A négy végső dolog: Az Ítélet

alt

Az Egyház tanítása a végítéletről nagyon gazdagon nyújt anyagot megfontolásra, különösen, ha figyelembe vesszük a szentek által mondottakat is. Ezek segítenek bennünket abban, hogy Isten teremtményeiként a Hozzá való viszonyunk alapján lássuk magunkat, olyanokként, akik egykor majd Ő színe előtt állunk majd ítéleten.

Az Egyház azt tanítja, hogy két ítélet lesz: az első a különítélet, ez az egyén halála utáni ítélet. Aztán ott van a második ítélet, a végítélet, amelyre a világ végén kerül sor. Ekkor minden ember ismét átmegy az ítéleten, mindenki Krisztus elé áll, aki meghozza az ítéletünket.

A különítéletre közvetlenül a halál után kerül sor, ekkor lesz meghatározva a meghalt ember örök sorsa az isteni ítéletben: Isten közölni fogja a lélekkel az Ő tudását róla. Nem csak arról van szó, hogy Isten néhány dolgot közöl, hanem valóban az Ő tudását közli velünk, amely révén ténylegesen látni fogjuk az életünk alakulását: miért tettük azt, amit tettünk, hogy bűnös volt-e az vagy sem, hogy milyen mértékben volt bűnös, vagy akár azt, hogy jó volt-e az, mennyire volt jó. Ez egy intellektuális kommunikáció révén valósul meg. Ugyanebben azt is közli velünk, hogy mit érdemel az az élet, amelyet folytattunk, és hogy a mennybe vagy a pokolba kerülünk.

A gyónást időnként az isteni igazság ítélőszékének is nevezik, néha Isten irgalmas ítélőszékének. Isten igazságának ítélőszéke, mert Isten képviselője, azaz a pap elé kell állni, és vádolni kell magunkat Isten törvényének megszegéseivel és áthágásaival. Az ítélet lényege szerint a te bűnbánatod meglétének megítélésben áll, abban, hogy valódi bánatod van-e a bűneid fölött. Ha nem bánod a bűneidet, a pap nem gyakorolja fölötted Isten irgalmát a feloldozás formájában. De ha tényleg bánod bűneidet, és a pap úgy ítéli meg, hogy teljesíted a feltételeket, feloldoz bűneid alól. Isten a feloldozás után többé már nem kéri számon rajtad elkövetett bűneidet. Amikor meghalsz, a különítéletre Isten ítélőszéke elé kerülsz, de itt már nem Isten képviselője elé tárod ügyedet, hanem maga Isten előtt fogsz állni, és számot fogsz adni minden egyes bűnről, amit valaha is elkövettél. Már nem te fogod vádolni magad bűneiddel, mint a gyónásnál, hanem maga Isten fogja eléd tárni, hogy ki és mi vagy. Minden egyes bűn, minden tökéletlenség, Isten törvényének minden egyes megszegése eléd lesz tárva olyan világossággal, amilyent sosem tapasztalhattál meg ebben az életben, még azon bűnök esetében sem, amelyekről világosan tudod, hogy elkövettél. A mennyei ítélőszék előtt fogsz állni, és a végén egyetlen tényező dönti el az ügyedet, egyetlen dolog menthet meg téged, és ez a megszentelő kegyelem.

Amikor Isten megmutatja neked bűneidet, meg fogja mutatni lelked állapotát, így nem pusztán az általad végrehajtott tetteket fogod látni, hanem magadat, az önismeretnek olyan formájában, amely elérhetetlen ebben az életben. Így az, amit Isten az ítéletben fog mutatni, nem tagadható, nem tudod majd védeni magad, mert látni fogod, hogy amit ellened felhoz, az igaz. Így nem érvelés lesz az ítélet során, hanem a Bíró mondja meg, hogy igazán bánod-e bűneidet. Ennek megfelelően már nem fogsz bűnbánatot gyakorolni, mert amint meghaltál, az örök sorsodat lepecsételték, és csak az evilági életben gyakorolt bűnbánatod menthet meg a büntetéstől, ha kegyelmi állapotban haltál meg.

Amikor segítség nélkül Isten előtt állsz majd, egyedül azok támogatják majd ügyedet, akiket te segítettél, azaz azok az üdvözültek, akiket segítettél, és a szentek és angyalok, akik iránt tisztelettel voltál. De természetesen a démonok is jelen lesznek, vádolva téged. De sem a szentek, sem az angyalok közbenjárása nem ment meg, ha halálos bűnben haltál meg. Ha halálos bűnben halsz meg, még ők sem járnak közben ügyedben, mert tudni fogják, hogy a rólad kimondott ítélet tökéletesen igazságos. Ha halálos bűnben haltál meg, és Isten megmutatta, hogy ki és milyen vagy valójában, megmutatja a lelked állapotát, és tökéletesen világossá teszi számodra, hogy nem érdemled meg az irgalmát. Így amikor pokolban találod magad, és lényed minden részéből gyűlölöd Őt, közben mindig tisztán tudni fogod, hogy ítélete abszolút igaz és igazságos.

Ezért hamis teológia az, amikor azt mondják, hogy mi ítéljük el magunkat Isten előtt. Van ezzel némi kis probléma, mégpedig az, hogy Ádám és Éva bukása óta meglehetősen sötétek vagyunk, és minél több bűnt követünk el, annál sötétebbek, ezért eléggé furcsa lenne, ha azt a lelket kérdeznék meg a maga állapotáról, amely értelmileg elsötétült és vak. Ezért Istennek kell közölnie a lélekkel mindezeket, tehát nem mi ítéljük el magunkat, hanem Isten mond ítéletet fölöttünk.

És mi történik a bűnös lélekkel Isten előtt azon kívül, hogy elítélik? Tudjuk, hogy a személy halála után tapasztalni fogja Isten haragját, mert látni fogja, hogy élete folyamán Isten mindenféle kegyelmeket adott neki, ő mégis visszautasította azokat. Mélységes szégyent él meg, mert a szégyen, ahogy Szent Tamás mondja, az alacsonyrendűnek bizonyulástól való félelem és az amiatti fájdalom. A bűn alacsonyrendűvé tesz, mert a teremtett dolgokhoz köt minket Isten helyett, ahelyett, hogy Isten akaratát tennénk meg. Így egy mélységes szégyen lesz a lélekben.

A Példabeszédekben olvassuk, hogy Isten ítélőszéke elé állni nagy félelmet kelt a lélekben, mert Isten haragja nem irgalmas a bűnös iránt, és amikor az ítélet révén a pokol lesz a részed, az minden jótól elvág téged, a létezést kivéve. Minden jótól, ami az ő szeretetének sajátja. A szeretetet úgy határozzuk meg, mint a másik javát akarni. Amikor meghalsz és a halálos bűn állapotában vagy, akkor ennek vége: Isten szeretete nem terjed ki tovább rád, tehát el vagy vágva tőle. Szent Bernát mondja, hogy a lélek jobban fog szenvedni Jézus Krisztus haragjának látásától, mint a pokol bármely kínjaitól. Ez visszaköszön Bosco Szent János álmában is, amelyben látta, hogy fiai meghalván Isten színe előtt megítéltettek, és látta, hogy azok legszívesebben a pokolba menekülnének Isten színe elől, mert nem akarnak Isten színe előtt lenni a lelkükön lévő bűnökkel.

Semmi nem marad rejtve a bűneidről előtted, de a különítélet során előtted feltárt bűneid nem lesznek mind ismertek más lelkek előtt, akik előtt csak a végítéletnél válik ismertté minden. De persze, ha a pokolba kerülsz, a démonok ismernek majd: „ez volt az, akit kísértettem!” és elég jó megközelítéssel tudni fogják, hogy milyen bűnöket követtél el. Nincs hozzáférésük az akaratunkhoz, hogy biztos tudással rendelkezzenek arról, hogy a bűnt választottuk-e vagy sem, de van hozzáférésük a képzeletünkhöz. Amikor akarunk valamit, akkor elképzeljük azt, amit teszünk, ez tehát megjelenik a képzeletünkben, ebből pedig jó eséllyel képesek megállapítani, hogy ténylegesen követtünk-e el bűnt vagy sem. Tudhatják, hogy követtél el bűnt, mert az alsóbbrendű képességeidben láthatják a bűn jeleit. Így amikor a pokolba kerülsz, már a végítélet előtt is kínozni fognak, és ahogy Szent Alfonz mondja, az isteni igazságosságnak ellensúlyai nem a gazdagság, a tisztség vagy nemesség, hanem egyedül a tetteid lesznek. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon mit gondolhat most erről Luther Márton. .. De a lényeg az, hogy amit tettél, meg fogja határozni az ítéletedet. Szent Ágoston mondja, hogy az ördög ott lesz, hogy emlékeztessen a keresztségi fogadalmaid megszegésére, a bűneidre. Origenész pedig azt mondja, hogy az őrangyalod mondja meg majd neked, hogy elkárhozol-e. Azt fogja mondani Istennek: annyi éven keresztül dolgoztam üdvösségén, de semmibe vette minden tanácsomat.

