Az amerikai négerek „Rhythm & Blues” és a fehé­rek „Country & Western” zenéjéből ötvöződött egy odáig ismeretlen zene: a „Rock n’ Roll”. A „Rhythm & Blues” a maga kemény, átütő ritmu­sával az afrikai, bálványimádással kapcsolatos zenéből eredeztethető. (Elvben ez érvényes az egész jazz-zené­re is.)

A „Country & Western”-nel való összekapcso­lódása által ez a zene a fehér ifjúság számára is rendkívül vonzóvá lett. Így vonulhatott át néhány év alatt diadalmenetben ez a zene az egész világon, és vonhatta az ifjúságot szabályszerűen az igézetébe. A „Rock,n’ Roll”-ból az idők folyamán számos más zenei stílus keletkezett.

Hajsza az eksztázis után

A rock – általánosságban szólva – elektronikusan fölerősített, kihangsúlyozott ritmuson és ismétlésen alapuló, hangos és monoton zene, amely képes hallga­tóit valósággal kábult állapotba hozni.

Dr. Eckhardt Knaul, orr-, fül-, gége-szakorvos a „Medizin Heute” (Orvostudomány ma) c. folyóiratban a következőket írta a rockzene eksztatikus jellegéről:

„…akár az őserdőben, akár a városban hangzik, min­dig is motorikus zene ez, amely szüntelen ismétléseivel a csoportban levő embereknél a személyiség trónfosz­tásához és _az egyéniség kioltásához vezet. A kritikus, irányító tudatot kiiktatja, és fellép egy megszállottság… A testi funkcióik fölötti kontroll elvész. Boldogító gyö­nyörélménynek tartják az elragadtatott állapotot, epi­lepsziához hasonló végtagrángatózással, üvöltéssel, ha­rapással, nevetéssel, bevizeléssel és a ruhák széttépésével.”

Walter F. Hiss ugyanebben a folyóiratban a követ­kezőképpen jellemezte a rockzene hatását: „Üvöltő húros hangszerek, elektronikusan fölerősített gitárok, ütőhangszerek hektikus staccatói (röviden, szaggatot­tan, a hangok éles elválasztása) megremegtetik az ide­geket, kiiktatnak mindenféle gondolkodást, a beat- és rockzenészek többnyire fiatal hallgatóságukat egyetlen rikácsoló szörnyeteggé változtatják, és az ájulásokat si­kernek tekintik.”

Miként magyarázható, hogy ez a fajta zene oly rövid idő alatt világméretű sikert aratott?

A rockzene olyan időben keletkezett, amikor a fia­talokban egyre hevesebb volt a vágy az eksztatikus és misztikus élmények iránt. Az ismert francia idegfizio­lógus, H. Gastaut egy 1970-ben megjelent cikkében ír „a kozmikus eksztázis hajhászásáról” (la quete d’une extase cosmique). Ebben (noha ő maga nem keresz­tyén) mélységes aggodalmát fejezi ki e „fejlődés” miatt.

Mi okozta az irracionalitás és a misztika utáni vá­gyakozást?

Hogy ezt jól megérthessük, először foglalkoznunk kell azzal a változással, amely az emberi gondolkodás­ban Nyugaton (és fokozatosan az egész világon) az utóbbi évszázadban bekövetkezett. Közben meglátjuk, hogy mennyire igaz a következő bibliai alapelv:

„Olyan az ember, ahogyan gondolkodik” (vö. Péld 23,7a).

