekségtől, a modernizmustól.

Főtisztelendő Püspök Urak!

Az internet hemzseg a reakcióktól a katolikus Pázmány Péter Egyetem bejelentésére, hogy „jövő évtől kötelező alapozó tárgyként bevezetik ‘A holokauszt és emlékezete’ nevű órát, tehát ennek elvégzése nélkül diplomát sem lehetne szerezni.”

A sok rasszista (minkét oldalról!), politikai indíttatású, vagy hozzá- nem-értő megszólalás mellett a téma megérdemli, hogy komolyan vegyük és foglalkozzunk vele, már csak nemzetközi jellege miatt is. Amikor egy történelmi katolikus egyetem egy idegen nemzettel szövetkezve, a diákok és a tanári kar bevonása nélkül követeli meg hallgatóitól egy idegen tanárok által szerkesztett tankönyv használatával, egy magyar szempontból tragikus, és tárgyilagos történészek által még fel nem dolgozott korszakról szóló, tantárgy kötelezővé tételét, azt komolyan kell venni.

Az egyik hírforrás beszámolója alapján úgy tűnik, hogy az egyetem döntését bejelentő sajtókonferencia fő szereplője Ilan Mor, Magyarország izraeli nagykövete volt, és Szuromi Rektor atya csak kényszerített mosollyal statisztál. Mor úr már egy tavalyi konferencián előkészítette a talajt erre a lépésre, mikor a második vatikáni zsinat által elfogadott Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatra hivatkozva érvelt, hogy „a holokauszt megismertetését és az antiszemitizmus terjedését az oktatás-nevelés területén kell elkezdeni” ( alfahir: szeptembertol_kotelezo_tantargy_lesz_a_holokauszt).

Mint nyugalmazott egyetemi tanár, meg kell állapítanom, hogy a követ úr tévedett, mikor azt mondta, hogy „három dolog kell, hogy hatásosan fel lehessen lépni az antiszemitizmus és rasszizmus ellen:

“the first very important element is oktatás, the second very important element is oktatás, the third very important element is oktatás”.

Ha szabad kioktatnom a követ urat, a létező antiszemitizmus ellen nehéz fellépni. Sokkal könnyebb azt megelőzni úgy, hogy nem beszélünk róla, nem hívjuk fel rá a figyelmet, és nem provokáljuk ki!

Ami az oktatást illeti, negyven év tapasztalata alapján mondom, hogy a három dolog ami szükséges minden igazság megértéséhez is 1. maga az igazság, 2. az igazság utáni igény, és ezután jön a 3., az oktatás. Ebben az esetben a történelmi igazság nincs megállapítva, és az mivel érvényes törvények Európa szerte kétségessé teszik, hogy szabad eszmecserében az igazságot egyáltalán megtaláljuk, nem csoda, hogy az emberek torkig vannak a holokauszttal, és nem akarnak többet hallani róla, tehát nincs meg az igény. Ilyen körülmények közt kötelező formában lenyomni a tanulók torkán egy kötelező tantárgyat nem tud mást, mint negatív reakciót kiváltani.

Az eddigi internet reakciókból következtetve, nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy a javaslat csupán provokáció volt, egy antiszemita reakciót kiváltani, amit aztán a nyugati sajtóban fel lehet hozni a magyarság további lejáratására. Ugyanis sokak szerint az időnkint fel-fel lobbanó antiszemitizmus provokációk eredménye. Mikor Oroszországban kommün kezdetén a radikális zsidók miatt az ártatlan zsidók szenvedtek, Mazeh moszkvai főrabbi állítólag megjegyezte, a zsidó Trockijra utalva – akinek eredeti neve Bronstein volt – hogy “A Trockijok csinálják a forradalmat, és a Bronsteinok fizetnek érte” (Dennis Prager and Joseph Telushkin, Why the Jews? The Reason for Antisemitism, 63 o.). Így, szinte megrendelésre, lehet egy kis antiszemitizmust kiprovokálni, kirobbantani.

Érdemes kicsit megvizsgálni ezt a lehetőséget. Igaz vagy nem igaz, a rendszerváltásnak nevezett változások óta sok hír kering Magyarországon az Izraeli befolyás erősödéséről, amit egyesek úgy értelmeznek, hogy Izrael gyarmata lettünk. Közben közismert zsidó személyek tesznek sértő megjegyzéseket hazánkra, Nobel díjas szertőtől Árpád magyarjait el zsidósító egyetemi tanárokig és bőgatyázó rabbikig, minden következmény nélkül, igazán puskaporos hangulatot teremtve. Nem kell hozzá nagy bölcsesség meglátni, hogy ilyen légkörben nagyon veszélyes lehet egy vezető katolikus intézménynek úttörő szerepet vállalni egy vitás ügyben. Ez nem csak antiszemitizmust robbanthat ki, hanem a katolikus egyház egyre csökkenő népszerűségét is ronthatja.

Azonban vegyük komolyan a határozatot, és kezdjük tehát a Nostra Aetate Vatikán II. nyilatkozattal. Mint nyilatkozat, az irat nem viseli a tévedhetetlenség jegyét. Mint egy tanulmányomban ismertettem ( A judeo-kereszténység), két amerikai szociológusnak sikerült egy általuk végzett felmérés meghamisításával félrevezetni a zsinati atyákat. Meggyőzték őket, hogy az antiszemitizmus fő oka a keresztény tanítás Jézus kivégzéséről. Ezzel a hamis érvvel létrehozott bűntudat volt az oka, hogy a püspökök elfogadtak mindent, amit a titkárság elébük rakott.

Amellett, hogy a tanulmány elfogult volt a kezdettől fogva, az eredménynél is „csúsztattak,” hogy a kívánt eredményt, a Zsinat félrevezetését, elérjék. A tanulmány megállapította, hogy Amerikában 17.5 millió személy, akik kereszténynek vallják magukat, Antiszemita nézeteket vall. A két szociológus ezt a keresztény tanoknak tulajdonította, holott nyilvánvaló volt, hogy a zsidóellenességnek más okai voltak. Így a kereszténységet és a püspököket a püspököket okolták az antiszemitizmusért, akik, nem lévén szociológiai képzettségük, vakon elhitték a hamis tanulmányt. Tavaly erre a Nyilatkozatra hivatkozott a nagykövet úr.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. július 5.