Az okkultizmus él és virul mai világunkban.
Hagyjuk, hogy ez belénk ivódjon.
Elfogadjuk, hogy a világ túl sok mindennel bombáz minket, ezért elutasítjuk a kellemetlen képeket, nyelveket, zenét és művészetet. Elfogadjuk, hogy éppen azoknak a dolgoknak vagyunk kitéve, amelyeket legszívesebben elkerülnénk. Megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a gonoszt, amit látunk.
Az angol nyelv egyik leghatásosabb idiómája az egyszerű „a vak vezet világtalant” kifejezés. Bizonyára nincs ennél ostobább cselekedet.
A kifejezés alapja a Szentírásban található. A Máté 15,14-ben a mi Urunk azt mondja: „Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Nincs idióma, amely jobban leírhatná a veszélyt a közelgő szinódus a szinodalitásról útja mentén.
Chad Ripperger [atya] gondolatai arról, hogy a modernista ámokfutás melyik szakaszát szenvedjük mostanában, és még mire számíthatunk
Az ördögűzések mellett meglehetősen sokat olvasok, hogy átlássam a kultúra és az Egyház állapotát, és az egyik dolog, amit olvasmányaim során figyelek, azok a mintázatok, amelyek felfedezhetők az eseményekben.
Korábban a modernizmus öt fázisáról írtam, és ebben egykori tanáromat követtem, de mostanában már úgy látom, hogy a modernizmusnak van egy hatodik szakasza, és már be is léptünk ebbe a szakaszba.
Az elmúlt napokban az Észak-Afrikát sújtó két nagy katasztrófa - először a marokkói földrengés, majd a két gát összeomlásával járó hurrikán Líbiában - több ezer áldozatot, gyászt és mindenféle pusztítást okozott. A nyugati tévé- és internetes csatornákon a gyász jelenetei váltakoztak a szakértők - meteorológusok, geológusok, klimatológusok - hangjával. Isten neve azonban soha nem hangzott el. Isten volt a nagy hiányzó ebből a drámai horizontból, mintha istenkáromlás lenne őt megemlíteni, a nevét szembeállítani ezekkel a szerencsétlenségekkel. Isten a Nyugaton uralkodó kultúra számára nem létezik, vagy ha létezik is, nem érdekli a világ.
Az átirat ide kattintva letölthető, olvasható.
A nyár végéhez közeledve Ferenc pápa szinódusa a szinodalitásról itt áll a küszöbön, általános közöny közepette annak ellenére, hogy milyen súlyos következményekkel járhat. Még Putyin legújabb áldozatának, Jevgenyij Prigozsin drámai és szimbolikus halála sem ébresztette fel újra az európai közvélemény figyelmét a horizonton gyülekező súlyos problémákra. Pedig a figyelmeztető jelek nem szűkölködnek, és nem csak a jövő gazdasági aspektusait érintik, melyekre mindenki a legérzékenyebb.
Jean-Pierre Maugendre cikke a Renaissance Catholique folyóiratban (177. szám, 2023. május-július) elgondolkodtatott, és megpróbálom összefoglalni a lényegi pontjait, többek között azért, mert komoly és meggyőző megerősítést nyújt Roberto Vannacci tábornok aggodalmainak, amelyeket az Il mondo al contrario (A világ fejjel lefelé) című könyvében fejtett ki, és amelyek indokolatlan botrányt kavartak Olaszországban.
Az Infovaticana interjúja Müller bíborossal a közelgő szinodális szinódusról.
Októberben kezdődik a szinódusi szinódus utolsó szakasza. Miként viszonyul hozzá?
Imádkozom, hogy mindez áldás és ne kártétel legyen az Egyház számára. Elkötelezett vagyok továbbá a teológiai egyértelműség mellett, hogy a Krisztus körül összegyűlt Egyház ne váljék politikai tánccá az agnosztikus korszellem aranyborjúja körül.
Az abortusz a sátán imádata. Emberáldozat, melyet démonoknak ajánlanak fel, és ezt büszkén állítják a "Sátán Egyházának" követői.
(LifeSiteNews) - Az alábbiakban Carlo Maria Viganò érsek 2023. szeptember 11-én tartott prédikációjának írott szövege olvasható.
Előszó
Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy aki belekeveredik a „modern eszközök és új módszerek” evangelizációba való beemelésébe, és az igehirdetést (értsd: Istennek az emberekhez szóló üzenetének élő szóval való átadását) ki akarja egészíteni valami forradalmi újjal, az szükségszerűen hajótörést szenved.
Isten Igéje „élő és ható”, ami önmagában képes elvégezni a lélek mélyének megítélését és (véleményem szerint) megtérést generálni, vagyis a megérintett gondolkodását megváltoztatni. Minden más ráhatás, vagy annak szándéka a mi hitetlenségünkből fakadó erőfeszítés. (Ahogy Mózes is 2-szer csapott a sziklára – a biztonság kedvéért –, amikor vizet kellett fakasztania.Pedig Isten azt mondta, hogy elég lesz egyszer is…)
A modernizmus egy olyan mozgalomra utal, amely folyamatosan próbálja összeegyeztetni a Katolikus Egyházat a modern világgal, különösen a bibliaértelmezés, a filozófia és a politika területén. A pápák a XX. század elején veszélyes és eretnek tévedésként ítélték, ami veszélyezteti az Egyház hitét és tekintélyét. X. Pius pápa Pascendi Dominici Gregis című enciklikájában a modernizmust „minden eretnekség szintézisének” nevezte, mert olyan gondolkodásmód, amely nem tiszteli az Egyház tekintélyét és tanítását, amely Istentől származik és nem változik.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