Darwin fejlődéselmélete és a modern ember válsága

1859-ben adta ki Darwin „A fajok keletkezése a ter­mészetes kiválasztódás útján” c. könyvét. Ezt követte 1871-ben „Az ember származása” c. további munkája. Ezekkel a kiadványaival Darwin óriási sikert aratott. Sikerült népszerűvé tennie az evolúciós gondolkodást. Ezekkel a könyvekkel látszólag tudományos alapot ve­tett a modern gondolkodás számára, amelyből Istent mint Teremtőt (ahogyan Őt a Biblia kijelenti) száműz­te. Elkezdték valamennyi élőlényt, tehát az embert is, egy végtelenül hosszú fejlődés során véletlenül kelet­kezett terméknek tekinteni. Így Darwin döntő válto­zást idézett elő a nyugati gondolkodásban. A darwinizmus a gondolkodás számtalan területére óriási hatást gyakorolt. Teljesen új szemléletmódot hozott a filozófiában, pszichológiában, teológiában, történelem­ben, csillagászatban és még számos más szakterületen.

Ez a gondolkodásmód odáig vezetett, hogy sokan egy teljesen új világképet fogadtak el. Számtalan em­ber szakadt el a keresztyénségtől. A múltnak adták át a biblikus látást, amely szerint Isten teremtette az éle­tet és alkotta az embert a maga hasonlatosságára.

A 19. század gondolkodása korunk általános válsá­gát idézte elő. Ha az ember véletlen által keletkezett, ha Isten valóban nem létezik, akkor az ember létének nem lehet értelme, akkor mindennek abszurdnak kell lennie. A fejlődéselmélet szerint ugyanis az ember csu­pán biokémiai gép, értelem és cél nélkül.

Egzisztencializmus

Ezen a ponton kapcsolódhattak be századunk kü­lönböző egzisztencialista filozófiái. Ezek a gondolko­dási rendszerek elvben nagyjából ugyanazt fejezik ki.

Az értelem és a tudomány világosan mutatják, hogy az ember létének sem értelme, sem célja nincs. A tu­dományos realitás szükségképpen teljes pesszimizmus­hoz vezet bennünket. Ahhoz azonban, hogy a lét mégis elviselhető legyen, vakon bele kell ugornunk az irraci­onalitás világába.

Arra a kérdésre, hogy ez az ugrás konkrétan milyen legyen, a különböző filozófiák a legkülönbözőbb vála­szokat adják. Ajánlják pl., hogy ezt az ugrást határél­ményekkel, önmegvalósítással, kábítószer élvezettel, szabad szexszel, keleti misztikával vagy rockzenével ér­jük el.

A modern ember válsága – kivált a 60-as évektől kezdve – olyan fokot ért el, hogy a világ ifjúságának nagy tömegei lettek nyitottá és elérhetővé az efféle

eszmék számára.

Aleistair Crowley (1875-1947)

Aleistair Crowley, angol mágus – a 20. század egyik legnagyobb sátánistája – már a 20-as években ajánlotta, hogy a fiatalokat meg kell tanítani arra, miként kerül­hetnek transzállapotba, s ezáltal hogyan vehetik fel a kapcsolatot a démoni világgal. Három módszert aján­lott ehhez:

1. erős ritmuson, ismétlésen és monotónián alapuló zene,

2. kábítószerek,

3. szabad szex (sajátos szexmágiát fejlesztett ki e célra).

Tanítványán, Kenneth Angeren keresztül Crowley lett a Rolling Stones szellemi tanítója (Kenneth Anger vezette be őket a démoni világba). Számtalan más cso­portot is befolyásolt Anger közvetve vagy közvetlenül.

Amikor a rockzene kialakult, a nyugati ifjúság gon­dolati klímája – ahogy már említettük – éppen eljutott abba az állapotba, amely nyitott volt Crowley eszméi számára.

A rockzene maga erős ritmusra, ismétlésre és mo­notóniára épített zene! Számos rockegyüttes dalszö­vegeiben szabad szexet, kábítószerélvezést és okkultizmust propagált és propagál!

Hogyan hat a rockzene?

Mi okozza azt, hogy a rockzene képes a hallgatóit önkívületi (transz) állapotba hozni, és a démoni befo­lyásolás iránt fogékonnyá tenni?

Hangerő

A rockkoncertek és diszkók hangereje elérheti a 120 decibelt (dB) is, (ami megfelel egy sugárhajtású repülőgép hangerejének közvetlen közelről). Erre a walkman” (fülhallgatós kicsi magnó) átlagos (!) hangereje 80-110 dB, sztereó készülék fülhallgatóval 85-100 dB.

A nagy hangerő valószínűtlenül magas stresszhatást idéz elő. Ugyanakkor a mellékvesében adrenalin stresszhormon válik ki. Ez megy végbe minden stressz­helyzetben. De ha hosszan tartó, rendkívül erős stresszhatásra kerül sor, akkor túl sok adrenalin kelet­kezik, amelyet az enzimek már nem képesek a testre nézve hasznosan lebontani, és így részben adreno­krómmá változnak át.

Az adrenokróm viszont nem más, mint egy psziche­délikus (tudatot megváltoztató) kábítószer, olyan, mint az LSD, Meskalin, STP, Psylocybin stb.! Ezért nem le­het csodálkozni azon, hogy a rockkoncertek és diszkók közönsége önkívületi állapotba kerül, és elveszíti az önkontrollt.

A fényorgonák hipnotikus hatása, az alkohol és ká­bítószer fogyasztása (kis mennyiségben is), valamint a valóság elől való menekülés erős vágya együttesen csak még erősíti az adrenokróm hatását.

Az adrenokróm önmagában enyhébb kábítószer mint az LSD, azonban a tapasztalatok ezzel a testsaját droggal fölkeltik a vágyat az erősebb kábítószerélmé­nyek iránt.

Tény, hogy a rockzene kábító hatása az agyban ke­letkezett endrophin (morfiumhoz hasonló) anyagokra is visszavezethető. Ezt a területet mindenesetre még csak kevéssé kutatták.

Ebben az összefüggésben kiegészítésül hadd mutas­sak még rá a rockzene és a klasszikus zene közti egyik lényeges különbségre:

A klasszikus zenében is előfordul a nagy hangerő, azonban itt állandóan változik egymással a csúcspont (feszültség) és a feszültséget feloldó nyugodtabb rész, úgyhogy a hallgató újra meg újra „kipihenheti” magát. A rockzenében azonban minden, vagy majdnem min­den csúcsponton játszódik le. (Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy a klasszikus zene elv­ben erkölcsileg teljesen befolyásmentes lenne.)

A „hallás”-jelenség

Miután láttuk, hogy a fülön keresztül milyen gyor­san keletkezhet erős stressz, figyelnünk kell még a kö­vetkező tényre:

„Az ember hallásrendszerének sejtjei már olyan in­gerekre is reagálnak, amelyek kereken tízmilliószor ki­sebbek a tapintás ingerküszöbénél. A hallás tehát összehasonlíthatatlanul érzékenyebb, mint a tapintás. És sokkal erőteljesebben kapcsolódik az érzésekhez, mint a látás, idegfiziológiailag azért, mert a fül és az agyban levő egyfajta érzésközpont (az ún. limbikus rendszer) között közvetlen kapcsolat áll fent. A test és a lélek, a tudatos és a tudattalan közti eme kapcsoló­ ponton dől el valamilyen zene dallamának és ritmusá­nak a hatása” (Walter E Hiss).

Eksztatikus stíluselemek

A rockzenében azonban a hangerő mellett további feszültség- és izgalomkeltő stíluselemek is találhatók bőségesen:

• monotónia és gyakori ismétlések

• kemény, átható beat

• szinkópák (A szinkópa a metrikus hangsúly előre­hozatala a megelőző hangsúlytalan ütemrészletre. Az eredetileg hangsúlytalan ütemrészlet átveszi így az egyébként nem hozzá tartozó hangsúlyt.)

• off-beat – (Az off-beat eltolja a metrikus hangsúlyt a taktussal szemben, a szinkópához hasonlóan, de sokkal összetettebb módon, úgyhogy alig észreve­hető.)

• ostinati – (Az ostinato olyan zenei figura, amelyet az egyik hangszer változatlanul és tartósan ismétel.)

