Együttélés házasságkötés előtt?

egysze1

Amerikai püspökök jegyesekhez írt levele

Németországhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is elterjedt a házasságkötés előtti együttélés, mint választott életforma.

Pennsylvania szövetségi állam katolikus püspökei 1999-ben megfogalmaztak egy levelet egyházi házasság előtt álló párok számára, amelyben nyíltan és egyértelműen megvilágítják azokat az érveket, amelyek látszólag a fiatalok "próbaházassága" mellett szólnak, valamint állást foglalnak a katolikus erkölcsi tanítás mellett. Elgondolkoztató dokumentum!

"Living Together. Questions and Answers Regarding Cohabitation and the Church's Moral Teaching". (Forrás: USA-folyóirat "Lay Witness, 1999. nov., ill. www.cuf.org. Német fordítás: FMG) 

Mit jelent az "együttélés"?

 A "kohabitációt" általában "házasságon kívüli együttélésnek" fordítják. Férfi és nő olyan kapcsolatát jelenti, ahol házasságkötés nélkül áll fenn közöttük szexuális kapcsolat és közös háztartásban élnek.

Miért olyan nagy probléma az Egyház számára a házasságon kívüli együttélés?

Ha pap segít a házasságra való felkészülésben, akkor sokféle témáról fogtok vele beszélgetni. Mindazonáltal az Egyház kifejezetten aggódik a házasságon kívüli együttélés miatt, mert ez mostanában általánosan elterjedt és hosszútávon az Egyházhoz tartozó családok számára komoly problémát jelenthet. Utóbbinak elsősorban az az oka, hogy az együttélés - még akkor is, ha a (polgári) társadalom ezt az életformát jóváhagyja - egyszerűen nincsen összhangban ISTENNEK a házasságra vonatkozó tervével. Ez magyarázza azt is, hogy a házasságkötésük előtt már együtt élő párok többsége túl nehéznek találja a házasságot ahhoz, hogy kitartson mellette. Nem alkotott erről az Egyház törvényt. Csupán annak továbbadásáról és értelmezéséről van szó, amit Isten minden idők óta kinyilatkoztat számunkra. Senkinek sincs joga az Egyházban ahhoz, hogy megváltoztassa Jézus tanítását. Utóbbi azt jelentené, hogy megfosztják az embereket az örökké érvényes megváltó igazságoktól. Keresztény hitünk tanítása szerint a szexuális kapcsolat kizárólag a házasságra vonatkozik. A házasságon kívüli nemi élet visszaélés a házasság szentségi mivoltával, a szexualitás szentségi erejével és az emberi méltósággal.

Alapos okunk van arra, hogy házasságkötés előtt együtt éljünk. Miért nem fogadja el ezt az Egyház?

Az Egyház úgy gondoskodik rólatok, mint a szülők a fiukról és lányukról, akiket nagyon szeret. Tudva, hogy az együttélés növeli a házasság későbbi megromlásának a veszélyét, védelmezni akar benneteket és meg akarja őrizni a boldogságotokat. Egyébként a legtöbben egyáltalán nem gondolják végig azokat az érveket, melyekkel döntésüket indokolják. 

Gondoljátok meg!

1.   érv: "Nekünk ez kényelmesebb."

Jó dolog a kényelem, de életre szóló döntésnél nem tekinthető alapnak. Házasságban élni időnként kényelmetlen és lemondásokra is szükség lehet. Csupán kényelmi szempontból együtt élni rossz előkészület a házasságra, amint ezt több tanulmány bizonyítja. Kimutatták, hogy azok, akik házasságkötésük előtt együtt éltek, gyakrabban választják később a "változatosságot", a "kísérletezést" és a nyitott életformák kínálta lehetőségeket (open-ended lifestyles), ami viszont kapcsolatuk meggyengüléséhez vezethet. Abban az elemzésben, amelyet a chicagói és a michigani egyetemen végeztek, kiderült, hogy azokban a házasságokban, ahol a felek korábban az együttélést választották, felszínesebb a kommunikáció és gyakoribbak a felelősségvállalás nélküli döntések. Amennyiben az együttélés alapja a kényelem, akkor ez nem ad lehetőséget körültekintő megfontolásokra és nincs megfelelő tere az életre szóló, bölcs döntéseknek.

