Egy szép imát találtam az oratio.hu oldalon. A hét tizedes engesztelő rózsafüzér jónak tűnt arra, hogy engesztelés céljából javasoljam másoknak is az imádkozását. A biztonság kedvéért elküldtem egy atyának, kérve véleményét az imával kapcsolatban.
Az imával nincs baj, írta. A hozzá fűzött "magyarázat", amit az ima története címen osztottak meg, azonban több sebből vérzik.
La Croix 2019.10.30. Malo Tresca
A sámánizmus egyes szertartásai, Mongóliától, Szibériától vagy a perui ősrengetegtől távol, immár a franciaországi erdőkben is feltűntek. A tény visszavonhatatlan: ez a spiritualitás, amely az élő és meghalt emberi lények, a természetben lévő szellemek, az állatok lelkei, netán a különféle istenségek közötti mediáció lehetőségét vallja, egyáltalán nincs peremre szorulva. Egy új generáció komplexus nélkül gyakorolja a rituálékat Európában is.
Miért gondolja, hogy egyre több fiatal vonzódik a hagyományos liturgiához / a rendkívüli formához?
Nem hiszem, hanem látom, szemtanúja vagyok. Fiatalok biztosítottak arról, hogy teljes mértékben a „rendkívüli formát” részesítik előnyben, ami jobban nevelő hatású, és jobban ragaszkodik Isten elsőbbségéhez és központi helyéhez, a csendhez, a szent és isteni transzcendenciához. De mindenekelőtt, hogyan is érthetjük meg, hogyan ne lepődjünk és döbbenjünk meg azon, hogy ami tegnap még szabály volt, ma már tiltott? Nem igaz-e, hogy a rendkívüli forma megtiltása vagy gyanúba keveredése csak a mi fuldoklásunkat és spirituális halálunkat kívánó démontól eredhet?
Hogyan egészíti ki ez a könyv az előző két kötetet (Isten vagy a semmi, A csend ereje)? Ez mit ad ahhoz a kettőhöz?
Az Isten vagy a semmi könyvben meg akartam köszönni Istennek, hogy beavatkozott az életembe. Azt szeretném, hogy sikerüljön Istent életünk, gondolataink, tetteink középpontjába helyezni, az egyetlen helyre, amit el kell elfoglalnia, hogy keresztény utazásunk keringeni tudjon ezen szikla körül, amelyre minden ember alapozza és építi saját magát, „elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére” (ld Ef 4,13).
Sarah bíboros segélykiáltása - Exkluzív interjú az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusával
Robert Sarah bíboros azt mondta, hogy a pán-amazóniai régió püspökeinek szinódusa, mely a püspökök regionális gyűlése, nem az a fórum, ahol meg kell vitatni a papi cölibátust – ez a téma „elviselhetetlen” a modern világ számára, mert „néhány nyugati már nem tolerálja a kereszt botrányát.”
November 4-én interjút adott a LifeSiteNews katolikus életvédő oldalnak Alexander Tschugguel, aki másokkal együtt eltávolította és a Tevere folyóba dobta azokat a pogány "Pachamama" ("Földanya") szobrokat, amelyeket a pán-amazóniai szinódus alatt a római Santa Maria in Traspontina templomban és egyes szinódusi rendezvényeken is szertartásos célokra használtak. Az interjúban szóba került az is, mit gondol a huszonhat éves bécsi fiatal arról a gesztusról, hogy Ferenc pápa bocsánatot kért a nevükben a tettükért. Az alábbiakban a fiatalember válaszát közöljük.
Josef Seifert professzor írása
A Szent Péter katolikus bazilika nem pogány szobrok múzeuma, és helytelen lenne erre a célra használni.
Ezen túlmenően, ha ilyen szobrokat helyeznek el egy katolikus templomban egy pápai ünnepi mise alatt, (október 7.), miközben a Rómában jelen levő törzsek tagjai hisznek ebben a hamis istennőben, akkor ezeket a szobrokat nem múzeumi darabként kezelik.
A mai európai kultúra megértéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk a szekularizmus szó valódi jelentésével. Ehhez először is meg kell különböztetnünk egymástól a szekularizáció és a szekularizmus fogalmát. Szekularizáció alatt általában azt a folyamatot értik, hogy a társadalmakban fokozatosan nő a vallásilag semleges közös tér, a magánszférába száműzve a vallásokat, intézményeikkel együtt. Ez a folyamat Európában látványos gyorsasággal ment végbe. A szekularizáció következtében a keresztény vallás a társadalmat szervező erőből muzeális épületekre redukálódott és marginális közösségekbe húzódott vissza.
„Kerülni kell az ilyet”
CARACAS, 2019. október 21. (LifeSiteNews) - Jorge Urosa Savino venezuelai bíboros, Caracas emeritus érseke azt mondta, hogy a vatikáni pogány ceremónia, melyen Ferenc pápa is részt vett, nyilvánvalóan „szinkretista” volt, amit „teljes mértékben el kellett volna kerülni”.
A szinkretizmus a nem keresztény rituálék és hiedelmek beépülése az autentikus katolicizmusba.
Egy vásárló levele az Avon ügyfélszolgálatának (2019. október)
"Tisztelt Ügyfélszolgálat!
Egy perce sincs,,hogy szemem elé került a sátánizmust nyíltan propagáló AVON kampány fotója. (A képen egy termékfotó, mellette Baphomet szobra. A szerk.)
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