• változatban szegény harmónia

• glisszandók (Egy hangköz csúsztatással való kitöltése a közben levő emelkedő és süllyedő han­gokon keresztül.)

• smears (smirz) – (Rövid glisszandók, a melódia egyes hangjai között.)

• dirty notes (dörti notsz) – (hamis, vagy nem tiszta intonáció)

• scat (szkát) – (tartalmatlan hangok vokális előadása) eksztatikus kiáltozások

• elektronikusan torzított hangok (p1. visszakapcso­lással).

Mindezek a stíluselemek képesek eksztázisba ker­getni a hallgatót.

Ezeket a stíluselemeket afrikai kultikus zenében is alkalmazzák, hogy ezáltal agressziót (hadi táncok) vagy szexuális izgalmat (csoportszex, termékenységi kultusz) és bálványimádást keltsenek.

Monotónia és a szellem passzivitása

Mivel a rockzene (többnyire) átütő kemény beaten és ismétlésen alapul, ezért monoton zenének nevez­hetjük. A tudat kikapcsolódik általa. Az ilyen zene gya­kori hallgatása által növekszik a kikapcsolásra való képesség, s idővel egyre kevesebb szükséges eme passzivitás eléréséhez. És ebben rejlik a túlságosan gyakran föl nem ismert veszély! Az okkultizmusban a szellem passzivitása az egyik legfontosabb eszköz arra, hogy kapcsolatba lehessen lépni a démonok világával (vö. pl. a jóga, transzcendens meditáció, autogén tré­ning, kábítószerélvezet stb.)

A rockzenéről szóló egyik előadás után egy egyete­mista, aki korábban LSD-t szedett, megerősítette, hogy a kábult állapotban hallgatott rockzene fölerősítette benne a kábítószer hatását. Ugyanakkor a klasszikus zene hallgatása csökkentette a kábítószer hatását. Ez érthető, mert a klasszikus zene (szerkezeti sokfélesé­gével és változatosságával) aktivizálja a szellemet. A rockzene viszont monotóniájával a szellem kikapcsoló­dásához vezet.

Utalások az agysebészet területéről

Hogyan magyarázható, hogy a szellem passzivitása a démoni befolyások iránti erőteljes fogékonyságra ve­zet?

Wilder Penfild, a híres amerikai agysebész, számta­lan műtéte alapján, amelyeket éber állapotban levő pá­cienseken végzett, megállapította, hogy világosan különbséget kell tennünk az agy anyaga és az emberi szellem között. Elektródok által ingerelte páciensei agyának különböző részeit (mintegy előzetes tájékozó­dásul magához a műtéthez). A reakciók alapján rend­kívül érdekes megfigyeléseket tehetett. (Kutatási eredményei megtalálhatók a „The Mystery of the Mind” – Princeton, 1975. – könyvében.)

Ezek szerint az embernek független szelleme van, amely az agy anyagának segítségével gondolkodik; ugyanúgy, ahogy a számítógépes szakember a számító­gép segítségével gondolkodik. De ha az ember szelle­mét passzívvá teszik, akkor egy „másik szellem” kerítheti hatalmába az agyszámítógépet. Sir John Ecc­les, Nobel-díjas idegfiziológus (számos kutatási ered­ménye alapján) még azt is gyanítja, hogy ezek az idegen befolyások még az idegszinopszisokon is meg­ találhatók.

A rockzene üzenete

Eddig láttuk, hogyan hat a rockzene mint zene az emberre, tehát függetlenül az üzenettől, amit hordoz.

A következőkben mindenekelőtt azzal kívánunk foglalkozni, milyen üzenetet terjesztett a rockzene az utóbbi kb. 30 évben.

1. Szabad szex

Grace Slick énekesnő mondta: „Teljesen közömbös, mit mondanak a szövegek. Valamennyi dalunk ugyan­azt jelenti: szabad szerelem, szabad szex.”

Aki veszi a fáradságot, hogy a rockzene többnyire angol szövegeit nagyító alá vegye, hamarosan megálla­píthatja, hogy pontosan így van.