2.   érv: "Szeretnénk megspórolni az esküvő költségeit, így számunkra gazdaságosabb az együttélés."

Bizonyára több pénzetek maradna így a havi kiadásokra, azonban valami sokkal értékesebbet áldoztok fel érte. A jegyesség több, mint az esküvő és a lagzi tervezgetése. Komoly beszélgetéseknek és alapos megfontolásoknak van itt az ideje, ami legjobban egy meg nem terhelt kapcsolatban lehet sikeres. Azok, akik házasságkötésük előtt együtt élnek, nem engedhetik meg maguknak a meg nem terheltség luxusát. Bármennyit is spóroltok a költségeken - a végén nagyobb árat fizettek érte. Dr. Joyce Brothers a házasságon kívüli együttélésről szóló cikkében találóan írja: "A rövidtávú spórolás sokkal kevésbé fontos, mint beruházni egy életre szóló kapcsolatba."

3.   érv: "A válások nagy száma miatt először ki akarjuk próbálni, hogy hogyan tudnánk együtt élni."

Több tanulmány egybehangzóan kimutatta, hogy lényegesen gyengébb a szellemi kapcsolat (a "kommunikáció") ott, ahol a felek házasságkötésük előtt együtt éltek, ráadásul elégedetlenek a helyzetükkel. Felszínesen tekintve a "próbaházasságnak" az adhat értelmet, hogy így az össze nem illő párok kiszűrhetők. Ez azonban közel sincs így. Akik házasságkötésük előtt együtt élnek, 50%-kal nagyobb arányban válnak el később, mint akik nem az együttélést választják. Ezenkívül több, mint 60%-uk kapcsolata szakad meg még a házasság előtt. A házasságon kívüli együttélés jelentős mértékben különbözik a házasságban való együttéléstől, hiszen az előbbinél hiányzik a kapcsolatmegtartó elköteleződés.

4.   érv: "Előbb meg kell ismernünk egymást. Később vállalhatunk gyermekeket is."

A házasságon kívüli együttélés egymás megismerésének meglehetősen elhibázott formája, mert gátolja a barátság hiteles fejlődését és érési folyamatát (nincs biztosítva ehhez elegendő idő). Gyakori, hogy azok, akik házasságkötésük előtt együtt éltek, a szexualitás terén túlzott elvárásokról számolnak be, mindazonáltal a kommunikáció egyéb formái iránt kisebb érdeklődést mutatnak - ez vezetne a házasságban a szexuális kapcsolat teljes egységéhez? A megismerkedés és az udvarlás klasszikus folyamata során jobban fogjátok egymást értékelni a beszélgetések, egymás elveinek és vágyainak kölcsönös megosztása, és az egymásban rejlő értékek megismerése által.

5.   érv: "Az Egyház tanítása ezen a területen elavult és eltávolodott a valóságtól. A születésszabályozás túlhaladta a régi szabályokat."

Ez így nem igaz. Az ókeresztény korban - a római birodalomban - nem keresztény körökben általánosan elterjedt a házasságon kívüli együttélés, ugyanúgy, mint a művi fogamzásgátlás. Ez a gyakorlat azonban az egyénre, a családra és a társadalomra már akkor is negatív hatással volt. A nőket a szexuális élvezet játékszereiként szabadon rendelkezésre álló tárgynak tekintették, és eldobták, ahogy az érzelmek heve alábbhagyott. A házassággal és a családdal kapcsolatos keresztény szemlélet az egyén és a család boldogságához és beteljesüléséhez - valamint széles körű kulturális és társadalmi megújulásához- vezetett. Az Egyház tanítása közel sem elavult, éppen ellenkezőleg: akkor és most is forradalmi erejű - és eredményes!