Egyszer elgondolkodtam azon, hogy mit jelent őrangyalnak lenni. Mivel az angyalok annyival fölöttünk állnak értelemben, azt hiszem hasonló lehet a viszonyuk hozzánk, mint nekünk a kutyákhoz: segíthetünk nekik, irányíthatjuk őket valamennyire, de azért azok csak saját fejük szerint rohangálnak. Az angyalok is mondhatják nekünk, hogy ne tedd ezt, ne tedd azt, képeket kelthetnek képzeletünkben, hogy megvilágosítsanak bennünket, hogy mit kell tennünk, de rajtunk áll, hogy aszerint cselekszünk-e.

Ha elkárhozunk, a lelkiismeretünk vádolni fog bennünket. Aranyszájú Szent János szerint Krisztus sebei fogják vádolni a bűnöst. A szegek és Krisztus keresztje fog ellened szólni, mert Krisztus szenvedése hiábavaló volt számodra, de nem volt hiábavaló azok számára, akik üdvözülnek. Ezért Krisztus a saját testében vádol majd azért, hogy nem fordítottad előnyödre azt, amit érted tett: távozz tőlem átkozott az örök tűzre! – ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk.

Karthauzi Dénes szerint az ítélet olyan lesz, mint egy iszonyatos mennydörgés, és ez nem azt jelenti természetesen, hogy hangot fogsz hallani, mert a feltámadásig nem lesz tested, hanem azt, hogy értelmileg hallod, így az egész személyed megremeg Isten haragjának mennydörgésétől. Ettől az ítélettől a pokolra ítélt lelkek félelme olyan nagy lesz, mondja Euszébiosz, hogy ha tehetnék inkább választanák másodszor is a halált, mint hogy ezt hallják.

Ha kegyelmi állapotban vagy, Isten irgalma kiárad rád, és Isten szeretete körbevesz téged. Manapság mindenki istentapasztalatokról beszél. Keresztes Szent János mondja, hogy nem ezeket kellene keresni, hanem inkább amiatt kellene aggódni, hogy vajon megtesszük-e Isten akaratát. Ebben az életben Isten szeretetének megtapasztalása általában fájdalmas, és ez, mint mondja, nem Isten miatt van így, mert Ő végtelenül jó, hanem miattunk. Azt mondja, hogy ahhoz hasonlít ez, mint amikor a fény áthatol az ablakon. Ha az ablak koszos, akkor a fény nem tud áthatolni rajta. Ha a fény eléggé erős ahhoz, hogy áthatoljon rajta, akkor ráégeti az üvegre a piszkot, ami rajta van. Bizonyos értelemben ilyen Isten szeretete is irántunk ebben az életben, mert a tökéletlenségeink miatt ez a szeretet kezdetben fájdalmas számunkra. Sokszor ad Isten némi érezhető vigasztalást nekünk az út kezdetén, de ez ismét csak azért van, mert olyanok vagyunk, mint a kutyák: jutalomfalatot kell adnod neki, ha azt akarod, hogy megtegye, amit kérsz. De Isten azt akarja látni rajtunk, amit mi is látni szeretnénk a kutyánál, hogy jutalomfalat nélkül is megteszi azt, amit mondunk neki. Azt akarja, hogy mindig megtegyük az Ő akaratát, lelki jutalomfalat nélkül is. Az a tény, hogy az emberek lelki jutalomfalatra vágynak, önmagában egy tökéletlenség. Ezért mondja Keresztes Szent János, hogy egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül azokat, eszközként használjuk őket, ha vannak, de ne azokra koncentráljunk. Csak a tökéleteseknek örömteli és édes Isten szeretete. Ezért, ha megítéltettél és méltónak találtattál Isten örök társaságára, akkor Isten szeretetének hatásai átjárják minden képességedet, és hatalmas értelmi és akarati megtapasztalása történik majd meg ennek.

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.