Harmadik típusú tagadások

Régi kedves harcostársamat foglalkoztatják a hitvesztés mintázatáról írottak, és tollat ragadott:

„erről az állandó mintázatról szól az én problémám is, illetve kérdésem, hogy egyáltalán mit kezdjek vele, vagy kell-e kezdeni ezzel valamit…  “Hitvesztők” egész csapata vesz körül, – kapcsolataim nagyrészénél felismerem a hitvesztés jól kivehető mintázatait. E mintázatokat mind készülök egy ideje összegyűjtve papírra vetni, – szép kis lista sorakozna belőlük. Ilyenek: 

-eredendő bűn tagadása,  

-a Biblia teljesen emberi műként való tekintése, 

– a vallás, mint emberi, nagyon okos és kifinomult kitaláció, 

-a szellemi harc, annak hatásainak ignorálása, – angyalok és démonok mitizálása,

-az ember önmagától való jósága, 

-saját technika általi “önmegváltás”

-bűnösség tudatának negatív címkézése, szükségtelensége,

-kívülről jövő, kegyelmi segítség szükségtelensége,

-a templom, rítus szükségtelen s minden egyéb hasonló eszköz csupán beidegződés, történelmi, kulturális lerakódás.

-a szentségek, a szent kereszt ignorálása vagy félrecímkézése,

-vallási pluralizmus, szinkretizmus,

-aztán buddhista hatásra még egy nagy adag másfajta elhajlás a hittől: újjászületések általi törlesztés, a szenvedés felszámolása, mint fő cél stb.

-és végül, az extra Ecclesiam nulla salus cáfolása a mindenkit magához ölelő isteni jóság túltoló értelmezésével. 

Mindezek tartása, mint tudjuk, további, súlyos következményeket von maga után. Pl. : nincs eredeti bűn > nem szükséges a megváltás > önmagam megváltója vagyok > …

Bizonyára te is tapasztalod felvilágosult kortársaink között a jelenséget, amely annyira általános és sablonszerű már, hogy nem lehet elmenni mellette. Ugyanakkor az érintettek mind kiváló emberek, sőt vallásosnak, hívőnek tartják magukat, spirituális nyitottsággal, és praktikáikban (jóga, meditáció) bámulatos kitartó kapacitással. 
Nos, ezekkel a kiváló emberekkel, közeli ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal amúgy tartalmas és értékes beszélgetéseket szoktunk folytatni, viszont a hit területére tévedve, általában elakad a beszélgetés. (Egyébként is, gyakran észlelem a kettéhasadt állapotot, amikor okos, művelt emberek nyilatkoznak kamerák előtt, kerekasztalnál beszélgetve, – elkötelezettek a sorsüldözött, nehéz helyzetű emberek mellett, mind kiváló pszichológusok, terapeuták, azonban, ha szóbajönnek vallásra, kereszténységre utalások, mintha hirtelen átmennének hülyegyerekbe, – mentségükre legyen talán a teológiai járatlanságuk, de akkor is érezni, hogy ezek tizenévesen megrekedtek a hitre nevelésük útján, és hallva okoskodásaikat, olykor a bicska is kinyílik a zsebemben…)

Aztán következik nálam egy hetekig tartó elemzés, kérdőjelek, – haragudjak rájuk vagy sajnáljam, …ki mit rontott el, …hogyan lehetett volna jobban vagy másként, … kell-e egyáltalán erőltetni, …de hát bajban vannak s nem is tudják, …legfeljebb imáimban hordoznom kell őket, …ésatöbbi.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. május 23.