4.  Milyen jogon szól bele az Egyház a szexuális kapcsolatunkba? Ez a mi magánügyünk!

A szexualitás rendkívül intim és személyes, mindazonáltal elgondolkoztató az erkölcsi és szociális vonatkozása. A családban a szexualitás elemi kötődésként működik, a család pedig a társadalom építőköve. A szexuális magatartás helyes vagy helytelen volta befolyásolja az egyén, a család és a társadalom egészségét és boldogságát. Ez magyarázza azt, hogy a polgári törvények mindig is foglalkoztak a szexuális viselkedés problémáival. Az Egyház természetesen védelmezi a családot és a társadalmat. Még inkább védelmébe veszi azonban a Te kapcsolatodat leendő házastársaddal és ISTENNEL. A szexuális együttlét az az aktus, amely során Isten előtt megpecsételődik és megújul a házastársi szövetség. A szexualitás terén elkövetett bűn során tehát nemcsak férfi és nő vétkezik egymás ellen, hanem ISTENTŐL távolodnak el. Ez pedig már az Egyház felelőssége. A szexualitás nem magánügy. Amennyiben közös ügyetek ISTENNEL, akkor közös az Egyházzal is. Kérdezzétek meg magatoktól: "Melyik az a pillanat, amikor már nem vagyok keresztény? Miután becsuktam a hálószoba ajtaját? Mikor szűnik meg számomra az Istennel való kapcsolat jelentősége?"

5. Hogyan vonatkoztatható az egymással való kapcsolatunkra és Istennel való lelki kapcsolatunkra az, amit saját testünkkel teszünk?

Tested, mint ajándék a szexuális együttlét során a teljes önátadás szimbóluma. A szerelmi aktus során férj és feleség testbeszédben fejezi ki azt, amit az esküvőn az oltár előtt kimondtak egymásnak: "Tied vagyok - egész életemben!" Isten a szexualitást testi örömre és érzelmi beteljesülésre teremtette. De még ennél is többről van szó. Mindenekelőtt annak a tökéletes ajándéknak a jele ez, amelyet férj és feleség önmagaként ígért egymásnak. E kölcsönös ajándék felhatalmazza a házaspárt arra, hogy ISTEN munkatársa legyen, amennyiben egy új személy, a gyermek kapja meg az élet ajándékát. ISTEN terve szerint a szexuális egyesülésnek alapvetően két célja van: a házastársi szeretet növelése és a gyermekekkel való osztozás ebben a szeretetben. Az egyetlen "hely", ahol férfi és nő részéről a teljes önátadás megvalósulhat, a házasság. Ez az a "hely", ahol a gyermekeket az édesapa és az édesanya biztonságot adó, elkötelezett szeretetével tudja felnevelni. Ezért tartozik a szexuális intimitás egyedül a házasságra. A házasságon kívüli szexualitás hazugság. A nemi aktus lényege a teljes önátadás - de a valóságban a férfi és a nő visszatartja elköteleződését és termékenységét, és megtagadja kapcsolatát ISTENNEL. Mielőtt átadod a testedet társadnak, egész életedet át kell adnod neki és egyidejűleg társad teljes életét el kell fogadnod - ez pedig megint csak a házasságban lehetséges.

6.   Miért nem hallgathatok a lelkiismeretem szavára, ha az együttélést jónak tartom?

Lelkiismereti dolgokban könnyű tévedni, amint ez gyakran meg is történik. Ha saját érdekeinkről van szó, különösen is hajlamosak vagyunk az önámításra. Itt is, mint minden cselekedetünknél, objektív irányelvekre van szükségünk, melyek megmutatják, hogy lelkiismeretünk helyesen működik-e és képes-e jól dönteni. Az erkölcsösség nem vélemény vagy "jó érzék" kérdése. A lelkiismeret ISTEN hangja és az igazságot szívünk mélyén hirdeti. Nem valószínű, sőt mi több, lehetetlen, hogy ISTEN az emberi kényelem vagy a kívánságaink kedvéért saját parancsait meghazudtolja. Akkor cselekszel jó lelkiismerettel, ha ISTEN akaratát teljesíted. Házasságon kívül együtt élni minden körülmények között bűn.

7. Miért mondja az Egyház, hogy az együttélés megbotránkoztat másokat? Hiszen rokonaink és barátaink között sokan élnek így!

