“Ha közvetlenül beszélhetek Istennel, miért valljam meg a bűneimet egy emberi lénynek? Nem öltem meg senkit; nincs szükségem gyónásra. Mindig ugyanazokat a bűnöket gyónom meg.”

Egy vatikáni pap és kánonjogász a közelmúltban a fentiekre és más kérdésekre válaszolt a “(Jó) Okok, amiért nem megyünk gyónni” című beszédében.

Az Apostoli Penitenciária (az Apostoli Penitenciária  a Római Kúria egyik hivatala, amely a bűnbánat, kiengesztelődés, vagy a gyónás néven ismert szentséggel kapcsolatos kérdésekért felelős) ez év október 13-án és 14-én tartott online konferenciáján, amelynek a címe “A gyónás szentségének megünneplése ma” volt, Krzysztof Nykiel atya, az Apostoli Penitenciária régense a tíz leggyakoribb kifogással foglalkozott, amelyek miatt nem járunk gyónni. Az alábbi írás ezek közül hatot elemez közelebbről.

1. “Azért nem járok gyónni, mert közvetlenül tudok Istennel beszélni.”

Az ima, vagyis az Istennel folytatott párbeszéd jó dolog – mondta Nykiel. Jó gyakran lelkiismeretvizsgálatot végezni, sőt kérni Isten bocsánatát vétkeink miatt személyes imáinkban.

“Természetesen – magyarázta -, nem lehetetlenség bocsánatot nyerni, amikor “közvetlenül beszélünk Istennel” az imában, de soha nem lehetünk biztosak benne.”

“Pontosan ebben a “bizonyosságban” rejlik a különbség az alázatos imában kért és joggal remélt megbocsátás és a bűnbánat szentségének ünneplése során nyert bűnbocsánat között”- folytatta Nykiel.

“Az a bűnbánó, aki alázatosan megvallja bűneit és feloldozást nyer a paptól, erkölcsileg, hite szerint biztos abban, hogy bűnei megbocsáttattak és nem róják fel neki az Ítélet napján – magyarázta a régens. – Nekem úgy tűnik, hogy a különbség a megalapozott remény és a bizonyosság között ér annyit, mint a gyónás minden erőfeszítése.”

2. “Azért nem járok gyónni, mert a pap lehet, hogy sokkal bűnösebb, mint én.”

Nykiel erre azt válaszolta, hogy valóban, a pap sem nem Isten, sem nem a Szeplőtlen Fogantatás, éppen ezért lehetséges, hogy sokkal súlyosabb bűnei vannak, mint a gyónó hívőnek. De megnyugtatta az érintetteket, hogy bármennyire is bűnösök a papok is, “a pap erkölcsi állapota a szentségi feloldozás idején tökéletesen irreveláns a feloldozás érvényessége szempontjából.”

“A gyónásról lemondani a gyóntató erkölcsi állapotával kapcsolatos bizonytalanság miatt olyan, mintha az orvosi kezelésről azért mondanánk le, mert bizonytalanok vagyunk az orvos egészségi állapotával kapcsolatban” – mondta.

3. “Azért nem járok gyónni, mert mindig ugyanazokat bűnöket gyónom meg.”

A pap azt mondta, nagy a kísértés, hogy erre a kifogásra tréfásan azt válaszolja: “szuper, hogy mindig ugyanazok a bűnök, és nincsenek újak.”

“De viccen kívül, ugyanazon bűnöknek az ismételt meggyónása nem ok arra, hogy abbahagyjuk a gyónást, hanem éppen fordítva. Csak az teszi lehetővé a harcot és a győzelmet a bűnök felett, amelyek néha megkötik és megragadják a lelkünket, ha alázatosan átadjuk magunkat Istennek, és irgalmáért esedezünk.” Nykiel egy Szent Ágostonnak tulajdonított mondást idézett: “Ha évente egy bűnt legyőzünk, hamarosan szentté leszünk.”

Vianney Szent János, az ars-i plébános megerősítené – mondta Nykiel -, hogy “Isten mindig megbocsát nekünk, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy újra vétkezni fogunk. Tehát a “mindig ugyanazokat a bűnöket gyónom meg” tartalmú érv nem ok arra, hogy ne menjünk el gyónni, éppen ellenkezőleg, arra ok, hogy gyakran és hűségesen járuljunk e szentséghez.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. december 2.