Amikor 1955 körül a rockzene a „Rhythm & Blues” és „Country & Western” ötvöződéséből előállt, a „Rock n’ Roll” nevet adták neki. Ez a kifejezés a fe­keték gettónyelvében a „paráznaság” szinonimája. Föl­ismerték, hogy ez a zene szexuálisan ingerel.

Kneif Tibor zenetudós írja: „A heavy rock a maga megrázkódtató hatáskeltésével… az egész testre kihat, mindenekelőtt a hadtájékra, és ez utóbbi magyarázza a sokat dicsért szexuális izgató hatást, amely belőle árad.”

John Dates rockzenész mondja: „A rock n’ roll’ 99%-ban szex.”

Ian Dury így vélekedett: „Mindaz, amire testemnek szüksége van: szex, kábítószer és rock n’ roll.”

Frank Zappa dalainak szinte nincs is más témája. „Megtámadott zenéjével szinte minden szexuális tabut, a kiskorúakkal való szextől egészen a szodómiáig (faj­talankodás állatokkal).”

A lemezborítókon is világosan továbbadják ezt az üzenetet. Ehhez járul az énekesek életstílusa, amely az őket hallgató rajongókra iránytmutatóan és utánzásra érdemesen hatott és hat.

2. Kábítószerélvezet

Eric Clapton kijelentette: „A rockzenész kábítószer nélkül csak félember.”

A Rolling Stones így énekelt a „Sticky Fingers”-ben: „Kérlek, morfium-húgom, változtasd lidérces álmaimat álmokká. Édes kokain-unokahúgom, tedd hűvös keze­det a homlokomra.”

Ian Dury kábítószerekről alkotott véleményét már fentebb ismertettük.

A rockzenét a legbefolyásosabb propagandisták egyikének nevezhetjük. Nyilvánvaló, hogy ez a zene ingerlő erejével fölkelti a hallgatóban a vágyat a még intenzívebb tapasztalatokra. lény, hogy a rockzerre, annak kábítószereket propagáló szövegei, és számtalan rockzenész „példája” egyike a 60-as évek kábítószer­hullámát kiváltó leglényegesebb tényezőknek. A mai helyzettel kapcsolatban ezt írta Jean Martin Büttner pszichológus 1986 októberében: „… az egész zenei színteret teljesen szétszaggatták a kemény drogok.”

Számos zenésznek kellett életstílusáért korai tragi­kus halállal fizetnie (p1. Brian Jones, Jimmy Hendrix, Janis Joplin, Keith Moon, Sid Vicious, Elvis Presley többek között). De ugyan hány névtelen fiatal lépett nyomdokaikba?

3. Keleti misztika és okkultizmus

1968 tavaszán a Beatles együttes tagjai elmentek Maharishi Mahesh jógihoz, hogy bevezesse őket a transzcendentális meditációba. John Lennon ezután kijelentette: „Minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekszünk a transzcendentális meditációt’ elterjeszte­ni.” Így került azután sor arra, hogy Maharishi Euró­pába jöhetett, és félelmetes befolyásra és követők óriási táborára tehetett szert.

„My Sweet Lord” (Édes uram) c. énekében George Harrison „Krisnát”, a hindu istenséget imádta.

Hindu gondolatok találhatók a következő zeneka­rok és énekesek dalszövegeiben: Carlos Santana, John McLaughlin, Yes, „Earth Wind & Fire”, Nina Hagen stb.

A 60-as évek végén keletkezett az ún. „Ragarock”.

Ez a rockzene India hindu zenei elemeit olvasztotta magába.

Mindeme befolyásolás következtében elsősorban Nyugaton számtalan fiatal elméjét ködösítette el a hin­du eszmevilág.

„Rokonszenv az ördög iránt” c. énekükben a Rol­ling Stones tagjai az ördögöt imádták.