Az, hogy sokan így élnek, nem változtat az együttélés helytelenségén és azon, hogy súlyos bűn. Azt a döntést, amely szerint egy pár az együttélést választja, nem lehet elkülönítve őrájuk vonatkoztatni. Mindenkit érint, akik kapcsolatban állnak velük - szüleiket, testvéreiket, barátaikat, sőt az egyházközösség valamennyi tagját. Akik házasságon kívül együtt élnek, kimondatlanul azt az üzenetet közvetítik, hogy ISTEN törvényének áthágása nem bűn. Ez különösen félrevezető lehet a fiatalabb gyermekek - testvéreik, barátaik gyermekei - számára, akikre könnyű mély hatást gyakorolni, erkölcsi ítéletük pedig még éretlen.

8. Hogyan készüljünk fel lelkileg a lehető legjobban a házasságra?

"Az esküvő csak egy nap, a házasság viszont egész életre szól." Hosszú és boldog idő lehet, de csak megfelelő előkészület után. A házasságra való felkészülés legjobb módja a hit megélése. Katolikusoknál ez azt jelenti, hogy vasárnaponként hűségesen részt vesznek a szentmisén, rendszeresen gyónnak, imádkoznak és gyakorolják a felebaráti szeretetet. Ha eddig nem jártál rendszeresen szentmisére, a plébánosod ismét látni kíván a templomban. Ha az utolsó gyónásod óta hosszú idő telt el, a pap segítségedre lesz. A gyónásra különösen nagy szükség van akkor, ha korábban együtt éltetek. Az előkészület ideje alatt buzdítást kaptok arra, hogy együtt imádkozzatok, rendszeresen olvassátok a Szentírást és a keresztény erények szerint éljetek. Tájékozódásként figyeljétek azokat a párokat, akik valóban keresztényként élnek.

9. Miért éljünk mostantól külön? Hiszen ez csak az Egyház önkényes szabályozása.

Az Egyház tanítása a házasságon kívüli együttélésről nem "önkényes szabályozás". Házasságkötés előtt együtt élni bűn, amely ISTEN parancsát és az Egyház törvényét sérti. Szent Pál - a "paráznaság" kifejezést használva (akár tényleges együttélésről van szó, akár nem) - azon bűnök közé sorolja, amelyek megakadályozhatják az ISTEN országában való részesülést (v.ö. 1 Kor 6,9). A házasságon kívüli együttélés az emberi szív legmélyebb vágya ellen irányul és a házasság megromlásának esélyét jelentősen növeli. Ha őszintén magadba nézel, akkor valamennyi gyakorlati megfontolás arra fog vezetni, hogy a házasságkötés előtti együttéléssel szakítanod kell. A döntés lényege a bűntől való elfordulás és KRISZTUS, illetve az ő tanításának követése. Mindig ez a helyes döntés. Mindazonáltal más is igazolja e döntés helyességét:

  • erősíteni fogja a házasságotokat
  • elmélyíti a barátságotokat
  • kölcsönös bizalom és elmélyültebb életközösség létrejöttét segíti elő
  • kiszélesíti a problémamegoldó és kommunikációs képességeteket
  • növeli annak esélyét, hogy házasságotok sikeres lesz.

Azt gondolhatjátok, hogy Ti más helyzetben vagytok és egymás iránti érzelmeitek sosem fognak alábbhagyni. A legtöbben így gondolkoznak. Senki sem lép házasságra, miközben annak megromlásától tart. Mégis szétválik a legtöbb pár útja. Ti szeretnétek a "ritka kivétel" lenni: azok, akiknek sikeres a házassága, miután boldogan és teljes beteljesülésben éltek együtt! Egyesek úgy gondolják, hogy házasságkötés előtt külön élni erőltetett, mások szerint pedig nincs is jelentősége. Vannak, akik attól tartanak, hogy a szexuális aktivitás szüneteltetése káros lehet a kapcsolatukra. Ez azonban meglehetősen ritka. A házasságban is lehetnek olyan időszakok, amikor a szexuális kapcsolatot egy időre fel kell függeszteni, pl. betegség, katonai szolgálat, üzleti út miatt vagy a házastárs egészségi állapota érdekében. A kapcsolat ezt nemhogy túléli, de erősödik is általa. ISTEN a jó házastársi kapcsolat kegyelmével jutalmazza meg az ilyen áldozatot. Amikor tartózkodtok a szexuális együttléttől, a kommunikáció egyéb formáira jobban tudtok építeni, ez pedig végső soron lehetővé teszi számotokra, hogy egymást mélyebben és maradandóbban ismerjétek meg.

