A kérő imádság szükségessége

Tiszteletreméltó Reginald Garrigou-Lagrange O.P. – A belső élet három korszaka című művének 33. fejezete

AZ IMA HATÉKONYSÁGÁBA VETETT ERŐS HIT SZÜKSÉGESSÉGE

Az ima hatékonyságának kérdése megkülönböztetés nélkül minden lelket érdekel: azokat, akik most kezdik, azokat, akik már előrehaladtak, és még azokat is, akik halálos bűnben vannak, mert bár a bűnös, aki elvesztette a megszentelő kegyelmet, érdemszerzésre nem képes, imádkozni azonban mindig tud.

Az érdem, mint jutalomra való jog, az isteni igazságossághoz kapcsolódik; az ima viszont az isteni irgalomhoz szól, amely gyakran meghallgatja és megadja, és felemeli a lelket anélkül, hogy az érdemet szerezné; így a lelki halál állapotába esett lelkeket is felemeli. A legnyomorultabb ember a szakadék mélységéből, amelybe zuhant, képes ezt az irgalomhoz intézett kiáltást, ami az ima. A koldus, akinek semmije sincs, csak a szegénysége, imádkozhat éppen nyomorúsága nevében, és ha teljes szívét beleadja a kérésébe, az irgalom feléje hajlik; a nyomorúság mélysége az irgalom mélységéhez hív. A lélek felemelkedik, és Isten megdicsőül. Emlékezzünk Magdolna megtérésére; emlékezzünk Dániel Izraelért mondott imájára is: “Igaz ítéletet hajtottál végre mindabban, amit ránk hoztál… mert vétkeztünk és vétkeztünk. . . . De szabadíts meg minket örökre, kérünk Téged, a Te nevedért”. A zsoltárok tele vannak ilyen kérésekkel: “De én szűkölködöm és szegény vagyok; Istenem, segíts meg engem. Te vagy az én segítőm és szabadítóm: Uram, ne késlekedj!” “Segíts meg minket, Istenünk, Megváltónk, és neved dicsőségére, Uram, szabadíts meg minket, és bocsásd meg bűneinket a Te nevedért”. “Te vagy az én segítőm és oltalmazóm, és a Te szavadban nagyon reménykedtem. . . . Tarts meg engem a Te igéd szerint, és életben maradok; és ne hagyd, hogy várakozásomban megzavarodjak.”

Hiszünk-e az ima erejében? Amikor a kísértés eleséssel fenyeget, amikor a fény nem ragyog bennünk, amikor a keresztet nehéz cipelni, akkor az imához folyamodunk-e, ahogy Krisztus tanácsolta? Nem kételkedünk-e annak hatékonyságában, ha nem is elvben, de legalább a gyakorlatban? Pedig ismerjük Krisztus ígéretét: “Kérjetek, és megadatik nektek”. Ismerjük a teológusok közös tanítását: hogy az igazi ima, amellyel alázattal, bizalommal és kitartással kérjük magunknak az üdvösségünkhöz szükséges kegyelmeket, csalhatatlanul hatékony. Ismerjük ezt a tanítást, és mégis néha úgy tűnik számunkra, hogy valóban imádkoztunk anélkül, hogy meghallgatásra találtunk volna.

Hiszünk, vagy inkább látjuk a gépezet, a hadsereg, a pénz és a tudás erejét; de nem hiszünk eléggé az ima hatékonyságában. Annak az értelmi erőnek a hatalmát, amely a tudás, az eredményei alapján látjuk; nincs benne semmi nagyon titokzatos, mert tudjuk, honnan jön ez a hatalom, és körülbelül tudjuk, hogy hová megy. Emberi eszközökkel szerzik meg, és olyan hatásokat vált ki, amelyek emberi korlátok között maradnak. Ha ezzel szemben az imáról van szó, akkor túlságosan gyengén hiszünk benne, mert nem tudjuk világosan, honnan jön, és elfelejtjük, hogy merre tart.

Emlékezzünk vissza az ima hatékonyságának forrására és arra a célra, amelyre rendeltetett, amit el kell érnie; más szóval, az ima első elvére és céljára.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. augusztus 10.