1962-ben azt mondta John Lennon: „Tudom, hogy a Beatlesnek olyan sikere lesz, mint idáig egyetlen más együttesnek sem. Pontosan tudom, mert ezért a sike­rért eladtam lelkemet az ördögnek.”

A „Black Sabbath” (Fekete szombat) együttes 1969-­ben okkult keresztelőn elkötelezte magát az ördögnek. Lemezborítóikon mágikus motívumok vannak, mint p1. sátánmisék és boszorkányok. A „Reflection-Black Sab­bath” (Fekete szombat reflekciók) lemezük borítóján ez olvasható: „És te, szegény bolond, aki ezt a lemezt a kezedben tartod, tudd meg, hogy ezzel eladtad a lel­kedet, mert ez a zene, pokoli ritmusával és ördögi ere­jével meg fog ragadni. És ez a gyorsuló tempójú zene szünet nélküli táncra kényszerít majd.”

A „Led Zeppelin” vezető gitárosa, Jimmy Page mondta: „Egy rockkoncert valójában nem más, mint mágikus szertartás.”

A „Meat Loaf” komponistája, Jim Steinmann mondta: „Engem mindig is vonzott a természetfölötti, és tudom, hogy a rock ideális eszköz erre… Amikor a színpadra lépek, megszállott leszek.”

Az AC/DC együttes 1979-ben robbant be a „High­way to Hell” (Autópálya a pokolba) c. lemezével. Ra­jongók ezrei üvöltötték velük együtt a koncerteken: „Úton vagyok a pokolba vivő autópályán… Ne tartóz­tassatok fel, hey, hey, hey… Igen, megyek lefelé mind­végig, a pokolba vivő autópályán.”

Számtalan más okkult, a sátánizmussal fertőzött együttest nevezhetnénk meg még, mint p1. Möthley Crüe, Demon, Mass, Withfynde, Venom, Kiss, Mercy­ful Fate, Iron Maiden, Deep Purple, Rainbow, Eagles, ,Emerson Lake & Palmer’, Uriah Heep, Nazareth stb.

4. Egoizmus, lázadás és erőszak

Az egoista „vedd el – lelkületet”, amely elválasztha­tatlanul a rock-kultúrához tartozik, Janis Joplin fejezte ki a „Get it, while you can” („Vedd el, amíg megkap­hatod”) c. dalában. Ő maga saját alapelveinek megfe­lelően élt: „Élj intenzíven, szeress, ahogy csak bírsz, halj meg fiatalon!”

Nina Hagen így énekelt: ,,…nincs kedvem köteles­ségeimet teljesíteni! Nincs kötelességem sem veled, sem magammal szemben.”

A punkmozgalom megjelenési formáival beszédesen fejezi ki mindezeket a romboló, életellenes gondolato­kat. Kétségbeesett, reménytelen, fájdalmas kiáltása egy haldokló korban élő ifjúságnak!

A rockzene hatásai

A rockzene élvezete nem marad a hallgatójára kö­vetkezmények nélkül. A hatások természetesen függe­nek attól az intenzitástól, amellyel az ember átadja magát ennek a zenének. A következő pontokra utalok: agresszió, düh, harag, depressziók, szorongások és kényszercselekvések, különböző mélységű transzálla­pot, öngyilkosságra való hajlam, természetellenes kényszerű szexualitás, akaratnélküliség, döntésre való képtelenség, eldurvulás (punkmozgalom), az izmok önkéntelen rángatozó és reszkető mozgása, szenvedély. (az ember nem tud már állandó zenehallgatás nélkül élni).

A kivezető út a dilemmából

Aki következetesen végiggondolja a rockkultúra ha­tásait, annak arra a következtetésre kell eljutnia, hogy általa fiatalok milliói jutnak tragikus zsákutcába.

