Téveszme, kritika, összefoglaló írások

1. fejezet

A CÉLRA TÖKÉLETES

Vasárnap reggel van, egy kertvárosi utcában három férfi serénykedik. Az elsőt Wardnak hívják. Foglalkozását tekintve hegesztő, most a csónakját foltozgatja, mielőtt délután horgászni megy néhány haverjával. A felesége, Cristin templomba ment a gyerekekkel, de megígérte, hogy hazafelé beugrik a boltba és feltölti a hűtőt egy rekesz habzó programmal.

Ward szomszédja, Dean a füvet nyírja. Harmincegy éves számítógépszerelő, metodista szülők gyermeke. Mint a legtöbb férfi, már kamaszkorában elmaradt a gyülekezetből. A feleségével, Mariával (a kiugrott katolikussal) beszéltek arról, hogy vissza kellene menni, a gyülekezet jót tenne a gyerekeknek is, de úgy látszik, erre már sosem kerül sor.

Átirat az InsideTheVatican.com oldalról (2021)

Helló, Robert Moynihan vagyok, amerikai újságíró. Harminc éve tudósítok a Vatikánról; II. János Pál pápaságáról, a Szovjetunióval folytatott küzdelméről, a kultúráért folytatott harcáról, Benedek pápa megválasztásáról, pápaságáról, majd Ferenc pápa megválasztásáról és az elmúlt nyolc évről. Sokféle kapcsolatom és barátom van az egyházban, és köztük van Carlo Maria Viganò érsek is. Sok évvel ezelőtt ismertem meg őt. De az elmúlt három évben ez az érsek, egy olasz érsek, aki most 80 éves, a római katolikus egyház talán legellentmondásosabb személyiségévé vált. Éppen ezért feltétlenül meg kell értenem, hogyan válhatott ez a magas rangú egyházi tisztségviselő nemcsak az egyházon belüli korrupció, hanem a doktrinális zűrzavar, Ferenc pápa egész pontifikátusa, és végül az utóbbi hónapokban a világi fejlemények, a vírus, a vakcinák, az egységes világközösségre vonatkozó globális terv kritikusává is. A hagyományos szakterületét meghaladta, és ma a világ egyik legmeggyőzőbb, legvitatottabb és legérdekesebb hangja annak megértéséhez, hogy hol tartunk most, 2021-ben, miután a vírus másfél éve és a modernitás sok évtizede megváltoztatta nemcsak a katolikus egyházat, hanem a protestáns egyházakat, a judaizmust és az iszlámot is. Most egy széles körű interjút készítünk ezzel a nagyon ellentmondásos, nagyon érdekes olasz érsekkel, Carlo Maria Viganòval.

BEVEZETÉS

Az utóbbi 25 évben megélt tapasztalatom Jézus Krisztus szolgálatában, melyet a belső gyógyítás terén végeztem, világosan bizonyítja nekem, hogy az egész világ reménykedik a békében és keresi azt. Vannak emberek, akik támogatják a békét a maguk módján, de nem tudják azt megszerezni. Az igazi béke minden ember szívében elrejtetten van jelen¸ mint a szántóföldben elrejtett kincs. Ezt a békét felszínre kell hozni és meg kell osztani egymással. Hogyan? Meg kell tisztítani szívünket, amelyet negatív vélemények és érzések borítanak be. Lehet, hogy ezek a negatív érzések már az anyaméhben  való fogantatásunk óta halmozódnak.

Hazánkban is megjelent. Rendkívül gyorsan terjed. Terjedésére jellemző, hogy nehezen lekövethető, szinte olyan, mint a köd. Bárhol és bárhova bejut, gyorsan és alig észrevehetően terjed földön, vízen és levegőben egyaránt. Azonosítását nehezíti, hogy szándékosan rejtőzködővé kódolt, így aztán már csak a tömeges megjelenésekor határozható meg pontosan. Vizsgálata azonban akkor is nehéz, hiszen állandóan változik. Érzékenyen reagál környezetére és ahhoz gyorsan alkalmazkodva biztosítja saját életben maradását és terjedését. Vezető tünete, az emberi értelemben kódolt alapvető fogalmak átalakulása, vagy azokhoz kapcsolódó képzettársítások összekeveredése.

