“Igazság és jog a Te trónusod alapja” (Zsolt 88, 15)

Az angyalok teremtésük pillanatában már rendelkeztek minden tudással Istenről, magukról, a többiekről, a helyükről. Egy kész hierarchikus rendbe, teljes „fegyverzetben” lettek belehelyezve létük első pillanatában. E rendben betöltött helyük megfelelt a teremtés révén kapott tökéletességeik fokának: helyzetük tehát megfelel az igazságnak, mert a rend a Teremtő akaratának, az Igazságnak megnyilvánulása. A rend hatalmat is jelent a hierarchikusan alá- és fölérendeltek viszonylatában, ez az angyalok esetében a szeretet hatalma, mert „a szeretet a tökéletesség köteléke”.

Ezt a szigorú hierarchikus rendet megőrizték a bukott angyalok is. Elsőre ez talán nem magától értetődő, mert ha a Sátán bukásának oka a gőg volt, logikusnak tűnne, hogy a gonosz szellemek gőgje a Sátán hatalma ellen is fellázadjon. De mégsem így történt. Talán a bűnnek azon sajátossága miatt, amely az azt elkövetőt szolgájává teszi a bűnnek. De oka lehet az is, hogy bár eltűnt létükből az akarat az Isteni Igazságnak való megfelelésre, de a teremtésüktől fogva köztük fennálló objektív különbségek megmaradtak. Mindenesetre mondhatjuk, hogy igazán “legalista” módon szerveződnek és működnek a gonosz lelkek: alá- és fölérendeltség van közöttük, a hierarchikus rend pedig hatalmat és jogot jelent az alul lévők felett. Ha eltűnik az igazság, mint rendező elv, csak a puszta hatalom marad, ami öncélú és pusztító, és a szeretet köteléke helyett a félelem és a gyűlölet határozza meg: Isten, ember és egymás iránti tökéletes gyűlölet. Ez magyarázhatja exorcisták azon tapasztalatait, hogy a ranglétrán alacsonyabban lévő démonok rettegnek a felettük lévőtől.

Az angyalok harmada bukott el, „zuhant le az égből”, vezetőjükkel, a „fényt hozónak” nevezett legfényesebb angyallal. De abból, hogy a legmagasabb tökéletességi fokú angyal volt a bukottak vezére, ennek ellenére mégis csak az angyalok kisebb része bukott el, következtethetünk arra, hogy a bukást okozó lázadás nem hierarchikus alapon történt – pedig valójában erre számíthatnánk a gonosz lelkek “legalizmusa” alapján. Hiszen, különben minden alárendelt angyalnak fel kellett volna lázadnia.

Az angyalok többsége tehát a teremtésük pillanatától kijelölt szükségszerű helyük és függéseik ellenére, azzal szemben döntött Isten mellett. Tovább élezve a dolgot: az igazság mellett döntöttek az objektív igazságnak megfelelő, Isten által rendelt hierarchikus helyzetüknek megfelelő cselekvés helyett, amikor nem követték „elöljárójukat”. Pedig az angyaloknál, a tiszta szellemi lényeknél egyetlen teremtmény sem tudhatja jobban, hogy a rend, az abban betöltött helyük, függéseik objektív megalapozottságúak, Isten akarata szerintiek.

Egyvalami írhatta felül az igazságból fakadó rendet: Isten igazságához való ragaszkodás, ami ennek az objektív rendnek alapja. Az isteni akaratban gyökerező rend, és az annak fenntartására rendelt hatalom az Igazság elvetése miatt perverzzé, öncélúvá válik, a saját fennmaradását és dicsőségét szolgálja Isten dicsősége helyett. Márpedig az igazság szükségessé teszi az Isten dicsőségéhez való ragaszkodást.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. január 9.