A rockkultúra a modern gondolkodás egyenes kö­vetkezménye. Már korábban rámutattam a bibliai igaz­ságra: „olyan az ember, amilyen a gondolkodása”. A modern gondolkodás Darwin fejlődéselméletével lát­szólag tudományos alaphoz jutott. Ebben az összefüg­gésben azonban sürgősen rá kell mutatnunk, hogy ezt az elméletet az utóbbi évtizedekben vezető termé­szettudósok alapvetően megcáfolták. Érveik különbö­ző szakterületekről származnak: kémia, fizika, matematika, őslénytan, geológia, csillagászat, genetika, embriológia, ismeretelmélet, információs elmélet stb. Nincs itt helyünk arra, hogy ezekkel az érvekkel köze­lebbről foglalkozzunk. A különböző tudományos mun­kák nyomatékosan rámutatnak, hogy kell lennie Teremtőnek. Világossá teszik, hogy a fejlődéselmélet semmiféle formájában nem képes a tényeket megma­gyarázni. Ezzel szemben a teremtéstörténet nem el­avult, sőt, sokkal inkább a legjobb alapot nyújtja a bennünket körülvevő valóság magyarázata számára!

Fölmerül most természetesen a kérdés, hogy ki ez a Teremtő. Megismerhetjük-e?

Szeretném megkísérelni világossá tenni azt, hogy a Teremtő a Biblia által jelentette ki magát. Az ószövet­ség több, mint 300 rendkívül pontos és differenciált próféciában jövendöli meg egy „szenvedő Messiás”, egy Megváltó eljövetelét. Ezek a prófétai ígéretek bi­zonyíthatóan a Krisztus előtti időkben keletkeztek. A Názáreti Jézusban, ebben a történelmi személyben mindezek a jövendölések szóról szóra beteljesedtek. Megjövendölték eljövetelének pontos idejét, születési helyét, keresztre feszítését, a zsidóktól való elvetteté­sét, Jeruzsálem rá következő letombolását, a zsidók szétszóratását. a föld minden országába stb.

Nincs még vallás, sem világnézet, sem babona, sem ideológia, amely kimutathatna olyan jö­vendöléseket, amelyeket beteljesülésük előtt évszáza­dokkal, sőt évezredekkel hirdettek, s amelyek maradéktalanul beteljesedtek. Ebben a Biblia páratlan, minden összehasonlítás fölött álló. Ez a tény arra utal, hogy a Biblia Istene az egyedül igaz Isten, és nincs rajta kívül más (vö. Jn 17,3 és Ézs 46,9-11). A beteljesdett prófécia hatalmasan megerősíti, hogy a Biblia Isten szava, mintegy Isten pecsétje a Biblián. Világossá teszi azt is, hogy a Názáreti Jézus valóban az Istentől kül­dött Megváltó.

Azt is világosan mutatja a Biblia, hogy aki személyes bűneivel az Úr Jézus Krisztushoz, Isten emberré lett örök Fiához fordul, az Istentől bűnbocsánatot és örök életet kap.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő; megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (Un 1,9).

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36).

Szükséges azonban, hogy minden, Isten előtt felis­mert bűnünket önmagunk kímélése nélkül feltárjuk és megvalljuk imádságban az úr Jézus előtt. És akkor há­lát adhatunk neki, hogy azokért helyettünk elhordozta a büntetést a Golgota keresztjén.

„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békessé­günk legyen, az ó sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyá­jan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért” (Ézs 53,5-6).

Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi a bűn, a Biblia ad felvilágosítást. Pl. a Galata 5,19-21-ben ezt olvassuk: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalan­ság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeske­dés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek amint már korábban is mondtam: akik ilyeneket cselek­szenek, nem öröklik Isten országát. “

A „paráznaság” görög eredetije a „porneia” (ebből származik a prostitúció szó, ami üzletszerű szexuális kapcsolatot jelent). Az újszövetségi jelentése: minden házasság előtti és házasság melletti nemi érintkezés. Isten a házasságon belül adta ajándékul a szexualitást, minden vele való visszaélést elítél, mint bűnt.

A „varázslás” görög eredetije „pharmakeia”. Töb­bek között azt is jelentette, hogy „a kábítószerrel való visszaélés”, általánosabban: „okkult és babonás gya­korlatok”.