10. Miért érdemes az Egyház tanítását követnünk?

Gazdag áldásban részesülnek azok, akik a katolikus egyház tanítását készséggel elfogadják. JÉZUS örömhíre felszabadít arra, hogy egymás iránti bizalmatok még nagyobb örömmel töltsön el benneteket:

  • hogy a másikban a személyt tiszteljétek, ne pedig eszköznek tekintsétek céljaitok eléréséhez
  • hogy kiegyensúlyozott, tartós és élő hitet sugárzó kapcsolatban éljetek
  • hogy igaz és hűséges szeretettel ajándékozzátok meg egymást és ne egyszerűen az ösztönök kielégítése legyen a cél.

A házastársi szeretet különleges helyen áll ISTEN tervében. Ahogy mindenért, ami jó, ezért is áldozatot kell hozni. Ez az áldozat azonban elenyésző a megígért jutalomhoz képest. Keressétek előbb ISTEN országát; mindazt pedig, amit kértek, megkapjátok hozzá - sőt még annál is többet!

Kérdések a közös beszélgetésekhez, az elmélkedéshez és az imához

  • Ti, akik házasodni szeretnétek, miért döntöttetek korábban az együttélés mellett?
  • Milyen tanulságot vontatok le az együttélés tapasztalataiból?
  • Mi az, amit ennek kapcsán, mint pár és mint egyén, megtudtatok magatokról?
  • Mi motiválta azon döntéseteket, hogy össze akartok házasodni? Mi az, ami a kapcsolatotokban megváltozott és arra indított, hogy házasságra lépjetek, és az Egyház áldását kérjétek rá?
  • Idegenkedtetek vagy vonakodtatok korábban a házasság gondolatától? Ha igen, akkor mi volt ennek az oka? A felmerült problémák maradéktalanul megoldódtak?
  • Miért szeretnétek a katolikus egyház szertartása szerint esküdni?
  • Mit jelent számotokra a házasság szentsége?
  • Hogyan látjátok hiteteket és szereteteteket, mint házasságotok benső részét?
  • Hogyan képzelitek el házasságotokban az élet továbbadására való nyitottságotokat?

Pennsylvania püspökei néhány idézetet csatolnak levelükhöz a témával kapcsolatban:

"Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát ISTEN egybekötött, azt ember szét ne válassza."

(Mt 19,4-6)

"A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség, amelyet a Teremtő alapított és törvényeivel körülvett, a házassági szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön létre... A házasság szerzője maga ISTEN."

 (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 48)

"A szexualitás, amely által a férfi és a nő a házastársak saját és kizárólagos cselekedetein keresztül egymásnak átadja önmagát, nem csupán valami biológiai folyamat, hanem legintimebb valóságában érinti az egész embert. Csak akkor valósulhat meg igazán emberi módon, ha szerves része annak a szeretetnek, amelyben a férfi és a nő teljes mértékben elkötelezi egymásnak önmagát egészen a halálig. A test fizikai átadása hazugság volna, ha nem a teljes, személyes önátadásnak lenne jele és gyümölcse."

(II. János Pál, Familiaris consortio, 11)

"A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: maguknak a házastársaknak a java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül. Így tehát a férfi és a nő házastársi szerelme a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve."

(A Katolikus Egyház Katekizmusa,  Nr. 2363)

"Már maga a keresztény házasságra való előkészület is a hitnek egy útja. A jegyesek számára különleges alkalmat ad arra, hogy a keresztségben kapott és keresztény neveltetésük során táplált hitüket újra felfedezzék és elmélyítsék. Így fogják felismerni és önként elfogadni hivatásukat, amely KRISZTUS követésére és a házasságban ISTEN országának szolgálatára hív."

(II. János Pál, A keresztény család szerepe a mai világban)

Forrás: FMG-INFORMATION Nr. 70, 2000. április

Kiadó: FREUNDESKREIS MARIA GORETTI e. V., Engelbertstr. 21. D-81241 München

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.