A 7 főbűn (21)

alt

Táplálkozni a Szentírásból

A Biblia, az emberiség nevelője, nagyon sok irigy bűnözőről beszél (Kain, Saul, Heródes stb.) de csodálatos ellenpéldákról is beszámol: József, Mózes, Jonatán, Dávid, Keresztelő János... Mikor Eldad és Medad prófétálni kezdenek, Józsue próféta közbelép, hogy Mózes tiltsa meg nekik. Ő pedig humorosan reagáI: „Féltékeny lennék rájuk? Bárcsak az Isten egész népe prófeták népe lenne, akikre Isten elküldte lelkét!” (Szám 11,28-30).

Az Újszövetségben látjuk Keresztelő János tanítványait, mikor Jézusról beszélnek neki: „Mester, az, aki veled volt a Jordán másik partján, akiről tanúságot tettél, most ő is keresztel és mindenki hozzá megy.” (Jn3,26) Legalább négy olyan összehasonlítást tesznek, amelyek irigységet kelthetnének benne! Mégis, Jézus unokatestvére ahelyett, hogy engedné, hogy csapdába essen, alázattal utasítja el a kísértést: „Őneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,30)

Elmélkedni a kereszt titkán

Jézus elfogadja, hogy Barabást jobban szeressék, mint őt. Elfogadja, hogy gonosztevőnek tartsák - őt, aki éppen ennek az ellenkezője, Az lgaz. Míg az irigység csak azt keresi, hogy kiszolgálja őt a másik, addig Jézus kiszolgáltatja magát és egészen megfosztja magát mindentől.

Elszakad még attól a személytől is, aki számára a legkedvesebb, Máriától azáltal, hogy Jánosra bízza: „Íme a te anyád” (Jn 19,27). Mégis, ez utóbbi, János elhagyta Jézust, mint a többi tanítvány: „Mindnyájan elmenekültek” (Mk 14,50). Jézus tehát az elhagyásra egy még nagyobb
ajándékkal válaszol. Ráadásul halála pillanatában, átadja odaadja az Ő Lelkét (Jn 19,30), a Lelket, akit II. János Pál az „Ajándék-személynek” nevez.

A Megfeszített nem ítél, hanem megszabadít. Mikor a szentségimádáskor találkozik az ő tekintetével (Jn 3,16,17), az irigy ember többé már nem becsüli magát le, és végre elfogadja, hogy valóban szeretik őt. Szemlélve Azt, aki odaadta magát érte (v.ö.: Gal 2,20), többé már nem kér állandóan bizonyítékot; hiszi (a szó szoros értelmében), hogy Isten nem adhat neki nagyobb bizonyítékot szeretetéről és hogy méltó arra, hogy szeressék. Szemét rajta tartja Krisztus oldalának nyitott sebén, hallja és magára veszi Jézus kiáltását: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és aki hisz bennem igyék!” (Jn 7,37). És ez az élő víz nem csap be. Egyedül ez oltja a szomjat: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, többé nem szomjazik” (Jn 4,I4), Hogyan is irigykedjünk még, mikor el vagyunk telve?

Összefoglalásul

A paradicsomban nincs többé irigység! Fölfedezzük majd, hogy mindenkinek meg van a maga helye és örökké örvendezni fogunk majd ennek a helynek. Ráadásul, „az égben, legnagyobb boldogságom már nem az enyém lesz, vallja egy misztikus, hanem a többiek boldogsága”. A

szentek közössége a legfőbb „irigység-gátló”. „Vesd el irigységedet és mindaz, ami jót teszek, a sajátoddá is lesz. Ha a szeretet lakik a szívedben, minden a tiéd!” Mondja Szent Ágoston.

„Mindenütt, ahol valami jót tesznek, ez a jó tett a miénk is, ha tudunk örülni neki.” Azt is elmondja Proba-nak, akinek nincs többé bátorsága böjtölni: „Amire az egyik nem képes, megteszi a másikban, aki képes rá, ha szereti ebben a másikban azt, amit saját gyengesége nem engedi, hogy saját magától megtegyen”.

Míg várjuk a mennyországot, mit tegyünk? Szent Pál nemde azt mondja, hogy Isten „minden mindenkiben” (1 Kor 15,28) és hogy „és hogy értünk Istentől bölcsességünkké, megigazolásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett” (1Kor 1,30). Ez azt jelenti, hogy ez vagy az a tény, amely meg van ebben vagy abban, Cassianus szerint „nem más, mint Krisztus, aki most szét van osztva szentjeiben”, megvalósítva „testének teljességét e test minden tagjának harmóniájában és eredetiségében”. Hiszen „nem gondoljuk, hogy egy valaki is önmagában el tudná sajátítani mindazokat az adományokat, amelyek sokak között vannak szétosztva”. Egy szóval irigykedhetünk azokra, akik már a mennyországban vannak!

