Téveszme, kritika, összefoglaló írások

Előszó

Mély erkölcsi zűrzavar idejét éljük. Fiataljaink eltévedtek és keresik a céljukat. Próbálják megérteni a világot, és önazonosságuk forrását kívánják megtudni. Ez a vágy mindannyiunk szívébe van írva. Fontoljuk csak meg:

A 18-24 éves fiatal felnőttek 22%-a szerint jó, 8%-uk szerint pedig “nagyon jó a pornó a társadalomnak. És mikor serdülőket és fiatal felnőtteket arra kértünk, hogy rangsorolják azokat a dolgokat, amelyeket az emberek erkölcstelennek tartanak, a hulladék újrafelhasználásának elmulasztását erkölcstelenebbnek ítélték, mint azt, ha valaki pornográfiát néz.

Lagrange: A Lelkiélet Hármas Útja 23. fejezet: A szellemek megkülönböztetése)

A Szentlélek iránti engedelmesség, amelyről az előző fejezetben beszéltünk, mint mondottuk, belső csendet, szokásszerű emlékezést és a távolságtartás szellemét követeli meg, hogy meghalljuk sugallatait, amelyek eleinte egy titkos ösztönhöz hasonlítanak, amely egyre inkább kinyilvánítja isteni eredetét, ha hűségesek vagyunk hozzá. Ez az engedelmesség azt is megköveteli, hogy a Szentlélek sugallatait megkülönböztessük azoktól, amelyek tévútra vezethetnek bennünket, két másik szellem sugallataitól, amelyek elsőre jónak tűnhetnek, de a halálba vezetnek. A szellemek megkülönböztetése következésképpen olyan téma, amelyet meg kell fontolnunk.

A hagyományos latin mise zavarba ejtőnek tűnhet azok számára, akik még soha nem vettek részt rajta. Bár normális, hogy egy kicsit szorongunk, amikor számunkra ismeretlen dolgokkal találkozunk, talán van egy mélyebb oka annak, hogy a hagyományos latin mise miért tölti el szent félelemmel a résztvevőket. Úgy vélem, hogy a kulcsa annak, hogy jól vegyünk részt a misén, éppen annak felismerése, hogy a hagyományos latin mise mivel váltja ki ezt a hatást. Találjuk meg ezt a kulcsot, és nyissuk ki az ajtót a szent misztériumokhoz.

A korai egyházba beszivárgott eretnekségek közül sok a hamis antropológiából eredt. Az emberi természetről alkotott téves elképzelés hamis teológiához és a Teremtő természetéről alkotott téves elképzeléshez vezet. Az egyház első évszázadaiban számos gnosztikus eretnekség tipikus példája ennek.[i]

Valami hasonló történik ma is az egyházba beszivárgott homoszexuális eretnekséggel. Több mint eretnekség, ez egy gnoszticizmuson alapuló új vallás, amely azt állítja, hogy a homoszexualitáson keresztül jobban megértjük Isten természetét. Hívei azt állítják, hogy Isten azért teremtette a homoszexuális férfiakat és nőket, hogy jobban tükrözzék az Ő képmását és hasonlatosságát.

4. A fösvénység kemény aranya

„Az Isten nem az alapján ítél majd meg bennünket, amit odaadtunk, hanem az alapján amit megtartottunk.” (Szent Ambrus)

„Ha az Isten nem létezik, akkor túl sokat fizettem ezért a szőnyegpadlóért.” (Woody Allen)

„A pénz tesz mindent” (Mozart: Figaró házassága)

Mint azt mindenki kénytelen tudni, ez a hónap a pogány világban a „Büszkeség Hónapja”, amikor a vállalatok és kormányok messze földön kötelesek kinyilvánítani hűségüket a Szivárvány Zászlóhoz és halhatatlan támogatásukat az Ábécé Népe iránt. Ez az az időszak, amikor a vállalati erényjelzés nagy sebességbe kapcsol; még azok a cégek is, amelyeket talán nem érdekel a téma, mindenképpen kinyilvánítják támogatásukat, mert félnek attól, hogy egy kis számú, de hangos (és gazdag) népesség törölni fogja őket.

A profi sportcsapatok sem különböznek ettől, így ebben a hónapban minden első osztályú baseball-csapat „Pride éjszakát”-ot rendez, melyen szivárványos zászlókat lobogtatnak és olyan értelmetlen kijelentéseket tesznek, mint „a szeretet az szeretet” (valami más lenne?) és „hisszük, hogy minden embernek lehetőséget kell adni, hogy baseballt játsszon” (mintha manapság bárkitől is megtagadnák a baseball játszás jogát).

k) Az elesés után az irgalom

A szégyen gyakran odavezet, hogy eltitkoljuk a paráznasággal kapcsolatos kísértéseinket, és nem merjük bevallani ezen a téren elkövetett bűneinket. Sohasem szabad elfelejtenünk a kiengesztelődés szentségének átalakitó hatását. A gyónásban el kell kerülni mind a túlzott aggályosságot, mind a dolgok elmosását. „Ha beleesel, ne veszítsd el a fejed, tanácsolja Daniel Ange. A legrosszabb nem az, hogy elcsúszunk, hanem ha benn maradunk az árokba...”

A Netflix új és sokat emlegetett filmje, A két pápa, joggal lehetne Az egy pápa, mert meglehetősen árnyalt, szövevényes és szimpatikus portrét mutat be Jorge Mario Bergoglióról (Ferenc pápa) és teljes karikatúrát Joseph Ratzingerről (XVI. Benedek pápa).

Ez az egyensúlyhiány végzetesen aláássa a filmet, amelynek célja, úgy tűnik, az, hogy bemutassa, hogy az öreg, mogorva, törvénytisztelő Benedek a barátságos, előremutató Ferenc segédkezése révén találja meg a lelki tartását. De ez a tematikus irányvonal végül mindkét figurával szemben erőszakot tesz, és ami egy rendkívül érdekes karaktertanulmány lehetett volna, az egy kiszámítható és unalmas apológiává válik a katolicizmusnak a filmkészítő által preferált változata mellett.

Éppen a múlt héten (március közepén – szerk.) volt szerencsém beszédet mondani a Los Angeles-i Valláspedagógiai Kongresszus ifjúsági napján. Az ország különböző pontjairól mintegy négyszáz középiskolás diák ült a hallgatóságban, és a kongresszus szervezőinek kérésére a vallás és a tudomány kapcsolatával foglalkoztam. Ők is tudták, mint ahogyan én is évek óta ezt mondom, hogy a tudomány és a hit közötti állítólagos konfliktus az egyik fő okozója annak, hogy sok fiatal elszakad egyházainktól. Elmondtam fiatal hallgatóimnak, hogy ez a “hadakozás” valójában kitalálás, illúzió, egy tragikus félreértés gyümölcse. És megpróbáltam ezt úgy bemutatni nekik, hogy négy témát taglaltam, amelyeket röviden összefoglalok ebben a cikkben.

Helyénvaló-e halat tenni a keresztelőkút vizébe?

Halak elhelyezése a keresztelőkútban teljesen helytelen. A keresztelőkút, akárcsak az egész keresztelőkápolna, "a keresztség szentségének van fenntartva, és [annak] egyértelműen méltónak kell lennie arra, hogy a keresztények számára a vízből és a Szentlélekből való újjászületés helyéül szolgáljon" (Keresztény beavatás, Általános bevezetés, 25. sz.). A liturgikus könyvek közül az Áldások könyve, 1085. sz. a keresztelőkút legátfogóbb leírását tartalmazza: