Az Eucharisztia a teljes Szentháromság műveként és ajándékaként érkezik hozzánk. – Raniero Cantalamessa, OFM

Egy barátnőm nemrég mesélte, hogy az édesapjának szokása volt segíteni az édesanyjának a konyhában a legunalmasabb feladatok elvégzésében. Az egyik kedvelt tevékenysége az volt, hogy meghámozta a diót és vödrökbe válogatta. Aztán a bezacskózott dióból adott a barátoknak és a családtagoknak. A barátnőm édesapja nemrég elhunyt, és amikor néhány hónappal később ez az ismerősöm a mélyhűtőjéből ki akart venni néhány diót, hogy banánkenyeret süssön, ránézve a zacskó dióra rádöbbent, hogy bár az édesapja eltávozott, hagyott neki táplálékot az ő útjához.

Abban a pillanatban barátnőm hirtelen mélyebben megértette az Eucharisztiát. Jézus tudta, hogy fel fog szállni a mennybe, de hagyott a követőinek valamit, hogy azzal táplálja őket, és ez nem csak földi táplálék volt, hanem saját Teste és Vére.

Törődnek velünk. Gondunkat viselik.

Van egy mennyei Atyánk, aki ismeri minden szükségletünket, és mindent megtesz azért, hogy megadja nekünk, amire szükségünk van. A mindennapi kenyerünk nem szimbólum vagy puszta földi élelem; ez valódi szellemi táplálék, Megváltónknak, az Istenembernek valódi húsa és vére. Az Eucharisztia olyan táplálék, amely túlmutat a szertartáson, és erejét és lényegét magának a Szentháromságnak a működésében találja meg.

Íme az Eucharisztia néhány csodálatos hatása:

1) Egyesülés Krisztussal: Jézus befogadása az Eucharisztiában egyesíti lényünket Krisztus lényével. Alexandriai Szent Cirill ezt ahhoz hasonlítja, mint amikor „az olvasztott viasz összeolvad más viasszal”. A keresztény út egy út, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, hogy „benne maradjunk” és ő mibennünk. Az Eucharisztia az eszköz ahhoz, hogy ez megtörténhessen.

2) A bocsánatos bűn megsemmisítése: Az Eucharisztia megsemmisíti a bocsánatos bűnt. Megsemmisíti! A bűn által a bocsánatos bűn tompíthatja jótetteink intenzitását. De amikor az Eucharisztiát magunkhoz vesszük, magával az Irgalmassággal egyesülünk, amely elégeti bocsánatos bűneink maradványait, és megtisztulttá, az újrakezdésre készen állóvá tesz bennünket.

3) A halálos bűntől való megóvás: Bár tartózkodnunk kell az Eucharisztia vételétől akkor, amikor tudatában vagyunk annak, hogy a halálos bűn állapotában vagyunk, a lehető legtöbbször magunkhoz kell vennünk az Eucharisztiát akkor, amikor megtehetjük, mert ez megóv minket a súlyos bűntől. Olyan ez, mintha az Eucharisztia ereje kimosná a lelkünkben lévő bocsánatos bűnt, majd egy védőburokkal borítana be minket, amely segít távol maradni a súlyos bűntől.

4) Személyes kapcsolat Jézussal: Sok keresztény beszél a Jézussal való személyes kapcsolat fontosságáról, ami nagyon igaz. De elsősorban az Eucharisztián keresztül lehet igazán bensőséges találkozásunk Jézus személyével. XVI. Benedek egyszer rámutatott erre a kapcsolatra:

„Újra fel kell fedeznünk, hogy Jézus Krisztus nem egyszerű magánmeggyőződés vagy elvont tanítás, hanem valóságos személy, kinek jelenléte a történelemben képes megújítani mindenki életét. Ezért az Eucharisztiát mint az Egyház küldetésének és életének forrását és csúcspontját lelkiséggé, „Lélek szerinti” életté kell lefordítani.” (Sacramentum Caritatis, 77.)

5) Életet ad: A Katekizmus szerint az Eucharisztia „megőrzi, növeli és megújítja a keresztségben kapott kegyelmi életet” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1392).  Más szóval, az Eucharisztia vétele erősíti a bennünk már meglévő kegyelmi életet. Ez sokkal jobban hangzik, mint egy kirándulás egy fürdőhelyre!

6) Egység Krisztus Testével: Mivel az Eucharisztia által szorosabban egyesülünk Krisztussal, ezért szorosabban egyesülünk az összes többi emberrel is, akik az Eucharisztiában részesülnek! Más szóval, az Eucharisztia olyan, mint a ragasztó, amely összetart minket Jézussal és összes testvérünkkel az Egyházban.

7) Elkötelez minket a szegények iránt: Aranyszájú Szent János szavai megszégyenítik közülünk azokat, akik anélkül hagyják el az eucharisztikus asztalt, hogy törődnének Krisztussal a szegényekben:

„Megízlelted az Úr Vérét, és még így sem ismered föl a testvéredet; … magát az asztalt is meggyalázod, amikor azt, aki ennek részese lett, nem tartod méltónak arra, hogy megoszd vele táplálékodat. …. Minden bűnödtől megszabadított téged Isten, és ilyen asztalra méltatott: te pedig ettől sem lettél jóságosabb.” (Aranyszájú Szent János: In epistulam in 1Cor 27,4. Homilia. 27, 5: PG 61, 230., Katekizmus 1397)

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. október 4.