5. A VILÁG MEGÚJHODÁSA
Már könyvünk e részének elején említettük és hangsúlyoztuk, hogy a „világvég” szokásos szava nem a világ megsemmisülését jelenti, hanem megújhodását, újjászületését, tökéletesebb állapotba emelését, az örökkévalósághoz való igazítását, megdicsőülését.
A hit és tudomány párhuzamosan tanítja, hogy a világ a mostani alakjában és szerkezetében össze fog omlani. De a hit egyúttal biztatóan és vigasztalóan a világ megújulásának, mondhatnók „színeváltozásának” örömét és nagyságát hirdeti.
Szent Pál apostol a régi világból az új világba való átalakulást a szülőanya vajúdásához hasonlítja. (Róm. 8, 19-23.) Az új világ megszületése is a természet vajúdásával fog járni. „Mikor pedig az asszony megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra.” (Jn. 16, 21.) A világ újjászületése is örvendetes és dicsőséges lesz. A mostani világot a halál és enyészet jellemzi, a leendőt az elmúlhatatlanság és tökéletesség.