Történelem és evolúció

Hatástalan gyógymódok mindig is voltak, most is vannak és a jövőben is lesznek. Ezek lehetnek olyanok, amelyek hatékonyságát semmilyen megbízható bizonyíték nem támasztja alá, emiatt nincs okunk feltételezni, hogy működnének; vagy lehetnek olyanok, melyekről tudjuk, hogy nem hatásosak, hiszen elegendő jó minőségű bizonyíték áll a rendelkezésünkre, amelyek alapján ezt kijelenthetjük.

A tudomány alapú orvoslás kilöki magából az ilyen gyógymódokat, melyeket angolul „quackery”-nek hívnak. Ez a találó kifejezés a „quack” szóból ered, melynek jelentése sarlatán, kuruzsló, vagyis olyan személy, aki ezeket a gyógymódokat népszerűsíti, terjeszti, alkalmazza páciensein. Az orvosok régen tudták, hogy az olyan gyógymódok, mint például a homeopátia, reflexológia, energiagyógyítás stb. alapja valamilyen nem elfogadott áltudományos elmélet, népi hiedelem vagy a tudomány eltorzított és félreértett eredményei voltak. Ezen álláspontjukat pedig ki is hangsúlyozták. Természetesen szép számmal voltak olyan kuruzslók is, akik nem törődtek bele abba, hogy kedvenc gyógymódjuk hatásossága nem létező, vagy minimum komolyan kétségbe vehető. Ezek az emberek alig tudták eladni a csodaszereiket, így aztán kénytelenek voltak kitalálni valamit.

Az történt körülbelül 20-30 éve, hogy az előbb ismertetett „quackery” átalakult alternatív gyógyászattá (angolul alternative medicine). Az alternatív medicina azon gyógymódok összességét jelentette (és jelenti ma is), amelyek hatékonyságát vagy nem igazolja semmilyen komoly bizonyíték, vagy komoly bizonyítékok igazolják hatástalanságát vagy éppen veszélyességét. Az orvosok még mindig jól tudták, hogy az olyan gyógymódok, mint például a homeopátia, reflexológia, energiagyógyítás stb. alapja valamilyen nem elfogadott áltudományos elmélet, népi hiedelem vagy a tudomány eltorzított és félreértett eredményei voltak. Ezen álláspontjukat pedig még mindig bátran kihangsúlyozták. Jól látszik, hogy maga az „alternatív” szó milyen megtévesztő, hiszen szó sem volt arról (és ez ma is így van), hogy ezen gyógymódok valami módon alternatívái lennének a bizonyított hatékonyságú kezeléseknek. Az alternatív medicina híveinek értelemszerűen ez se tetszett. Újra ki kellett találni valamit.

Az alternatív orvoslás gyakorlói rájöttek, hogy nem nagyon fogják tudni eladni gyógymódjaikat és termékeiket, ha a hagyományos orvosláson kívülinek definiálják magukat. Így született a komplementer (kiegészítő) és alternatív gyógyászat (angolul complementary and alternative medicine, röviden CAM). A CAM azon gyógymódok összességét jelentette (és jelenti ma is), amelyek hatékonyságát vagy nem igazolja semmilyen komoly bizonyíték, vagy komoly bizonyítékok igazolják hatástalanságát vagy éppen veszélyességét. Az egész elé biggyesztett „kiegészítő” szó azonban azt sugallta, hogy ezen gyógymódokat van értelme a bizonyított hatékonyságú gyógymódok használata mellett alkalmazni. Ez a cseles névváltoztatás idővel gyümölcsözőnek bizonyult. Sok orvos kezdte ugyanis másképp látni azokat a gyógymódokat, amelyek annak idején a „quackery” kategóriájába tartoztak. Ezen gyógymódok elméleti hátterének egy része ellentmond az ismert és jól megalapozott fizika, kémia és biológia törvényszerűségeinek, sőt ahhoz, hogy ténylegesen úgy működjenek, ahogyan azt állítják róluk az kell, hogy ezek a törvények hamisak legyenek. Mindezek ellenére (!) sokakat mégis meggyőztek a rossz minőségű bizonyítékok (anekdoták, személyes beszámolók stb.) és a kimazsolázott, csekély pozitív eredményt mutató klinikai vizsgálatok arról, hogy mégiscsak lehet valami a homeopátiában, reflexológiában, energiagyógyításban, stb. Ráadásul ezzel az új névvel a CAM praktizálói megkerülték az egyik legnagyobb kritikát, nevezetesen azt, hogy az emberek hagyományos gyógymódok helyett használják az alternatív gyógymódokat. Minden készen állt arra, hogy alternatív gyógymódokkal teljenek meg az orvosi iskolák. A CAM hívei látták, hogy ez nagyon jó, de még mindig nem voltak teljesen elégedettek.

Pontosan ezért kellett valami még újabb. Ki is találtak valami újat, valami teljesen sajtóbarát kifejezést, valami (látszólag) igen meggyőzőt, valami olyat, amit csoda, hogy eddig nem találtak ki: integratív medicina (IM)! Igen, a CAM hívei nem tűrték tovább, hogy kedvenc gyógymódjuk csak „kiegészítő” legyen az igazi gyógymódok mellett. Elvégre a „komplementer” kifejezés azt sugallja, hogy az csak másodlagos a valódi gyógymódok mellett. Ez pedig nem mehetett így tovább. A kuruzslók szerettek volna „egyenlők” lenni a tudományos és bizonyíték alapú orvoslás képviselőivel. Az „integratív medicina” pedig erre a legtökéletesebb kifejezés, hiszen már nem azt sugallja, hogy a kuruzslások kiegészítők, hanem azt, hogy azokat egybe kell integrálni a tudomány és bizonyíték alapú orvoslással. A nagyon is tudatos implikációja ennek az új kifejezésnek egyértelműen az, hogy az alternatív gyógymódok egyenrangúak a hagyományosokkal.

Ez már tetszett a most már integratív orvoslás híveinek. Olyannyira tetszett nekik, hogy voltak, akik egyértelműen kijelentették: a CAM halott. Íme egy idézet a cikkből (saját fordítás):

Az alternatív orvoslást gyakran a konvencionális gyógymódok helyett erőltetik. Az alternatív gyógymódok hátterében nincs megfelelő tudományos alap és nem is alkalmazzák azt akadémikus környezetben. Az integratív medicina bizonyított hatékonyságú gyógymódokat integrál bele a konvencionális orvoslásba. Igaz, hogy nem minden stresszcsökkentő technika (például a reiki) hátterében van komoly, szilárd bizonyíték, de az ilyen esetekben az orvosok, akik ezeket a szolgáltatásokat nyújtják, azért teszik ezt, mert a saját klinikai tapasztalataik szerint segít a pácienseinek a relaxációban és esetleg csökkentheti a szükséges fájdalomcsillapítók számát.

Szóval az integratív medicina azért jobb, mint az alternatív, mert az utóbbit a hagyományos kezelések helyett javasolják, míg az előbbi beleintegrálódik azokba. Cikkírónk ezek után elismeri, hogy nem minden integratív gyógymód rendelkezik meggyőző bizonyítékalappal, de ezeket az orvosok mégis használják az anekdotáik miatt. Jól tudjuk, hogy az anekdoták nem szolgálhatnak komoly bizonyítékként, sőt egyenesen félrevezetőek lehetnek például a placebohatás vagy a megerősítési torzítás miatt. Erre az orvostudomány már nagyon régen rájött, ezért találták ki a klinikai vizsgálatokat, melyek során igyekeznek ezeket a torzító hatásokat minimalizálni. A cikkíró nincs tisztában azzal, hogy az integrálni kívánt alternatív gyógymódok nagy része alapjaiban egyáltalán nem rendelkezik meggyőző bizonyítékokkal. A szerző valószínűleg soha nem ismerné el, de cikkéből könnyedén ki lehet következtetni, hogy az „alternatív” átnevezése „integratív”-ra csupán egy marketingfogás.

Történelemóránk vége felé közeledünk. Megtudhattuk, hogy igen, a CAM tényleg haldoklik. Saját hívei próbálják kiiktatni, mivel rájöttek, hogy milyen kiváló lehetőségek rejlenek egy ilyen egyszerű névváltoztatásban. Ez a kiiktatás jól megfontolt és előre eltervezett, de még nem fejeződött be, jelenleg is folyamatban van.

Teszek most egy apró kitérőt. Az eddig ismertetett pár definíció ugyanis apró félreértéseket okozhat. Valójában az alternatív medicina (vagy CAM, vagy akár IM) fogalma egy hamis dilemmát rejt maga mögött. Valójában nem létezik olyan, hogy alternatív orvoslás. Olyan gyógymódok léteznek, melyek hatásosságát tudományosan igazolták, olyanok, amelyekét nem és olyanok, melyekről igazolt, hogy nem működnek. Az, amit általában alternatívnak hívunk az esetek döntő többségében az utóbbi két kategóriába esik. Továbbá, ha egy eddig alternatívnak nevezett gyógymód hatékonyságát tudományosan igazolják, akkor az megszűnik alternatívnak lenni és a hagyományos orvoslás befogadja azt.

Nézzük meg ezek után, hogy miként érvelnek az integratív medicina hívei. Mivel gyakorlatilag csak egy átnevezésről van szó, ezért majd azt tapasztalhatjuk, hogy az érvek nagyrészt megegyeznek az alternatív gyógymódok támogatóinak érveivel. De azért itt-ott találni újdonságokat. Mi a közös ezekben az érvelésekben, miért van ezekre egyáltalán szükség? Egész egyszerűen azért, mert a CAM vagy IM hátterében nincs komoly tudomány és bizonyítékok, ezért aztán a hívei kénytelenek valamilyen más módszerhez folyamodni, ha el akarják fogadtatni magukat.

„Trójai faló”

A legtöbb (de nem az összes!) egészségügyi központban nem alkalmaznak olyan nagyon erősen áltudományos gyógymódokat, mint például a homeopátia. Amikor egy integratív orvoslás témájú beszélgetésnek vagyunk szem- vagy fültanúi, akkor szinte garantált, hogy szó lesz gyógynövényekről, diétákról és különféle testmozgásokról (például jóga). Ez tulajdonképpen az odacsalogatás és beetetés (bait and switch) taktikája, amit a szkeptikus blogger, Orac, nagyon találóan trójai falónak nevezett el.

Ha valaki az integratív gyógyászat mellett érvel, vagy éppen annak valamilyen kritikájára reagál, akkor mindenképpen el fogja mondani, hogy a gyógynövények, a különböző diéták és a különféle testmozgások márpedig igenis hasznosak, hatékonyságuk bizonyított. Ez pedig így is van. Ezek a látszólag „alternatív” gyógymódok szolgáltatják a falovat. És mit rejtenek el a ló belsejében? Az összes olyan gyógymódot, amelyek hatásosságát semmi sem bizonyítja. Valahogy azt próbálják elérni, hogy az ember álláspontja megváltozzon az alternatívnak gondolt gyógymódokról, hiszen a hívek szemében „alternatív” a diéta meg a testmozgás, ezért ezeket kell leginkább hangoztatni és csöndben hallgatni az olyan bizonyítottan hatástalan és működési mechanizmus szempontjából nulla plauzibilitással rendelkező gyógymódokról, mint például a homeopátia vagy az energiagyógyítás.

Az ilyen érvelések után rögtön felvetődik, hogy például mitől „alternatívak” a gyógynövények, mikor azok szerves részét képezik a gyógyszeriparnak és az orvostudománynak? Van bármi alternatív abban, hogy megfelelő diétával például egyes betegségek kialakulásának esélye csökkenthető? Nincs. Mégis mi okból nem lehet a tudomány alapú orvoslás része a testmozgás? Ezek mind már eleve részei annak. Miért kellene emiatt az összes (vagy a legtöbb) többi alternatív gyógymódot egybeintegrálni az tudományos orvoslással?

Az érvelés tehát úgy néz ki, hogy az IM híve dicsérni kezdi a gyógynövényeket, diéták és testmozgásokat és ezek után elvárja, hogy csak ezek miatt fogadjuk be a többi alternatív gyógymódot is, amelyek persze még véletlenül sem fognak említésre kerülni. Bármennyire is hihetetlen, de ilyen módszerekkelis próbálják többen elérni, hogy az eddig alternatívnak nevezett gyógymódok bekerüljenek például az orvostudományi egyetemekre.

Ezzel az érveléssel gyakran összemossák a megelőzés kérdését is, amely a gyógyítástól részben különböző feladat, de ugyanúgy szerves része a tudomány alapú orvoslásnak. Gondolhatunk például a rendszeres szűrővizsgálatokra (igaz azok nem szó szerint megelőzik a bajt, de nagy segítséget nyújtanak). Az elsődleges prevenciók (például a magas vérnyomás kezelése) mind komoly betegségek (például szív és érrendszeri megbetegedések) megelőzéséről szólnak.

További adalékok

A (már nagyon régóta) megszokott, tipikus érvek sem maradhatnak el. Sokan megpróbálják magát a tudomány alapú orvoslást valamilyen módon (jogosan vagy általában nem jogosan) kritizálni. Az IM hívei kénytelenek így tenni, hiszen gyógymódjaik hatékonyságát nem igazolják tudományos bizonyítékok. Ez ugye azért hibás érvelés, mert attól még, mert a tudomány alapú orvoslásban vannak hibák, még nem válnak hirtelen érvénytelenné a CAM/IM kritikái. Egy másik lehetőségük az, hogy elfogult érvelés talkalmazva kijelentsék, hogy az ő módszerük nem vizsgálható a „nyugati” orvostudomány eszközeivel, ezáltal kibúvót találva a bizonyítás terhe alól. Gyakori a kimazsolázás is, amely során olyan vizsgálatokat hangsúlyoznak ki, amelyek valamilyen okból pozitív vagy enyhén pozitív eredménnyel zárultak; mindemellett azonban a többi, esetleg negatív eredménnyel zárult vizsgálatokat figyelmen kívül hagyják.

Ezek az érvelések azonban semmi újdonságot nem jelentenek. Ehelyett a bejegyzés sorozatom következő két részében két olyan dolgot fogok megvizsgálni, amelyek félreértésre adhatnak és adnak is gyakran okot. Az egyik a sokat emlegetett placebo hatás és az IM viszonyulása hozzá, a másik pedig az a sokat hangoztatott állítás, miszerint az alternatív gyógymódok a páciens minden aspektusát figyelembe veszik (holisztikusak), ugyanakkor egyedileg személyre szabottak (individualizáltak) és a betegségek „igazi okát” szüntetik meg (nem csak a tüneteket kezelik). Meglátjuk, hogy mennyi igazság van ezekben.

(forrás: szkeptikius.blog.hu)

Létrehozva 2018. szeptember 10.