A Gordon módszerről

alt

Amikor egy filozófiai rendszer divatjelenséggé lesz, fogyaszthatóságának alapfeltételévé válik a vulgarizálódás, leegyszerűsítés. A mai konzumgondolkodás amúgy sem tűr meg semmi olyat, ami bonyolult rendszereket rejtene magában, kilöki, mint a vágyteljesítés nem azonnali eszközét.

Így sok, amúgy hívők számára is veszélyes tan szelídülhetett ártalmatlanná, és a világi ember, aki különböző áramlatok között evickél, talán nem is ismeri fel a dolog hátterében rejlő veszélyeket.

Az okkultizmusnak szinte minden ága természetes módon fogyasztásra alkalmas változatban hódít. (Lásd újságok horoszkóp rovata, jósiskolák stb.)

Az ige pedig erre int: "Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel, hamis tanítással, ami emberi hagyományon és a kozmosz elemein alapszik, nem pedig Krisztuson." (Kolossé 2,8.)

A legifjabb nemzedék sem menekülhet a kor szellemének hatása alól: a New Age szellemisége és eszköztára a nevelés területén is felvonul. A szellemileg mindenevő családok épp úgy áldozatai lehetnek a New Age-es korszellemnek, mint a válogató, gyermekük jövőjét pontosan és tudatosan megtervezni kívánók.

A modern, XX. századi pedagógia ugyanis az évszázadok óta művelt tekintélyelvű oktatási módszereken kívül számos alternatívát kínál. Célkitűzéseikben kétségkívül vonzóak, fejlesztő hatásúak és megnyerők. A szülők elé tárt ideológiájuk ugyanolyan leegyszerűsített, mint ahogy a korszellem ezt diktálja. A legnépszerűbbek közül most kettőt, a Waldorf és a Gordon módszert emelném ki.

A Waldorf-iskola félelem nélküli tanulást, bukásmentességet, drukk nélküli teljesítményt ígér. Nem osztályzatokkal, hanem a képességeket személyiségükben értékelő bizonyítványokkal jelzik a gyerekek előmenetelét. De vajon önszántából, külső ráhatás nélkül, saját buzgalmából akar-e a gyermek tanulni? Jó-e, ha a személyiségét ítélik a gyermeknek, s nem az objektív teljesítményét? Ha mindenkit továbbvisznek, a mérhető tudás az iskola befejezésekor vajon mire elegendő?

Lehetne folytatni a kérdéseket, s a szülők pro- és kontra meg is teszik, mielőtt döntenének. De arról nem esik szó, hogy milyen kapcsolatban áll ez az oktatási rendszer Rudolf Steinerrel és az okkult antropozófiával. Arról főképp nem, hogy kit képvisel Steiner és filozófiája. A Waldorf-iskolák egy része még a mai napig is kereszténynek vallja magát.

A Waldorf-iskolák kereszténysége azonban valami egészen más, mint a bibliai hit, amelyet Steiner, mint dogmatikust elutasít. Szerinte az antropozófia Krisztus impulzusa más, szabadabb, amelyet többek között a távol-keleti okkult emberkép és inkarnáció határoz meg, tele van antik misztériumkultusszal,  keveredik evolúciós elmélettel és a bibliai hit elemei is megtalálhatók benne. (Traugott Kögler)

A Waldorf-iskolákban nem tanítják nyíltan az antropozófiát, de ezen az alapon nevelnek. Azaz a gyermek szubjektív választását és az egyéni akaratának szabad érvényesítését alapelvüknek tekintik. De mi is az az antropozófia, amely olyan sokféle arcot mutat? Az okkultizmus egyik válfaja, a megismerés egyik útja, amit az én szabadságának és a tudattágításnak a révén akar elérni.

A cél ugyanaz, mint más okkult rendszereknél: az embernek meg kell teremtenie önmagában a feltételeket ahhoz, hogy az érzékfölötti szellemvilág beáramolhassék. Krisztus nevét is használja (innen ered a Krisztus-impulzus ), aki antropozófiai értelmezés szerint a Logosz , az Ige, a hat Elohim összessége, akik a nappal egyesültek. Tehát Ő egy Napból való szellem, aki a vallástörténet során már korábban is felhasznált más alakokat, mint burkot , hogy impulzusokat, ösztönzéseket adjon az emberiségnek. (Pl. Vishva-karman, Ahura-Mazda stb.) Krisztusnak Jézusban való megtestesülése pedig mindennek a sok megtestesülésnek a tetőpontja és lezárása, és ezen keresztül árad be az emberiségbe a továbbfejlődés döntő impulzusa.

A bibliai kijelentés szerint pedig Jézus Krisztus az egyetlen igaz, élő, személyes Isten fia, az Atyához vezető egyetlen és igaz út. Nem egy impulzus az önmegváltásra, a továbblépésre az evolúciós lépcsőkön és a jó cselekedetek felhalmozására, hanem Ő MAGA A KEGYELMES MEGVÁLTÓ! Nem impulzusa, hanem beteljesítője a megváltásnak, megtestesülésével és halálával szabad utat nyitott az Atyához.

