Az előjelekről és a varázslatról
2016 szeptember
Ennek a könyvnek a középpontjában az álom követése áll, és az, hogy „Isten” ezt akarja tőlünk. „Amikor akarsz valamit, az egész univerzum összeesküszik, hogy segítsen neked elérni” - hangzik el többször is. A könyv témái az előjelek, a személyes legenda követése, a világ lelke, a világ nyelve, a maktub („meg van írva”) és a kincs megtalálása. Pontosan mit jelent mindez?
„Az én saját démonomat úgy hívják 'mire jó?’” (Georges Bernanos)
A hetedik főbűn, nem az, aminek mondják. Valójában sokkal súlyosabb dolog, mint a lustálkodás, az a majdnem banális hiba, amely az ágyban tart bennünket, mikor már csörgött az ébresztőóra, vagy amely arra késztet, hogy holnapra halasszuk, amit tegnap kellett volna befejeznünk. Igazából egy furcsa nevű, titokzatos bűnről van szó, az acediáról. Latin definíciója - tristita de bono divino - inkább a félszigetnek valami finom bortermését juttatja eszünkbe, melyet Capua szőlőlugasai alatt kortyolgat az ember, s nem valami életveszélyt.
Elõttem van három imakönyv, amelyek magukba foglalják a katolikus hittan rövid összefoglalását:
Az elsõ a Katolikus Imakönyv, Életünk Krisztusban, kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség, 1975. Ez az imakönyv meg sem említi az égbekiáltó bûnöket. Miért? Mert talán akkor még annyira törekedtek az emberek az erkölcsös életre, hogy az ilyenfajta intelmek fel sem merültek.
Az ördög t@ktikája: a harag ragu
Kedves unokaöcsém, akarsz jót enni? Próbáld ki a harag-ragut, az egyik kedvenc receptemet. Nincs ennél egyszerűbb: elcsípsz egy eleven emberi szívet egy kis nehezteléssel a szegfűszeg helyett és hosszan-hosszan főzögeted a keserű harag levében. A lenyelt, elfojtott, pácolt haragokkal sokkal savanyúbb keserűséget tudsz elérni, mint a nagy vörös haragokkal, amelyeknek az íze olyan tünékeny.
Gyakorolni a szelídséget
A harag ellen is az ellentétes erénnyel kell küzdeni: a türelemmel és annak elutasításával, hogy tápláljuk magunkban a neheztelést, a szelídség. Hogy szelíddé váljunk, megpróbálhatjuk megállítani a harag fölfele törő útját, megakadályozva ezzel, hogy a gondolatról átmenjen szóba, a szóból tettbe. Egy Sivatagi Egyházatya javasolja: „Ha lehet meg kell akadályozni, hogy a harag elérje a szívünket. Ha azonban már ott van, úgy kell tennünk, hogy ne látszódjék az arcunkon. Ha már oda is fölment, akkor őrizzük a nyelvünket tőle. Ha már az ajkunkon van, akkor akadáIyozzuk meg, hogy tettekbe váltson és a lehető leghamarabb vessük ki a szívünkből.”
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,19)
(Catholic Insight) A tavaszi szezonban - ne feledjük, hogy Suski úr Ausztráliából ír -, mint oly sok országban a déli kereszt alatt, mostanában szinte lehetetlen úgy kimenni a nyilvánosság elé, hogy ne lássunk valakit tetoválással vagy test piercinggel.
Ez alkalommal nem a saját írásomat közlöm. Két blogposztot összevonva, hivatkozással veszek át, mivel a téma nagyon jó, nagyon fontos és a posztokban elég pontosan meg van fogalmazva a lényeg. Bár a könyv, amit a posztokban idéznek, több száz évvel ezelőtt íródott, a néhol régiesebb nyelvezetet leszámítva, tökéletesen mainak hat, így nem is fűznék hozzá semmit. Milyen hát az igazi megtérés?
"A puritánok Isten kegyelméből valóságosan meglátták, megértették, tanították és gyakorolták a kegyességet, azaz az Isten félelmében való életet. Sokat tanulhatunk tőlük a mi kis kényelmes, altató, bűnre (illetve bűnben) ringató korunkban! Álljon itt egy idézet Joseph Alleine-től, a magyar nyelven is megjelent Üdvösségre Vezérlő Kalauzból:
A témánk az őrangyalok, de mielőtt az őrangyalokról beszélnénk, fontos, hogy legyen egy biztos megértésünk az angyalokról általánosságban, és arról, hogy őrangyalaink hogyan illeszkednek mindebbe.
Az Egyház azt tanítja nekünk, hogy az angyalok teljesen szellemi lények. Nincs testük, és ebben a tekintetben hasonlítanak Istenhez, mert nincs bennük semmi testi. Az emberek egyik gyakori tévhite az, hogy ha a kegyelem állapotában halsz meg, akkor a mennybe mész és angyallá válsz. Ez persze nem így van. A halálban testtől megfosztott lélekké válsz, olyasvalaki leszel, akinek a lelke a mennyben van. De nem válsz angyallá, mert az angyal olyan valaki, akinek természeténél fogva nincs teste. Aztán természetesen visszakapjuk a testünket az utolsó ítéletkor.
Aztán lehetünk tudatlanok nem csak létét, hanem természetét illetőleg is. A haragot ugyanis összetévesztjük a lármával, kiabálással. Azt gondoljuk a haragos emberek, csak Haddock Kapitány vetélytársai lehetnek, akit a tibeti szerzetesek „morgó mennydörgésnek” becéztek. Pedig a nagyon sokféle külső vagy belső morgolódás, mérgelődés, dünnyögés ugyan úgy reális megjelenései a haragnak, még akkor is, ha kevésbé látványos.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