Az 1980-as években tizenévesként erkölcsi válaszút előtt álltam. Tipikus, rosszul katekizált katolikus voltam, komoly bűnökkel játszadoztam, és kissé zavart a lelkiismeretem. Volt érzékem a jóhoz és a rosszhoz (mert akkor még nem volt divat a relativizmus), de Istent egy megengedő szülőnek láttam, aki túlságosan „szerető” ahhoz, hogy a saját határait érvényesítse. Mielőtt azonban tovább gázoltam volna a bűnbe, jobbnak láttam, ha felkeresem legszentebb barátomat, Marianne-t, hogy tanácsot kérjek tőle.

Marianne gyakorló katolikus volt, gondoskodó, kedves, józan és erényes. Mindig vidám és türelmes volt, nyíltan beszélt Jézus iránti szeretetéről, minden vasárnap misére járt, és egyike volt azon kevés embereknek, akiket az általános iskolai és gimnáziumi éveim alatt megismertem, és akik nagyon elkötelezettnek tűntek a katolicizmus iránt - minden bizonnyal sokkal jobban, mint én. Ezért ésszerűnek tűnt, hogy Marianne-hoz forduljak a kérdésemmel: Folytassam tovább ezen a bűnös úton, vagy forduljak meg? Természetesen nem így fogalmaztam, de mindketten tudtuk, hogy hitünk bűnnek tartja ezeket a cselekedeteket.

A XX. század, a fösvénység százada?

„Megpróbálkozhatunk minden egyes századhoz hozzárendelni egy rá jellemző főbűnt, írja Sébastein Lapaque a hét főbűnről szóló irodalmi antológiájának bevezetőjében. A XVI. század, a vallásháborúk időszaka, ennek a harag felel meg. A XVII. század, az abszolút monarchia felvirágzása, ennek a gőg. A XVIII. század, a liberalizmus győzelme, ennek a luxuria, a bujaság.

A 2016-ban, 75 éves korában visszavonult Carlo Maria Viganò érsek 2011 és 2016 között szolgált az Egyesült Államokban a Vatikán nagyköveteként. Korábban és azóta is számos megszólalásában kritizálta az egyházi hierarchia tagjait, köztük magát Ferenc pápát is. Rendszerint drámai megfogalmazásban hívja fel a világ figyelmét az általa veszélyesnek, bűnösnek, ördöginek tartott jelenségekre és arra, hogy a katolikusoknak, állampolgárként joguk és kötelességük, hogy polgári és politikai szerepvállalásukkal befolyásolják a társadalmat. 2022. április 6-án Aldo Maria Valli újságírónak adott interjújában így beszélt az igazságról és saját szerepéről:

Kérdések és válaszok (csak audio felvétel)

Dr. Gál Péter atya és Juhászné Aranka egy másik hangfelvétele kizárólag a Youtube-on hallgatható meg, New Age, Sátánizmus, ördögűzés címmel (1:23:51)

A csillagok nem tudják. Isten tudja.

„A szülőnő mellett álló kövér szülész nagyobb gravitációs hatást gyakorol az újszülöttre, mint a Jupiter bolygó teljes tömege” – írja Carl Sagan (The Demon-Haunted World). A távolabbi égitestekről nem is beszélve – tehetjük hozzá.

Mekkora szemfényvesztés az asztrológia!

Szent Pál ostorozza a kapzsiságot

Az egyik levelében Szent Pál olyannyira tömör, mint amilyen megrendítő képet ad a kapzsiság következményeiről (1 Tm 6,9-10): a) a függőség és a megszokás, amely elidegenít: „mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan kívánságba” b) szenvedés: „sok gyötrelmet okoztak maguknak” c) az állapotbeli kötelességek elhagyása - itt: „pusztulásba és romlásba döntik azembert”; d) végül pedig az Istennel való egység elvesztése „jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől.”