Az ördög t@ktikája
„Néz egyenesen a szemembe, unokaöcsém; az irigység a tekintet ügye. Az irigy tekintetet már a bölcsőnél el kell kezdeni kimunkálni, a játszótéren, már az első játékoktól fogva. Fontos, hogy ügyfeled szülei, már nagyon korán elkezdjék összehasonlítani gyermeküket mások gyerekeivel. Egy nap majd azt hallja: „ha olyan kedves lennél, mint a barátod, gyakrabban meghívnának születésnapi zsúrokra”. A bókok is nagyon eredményesek: „szerencse, hogy nem vagy olyan lusta, mint a testvéred!” Milyen jó kis mérgezett nyíl. Főleg, ha a testvér is hallja! Így aztán ügyfeled már nem azt fogja keresni, hogy önmaga legyen, hanem egyszerűen azt, hogy ne legyen olyan, mint... a testvére.

Aztán mindez folytatódik az iskolában, Az iskolakezdések, micsoda gyönyörűség! A szülők tönkremennek, a gyerekek morognak... Odasandítanak a szomszéd táskájára, a másik játékára, mütyürjére. Az asztalnál csak becsméreljék a szomszédokat, hasonlítgassák magukat az unokatestvérekhez és erősítsék a gyermeket abban a meggyőződésében, hogy erősebbnek, intelligensebbnek és gazdagabbnak kell lenni, mint a többiek!

A felnőtt korban adj nekik néhány olyan példaképet, akiket lehetetlen követni. Vége a szentek életének, éljenek a zsenik! Ha ügyfeled zenész, mutasd meg neki, hogy mit komponált Mozart 12 évesen - nem beszélve arról, hogy hány nyelven beszélt!

Éljenek a top modellek! Sikerült elhitetnem az egész földkerekséggel, hogy ezeknek a teremtményeknek tökéletes a testük és, hogy minden nőnek ilyennek kellene lennie és minden férfinak joga van ilyenekre vágyni. Azt hiszik, hogy a bujaság az első rizikó. Pedig nem is az, hanem az irigység.

A tekintet, amint mondtam. Tudod mi a különbség a férfiak és a nők között? A férfiak a nőket nézik, a nők pedig... a nőket. Irigykednek egymásra. Ne izgulj, előbb-utóbb már észre sem veszik.

Az irigység olyan játék, amelyet ügyesen kell kezelni! Még a depresszióba is elvezetheted ügyfeledet, de vigyázz: még nem felejtette el az összes pszichológus, hogy az irigység ennek egyik oka lehet. Vezesd őket inkább egy olyan orvoshoz, aki éppen siet és megelégszik azzal, hogy fölírjon neki néhány gyógyszert, nem keresve rosszullétének mélyebb okait.

Az ideális az, ha néha szüneteket iktatsz be, amelyek megtartják az ügyfelet abban a tévhitben, hogy nem is olyan nagyon irigy. Szentelje magát más, szükséget szenvedő emberek segítésére, de töltsd be az önzését azzal, hogy elintézed, hogy ezek mind olyan örök lúzerek legyenek, akik majd tudat alatt is fölértékelik őt. Nyaraljon csak jó távol ettől a sógor családtól, akiknél úgy tűnik, hogy minden jól megy, és ez a távolság hozzon neki megkönnyebbülést...

Ügyfeled adjon hamis neveket irigységének: ambíció, vetélkedés, versenyszellem, altruizmus. Alakítsd olyan harcossá, aki összekeveri a haragot és a bátorságot, a követelést és a szenvedélyt, a hitelességet és az igazságot. Alakítsd pacifistává, aki a körülötte lévő békét követeli tele gyűlölettel a szívében. Egy szóval, legyen belőle megkeseredett alak, aki azt hiszi magáról, hogy nagylelkű és nyitott, mert ellenszenvét aktivizmusba fojtja, és csak azokkal barátkozik, akik ugyan úgy gondolkodnak, mint ő. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült átalakítanom az utálatos „szeressétek egymást” abba, hogy „világ irigyei egyesüljetek!”

Ügyfelednek mindenképpen el kell kerülnie, hogy előhozza a problémáit a papnak, akinél gyón. Ha mégis megteszi, válts irányt; ezek a szomorúságok, ez csak érzés, nem bűn; az a rosszkedvű mogorvaság, ez csak politika nem etika; az a lappangó depresszió, ez csak a pszichológust érinti, stb.

Egy másik jó szemfényvesztés, hogy ezt a bűnt lehatároltuk a szerelmi féltékenységre. Ez ráadásul még szinte olyan nemes dolognak is számít. Pedig te és én, mi tudjuk, hogy mindent megfertőzhet. Nem ugyanannyira vágyunk egy nőre, mint bármi más dologra? Mi jobb recept van arra, hogy elrontsuk egy étkezés közösségi örömét, mint egy vágyakozó tekintet a másik tányérjába, aki természetesen mindig jobban van kiszolgálva, mint mi magunk? Mert az ember nem dolgokra vágyik, hanem arra, amire a többiek vágynak!

Ne elégedj meg azzal, hogy elszomorítod az ügyfeledet, alakítsd fokozatosan az irigységét haraggá és rombolássá. Ezért ügyelj rá, hogy mindig legyen jó indoka a mogorvaságra és a kritikáira.

Ha jól ügyeskedsz, egy nap majd a neheztelés és a reménytelenség között fog ingázni. Jó estét, szomorúság... Akkor majd már nagyon közel leszel az eredményhez. De csak vigyázat: szörnyen féltékeny vagyok azokra, akik jobbak, mint én!

E-mailzebul

Share

Programajánló

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.