Ugyanakkor csodálatos, hogy Isten nagyszerű kiutat mutat a haldokló korszak kétségbeesett ifjúsága szá­mára. Az életnek igazi értelme van az úr Jézussal, Is­ten Fiával való közösségben. Van valóságos szabadulás bűnből és megkötözöttségből. Ezért ne késlekedj az úr Jézus melletti döntéssel. Hívd Őt segítségül még ma. Vár rád!

Másfelől azonban rá kell mutatnunk a következmé­nyekre, ha valaki elutasítja az úr Jézust mint szabadí­tót, vagy pedig közönyösen elmegy mellette. A János 3,36-ban ezt olvassuk: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnap nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta. “

Az élő Isten minden embernek örök életet kínál, közösségben Ővele. Aki ezt az ajánlatot nem fogadja el, az csak az örök ítéletre számíthat!

Isten megtérésre való felhívása: parancs (Csel 17,30-31). Azonban milyen csodálatos parancs! Isten nem akarja, hogy egy ember is elvesszen (1Tim 2,4). De kinek-kinek az örök sorsa a maga döntésétől függ.

Senki sem mondhatja, hogy a fent említett dolgok, mint a paráznaság vagy kábítószerélvezet őt nem érin­tik. Az idézett Galata 5,19-21 mutatja, hogy a harag, civódás, széthúzás, pártoskodás, irigység és ezekhez hasonlók is elegendőek ahhoz, hogy az ember örökre elvesszen!

Fontos, hogy ne halogassuk az úr Jézus melletti döntést. A Zsidók 3,7 felszólít: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!”

Isten ma még kínálja a szabadítást. Holnap lehet, hogy már késő. A halál után ugyanis nincs többé lehe­tőség a megtérésre. A Zsidók 9,27 figyelmeztet: „El­rendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. “

Isten nem hív mindig. Senkinek nem ígérte meg, hogy több, mint háromszor hívja (Jób 33,29). Ezért ne szalasszuk el a lehetőséget, és figyeljünk arra, amit az 5Mózes 30,19 oly nyomatékosan a szívünkre helyez:

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az át­kot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

Megjegyzések a „keresztyén rockzenéhez”

Egyes keresztyén olvasó számára talán még fennáll a kérdés, hogy az ún. „keresztyén rockzene” nem je­lent-e elfogadható alternatívát. Ráadásul az evangéli­záció hasznos segítő eszköze is lehet, amellyel a nem keresztyéneket „ott érjük utol, ahol vannak.”

Megkíséreltem kimutatni, hogy a rockzene, szöve­gétől teljesen függetlenül, sajátos stíluseszköze miatt nem lehet semleges. Jellegéből következően eksztázis­ra és erotikumra ingerlő hatása van. A szellem passzi­vitásához vezet, és ezzel démoni terheltséghez. A Biblia viszont számos helyen hív fel józanságra és éber­ségre (pl.: lPt 1,13; 5,8; 1Tesz 5,6.8; Mk 13,37). Vele a világhoz alkalmazkodunk (vö. Róm 12,2). Aki rocke­vangélizáción került közelebb a keresztyénséghez, ab­ban az az érzés támadhat, hogy a keresztyén élet éppoly dübörgő ritmusú és durva, mint a zene, amely által felkínálták azt neki. Ráadásul megnehezíti számá­ra a gyökeres szakítást régi életével, annak minden zűr­zavarával. A „békesség evangéliumának” terjesztéséhez csakis a békesség zenéje illik.

A Filippi 4,8-9-ben a keresztyén élet fontos ismér­veiről olvashatunk, amelyeket a zenére is alkalmaz­nunk kell:

„Egyébként pedig testvéreim, ami igaz, ami tisztessé­ges, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek fi­gyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

Roger Liebi: Rockzene, Neww Age! c. könyvéből

(Korábbi forrás: nezzjezusra.hu)

További irodalom:

Létrehozva 2023. március 4.