Közeleg a még mindig világújdonságnak számító, évről-évre nagyobb népszerűségnek (és üzletnek sem rossz) pécsi rendezvény, a Zsolnay Fényfesztivál. Próbálunk eltekinteni attól, hogy Zsolnay Vilmos szabadkőműves volt (de nem tudunk), a Zsolnay életmű (benne a nagy népszerűségnek örvendő, misztikus fényjelenséget mutató Zsolnay Mauzóleummal) egyre nagyobb népszerűséget ér el.
Az alábbi szösszenetet egy barátomtól kaptam, aki így reagált a fényfesztiválról szóló cikkre.
II. János Pál A test teológiája egy olyan antropológiához rögzült, mely még mindig felismerhetően a katolicizmusban gyökerezik, míg a testcsonkítások legújabb irányzatai látszólag platformként kezelik a testet.
„Az én testem, az én választásom” - ezek a szavak gyakran az abortuszpártiakhoz kapcsolódnak. „Az én testem, az én jogaim” - az Amnesty International kampányszlogenje, hogy az egyéneknek joguk legyen dönteni saját maguk egészségéről, testükről és szexuális életükről. Így ma már olyan társadalmunk van, ahol az abortusz, a transzneműség, a béranyaság és a termékenységi manipuláció különböző formái „normává” váltak vagy válnak.
Az epizódban a Krúdy házaspár, Tamás és Zsófia, Barsi Balázs atyával, ferences rendi szerzetessel beszélgetnek korunk egyik legtöbb vitát kiváltó fogalmáról, a genderről. "A genderről való értelmes beszédet fogalomtisztázással kell kezdenünk. Három fogalom van, ami a Európát kibiccentette a klasszikus, régi filozófiai fogalmi keretéből, ez a három pedig a szabadság, az egyenlőség és a testvériség.” Balázs atya tisztázza a három fogalom jelentését, amiből érthetővé válik a gender-kérdésben megfogalmazott katolikus álláspont.
A Szociális Testvérek Társasága podcast sorozatából.
Pio atya leginkább az imádsággal és a békével kapcsolatos mély bölcsességéről, a stigmáiról, bilokációjáról szóló csodás beszámolókról, az ördög által való fizikai támadásáról, és a lelki életben való tökéletesedéséről ismert.
A mozikba kerülő új film révén (főszerepben Shia LaBeouf) sokan foglalkoznak a Pio atya néven ismert katolikus pap és szent életével és örökségével.
Az úgynevezett “melegjogi” mozgalom első éveiben gyakran lehetett hallani olyan kijelentéseket, mint: “Hogy két azonos nemű ember mit csinál a hálószobájában, az nem tartozik rám“. Ma már vannak olyan hamvas erőfeszítések, amelyek az LMBTQ-programot akarják az iskolásoknak erőltetni, és ezeket a próbálkozásokat a “képviselet“, a “befogadás” és a “sokszínűség” fontosságával racionalizálják. Azt mondani, hogy társadalmunk “fejlődik“, féligazság lenne – természetesen van előrelépés, de amikor az ember a szakadék szélén áll, aligha dicséretes tovább menetelni. Végül is, a szilárd talajról a szakadékba sétálni bizonyára ironikus elképzelése a “haladásnak”. Mint a mesterséges fényhez vonzódó bogarak, úgy nyüzsögnek világunkban sokan esztelenül a személyiségek, narratívák és – ami a legveszélyesebb – identitások mesterséges konstrukciói körül.
Sok család számára a zene beleszövődik kapcsolataink és emlékeink szövetébe. Az én családomban (Jane) semmi sem állítja meg úgy a vitát, mint amikor valaki bekapcsolja a testvéreim gyerekkori kedvencét, a 60-as évekbeli The Kingston Trio folk-együttest, és nincs karácsony addig, amíg nem hallgattuk Alan Jackson „Let it be Christmas” című számát, és nem énekeltük együtt kissé félhangosan.
(LifeSiteNews) - A hét elején megjegyeztem itt, hogy a gender ideológia népszerűsítése a médiában aláássa a sajtóba vetett közbizalmat - ez a tény szinte teljesen hiányzik a negyedik hatalmi ágba vetett hit összeomlásáról szóló vitákból. Amikor izmos, szakállas, tépőfogú erőszaktevőkről szóló történetek „she/her” [nőnemű] névmással jelennek meg, és az újságírók „Janice”-nek nevezik a bűnözőket, akkor természetesen kétségbe vonják ugyanazon kiadvány többi történetének a megbízhatóságát. Ha a sajtó hajlandó hazudni egy ilyen nyilvánvaló dologról, akkor elgondolkodunk, vajon miről hazudnak még?
“Maga a zsinat volt az, amely a különböző pontokra vonatkozó tanbeli kétértelműségével létrehozta a hermeneutikai problémát.”
Hogyan jutottunk a mai egyházi helyzetig és mi várható? Két fontos kérdés, amelynek megválaszolásában segít ez a visszatekintés is a Humanae Vitae enciklika kapcsán kibontakozó lázadás vezéralakjára, a sokak által ünnepelt Suenens bíborosra. Ez volt az a lázadás, amelyben egész püspöki karok, sőt a pápa iránt külön engedelmességi fogadalommal elkötelezett jezsuita rendi vezetők szálltak szembe VI. Pállal, megtagadva az Egyház tanítását. Ha lesz megoldás, akkor vele párhuzamosan megtörténik majd a döglött ló döglöttnek nyilvánítása és további noszogatásának abbahagyása. Ennek belátásában is segíthet ez az írás P. Serafino M. Lanzetta tollából, még 2018-ból, amikor a döglött ló másik szinodális noszogatása volt aktuális.
Igen, Isten a rosszat is jóra fordítja, de nekünk soha nem szabad rosszat tennünk, hogy abból jó származhasson.
Első nyilatkozat: Nem láttam a Padre Pióról szóló, nemrég bemutatott, R-besorolású [kb. szülői felügyelet mellett. A szerk.] filmet.
Második nyilatkozat: Nem vagyok hajlandó megnézni a filmet.
Úgy tűnik, hogy a római Pápai Mária Akadémia elnöke burkoltan elutasítja olyan jelenések hitelességét, mint például a Fatimai Szűzé, megjegyzései a jelenéseket az „isteni kinyilatkoztatással ellentétesnek” minősítik.
A Pápai Nemzetközi Mária Akadémia (az olasz betűszó után: PAMI – a ford.) elnöke azt állította, hogy egy újonnan létrehozott akadémiai csoport „abszolút hamisnak” fog ítélni minden olyan állítólagos jelenést, mely „Istentől származó büntetésről szól”, kérdéseket felvetve azzal kapcsolatban, hogy milyen tanácsot fog adni a püspököknek.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