Végezetül pedig egy németországi pedagógiai munkaközösség állásfoglalásából idézünk:

"A Waldorf-iskolának előnyei mellett nagy pedagógiai hátrányai is vannak.  Az antropozófiai módon kialakított tanítás kétségkívül az antropozófiára készíti elő a gyerekeket. A Waldorf-iskola keresztényi voltát a gyerekek gyakran nem tudják megkülönböztetni szüleik hitétől és a gyülekezet hitvallásától, amelyhez tartoznak.  A nyilvános iskola, noha számos tanára ateista, mégiscsak világnézeti semlegességre kötelezett. A Waldorf-iskolában azonban a gyermek egy önmagában zárt világnézettel és pedagógiával találkozik." (Dr. L. Gassmann: Az antropozófia keresztény szemmel című könyvéből)

Az alternatív pedagógiák egy másik nagy ágát képezik azok, amelyek a hagyományos, zsidó-keresztény kultúrában szokásos, tekintélyelvű nevelést kritizálják. Az Ige ezt írja: "Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrnak." (Kolossé 3,20.) Az 1Tim 3,4-ben is a püspökségre törekvő férfit a gyermeknevelés területén így jellemzi: olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli.

Ezen irányzatok felbukkanásának táptalaját valószínűleg az a nevelői magatartás adta, amely a tekintélyelvűség felhasználásával jogot formált a gyerekek iránti durvaságra, érzéseik semmibevételére, akaratuk sárbatiprására. Néha az Ige a nevelőket (szülőket) is inti: "Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint, fegyelemmel és intéssel." (Efezus 6,4.) Az Úr tanítása pedig szeretetre és bölcsességre int.

A fentebb említett nevelési módszerek egyik legismertebbje Thomas Gordon nevéhez fűződik, amely kétségkívül sok előnyös és szimpatikus elemet is tartalmaz. A Gordon-tanfolyamok népszerűsége is igen jelentős, sőt bizonyos keresztény körökben is elterjedt, főleg az USA-ban.

Dr. James Dobson keresztény pszichológus a következőket írja a módszerről (Dobson doktor kritikusa a módszernek, keresztények számára nem is javasolja, de elismeri, hogy vannak hasznos oldalai is): Ezeken a tanfolyamokon el lehet sajátítani mindenekelőtt a gyerekekre való jobb odafigyelést, a gyermek szülő egyezség kialakítását, és a szülői türelem növelését célzó gyakorlatokat. Továbbá bemutatnak néhány módszert a gyermekeiket jobban megérteni vágyó, és őket egészségben megőrizni kívánó szülők számára.

Azonban a Gordon-program egyik fő alapját képezi a szülői tekintély elutasítása, helyébe a minden esetben való megbeszélést és kompromisszumkeresést teszi. Természetesen szükség van ezekre is, de vannak esetek, amikor a szülői tekintély dönti el, mit kell tennie a gyermeknek saját jóléte érdekében. Ha már a szülői tekintélyt sem tudja elfogadni (mert nem tanították meg neki), később Isten iránti engedelmessége is kérdésessé válhat. (De még a társadalmi berendezkedés is tekintélyelvű: a kormány döntéseitől kezdve a főnöki utasításokig sok mindent el kell fogadni.) Ráadásul vannak olyan dolgok, amikben egy gyermek nem dönthet, mert nem is tud. Dobson doktor kettő, a keresztényekre igen veszélyes nézetre hívja fel a figyelmet a Gordon-módszerrel kapcsolatban.

Thomas Gordon nyilatkozta: A gyermekek alapvetően jók, csupán a szüleikkel és környezetük más tagjaival való rossz kapcsolat rontja el őket.

Az Ige csalárd szívről és eredendő bűnről ír. Azonban, aki ezt figyelmen kívül hagyja, s a gyerekeket eredendően jóságos kis fickóknak könyveli el, az félreáll az útból, s hagyja a gyermek valódi természetének kibontakozását. (A tapasztalat azt bizonyítja, a gyerekeket nem kell a rosszra megtanítani, tudják azt ők maguktól is.) Ráadásul a be nem avatkozó szülői magatartás magára hagyja a gyermeket abban a kritikus pillanatban, amikor meg kell tanulnia küzdeni a rossz ellen, illetve meg kéne tanítani a jó és a rossz különbségtételére.

A másik bírálható filozófiai tana Gordon doktornak: Mint szülőknek nem kötelességünk, de nincs is jogunk arra, hogy elültessük gyermekünkben értékrendszerünket, hitünket és magatartásnormáinkat. Ehhez már nincs hozzáfűznivaló.

A témáról részletesebben az alábbi irodalmakból lehet tájékozódni:

Dr. Lothar Gassmann: Az antropozófia keresztény szemmel
Christiane Gratenau: Rudolf Steinertől Jézus Krisztusig
Dr. James Dobson: Az akaratos gyerek

 

A cikk korábbi lelőhelye: http://www.bpa.hu/miujsag/200004/cikk07.htm

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.