Tower Vilmos: Vigasztaló gondolatok (11)

altOktóber

Október 1.

Jézus Krisztus szavai:

„Az Emberfiáról (vagyis Jézusról) meg vagyon írva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot tűrnie …” (Mk 9,11)

„És mondá nekik (ti. tanítványainak), hogy az Emberfia az emberek kezeibe adatik és megölik őt. Azok (ti. a tanítványok) nem érték meg az igét.”[1] (Mk 9,30–31)

Október 2.

„Uram, hallgasd meg imádságimat,

Vedd könyörgésem hűséged szerint

És hallgass meg igazságod szerint,

És ítéletre szolgáiddal ne szállj,

Mert élő Te előtted igazként meg nem áll.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

A gyötrelemben lelkem eleped,

És szívem Benned megmered.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Hamar hallgass meg engem,

Uram, a lelkem utánad sóvárog.

Orcád előlem el ne rejtsd,

Mert olyan leszek, mint a sírbaszállók.

Add hallanom kegyelmedet korán,

Mert én bizalmam tebeléd vetem;

Nevedért, Uram, adj új életet.

Igazságod szerint a gyötrelemből

Vezesd ki lelkemet,

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Mert én a Te szolgád vagyok.”

  1. 142. zsoltárból. (Sík S. ford.)

Október 3.

Talán magadban gondolod vagy mások előtt panaszkodol, hogy annyit imádkozol és Isten mégsem enyhíti szenvedéseidet, nem szünteti meg bajodat. Talán elhagyott az Isten?

Tanulságul és vigasztalásul halljad az evangéliumnak következő helyét a kereszten függő Jézusról:

„A járókelők káromolák őt mondván: Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről. Hasonlóképpen a papi fejedelmek is az írástudókkal és vénekkel egyetemben csúfolódva mondák: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni; ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. Az Istenben bízott, mentse meg most, ha akarja őt, mert azt mondotta, hogy: Isten fia vagyok.” (Mt 27,39–43)

A zsidók is azt gondolták, hogy Jézus hiába, eredménytelenül bízott Istenben, mert íme ez a bizodalma nem szabadította meg a keresztről.

Még a Nap is elsötétedett Krisztus körül (Mt 27,46), sőt mintha maga az Atyaisten is elhagyta volna. (Mt 27,46)

Pedig éppen akkor és épp Krisztus keresztkínjával és halálával kapcsolatban szórta teli az Isten az egész világot és az egész világtörténelmet a Megváltásnak leggazdagabb s legdúsabb kegyelmeivel, áldásaival és jótéteményeivel.

Október 4.

A szent Zsoltáros imája:

„Ellenségeim ellenem szólanak,

Kik életemre törnek, tanácsot tartanak.

Mondják: „Elhagyta őt az Istene!

Üssetek rajta, fogjátok meg,

Nincs senkije, aki segítené!”

Uram, ne távozz tőlem el!

Segítségemre ó jövel!

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Adtál nekünk aggságot, bajt, sokat,

De mégis újra megelevenítesz

S a föld méhéből engem fölsegítesz.

Hűséged, ó Isten, húron magasztalom.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Ujjongjon ajkam, hogy nevedet zengem,

S mit megváltottál, vigadjon a lelkem.”

A 70. zsoltárból. (Sík Sándor ford.)

Október 5.

Az Úr angyala azt mondja a szentéletű és a szegényeket bőségesen segítő, minden más téren is jótékonykodó Tóbiásnak: „Mivel kedvére voltál Istennek, megpróbáltatásnak kellett érnie téged.” (Tób 12,13) Tóbiás meg is vakult egy időre.

Október 6.

„Szent Péter biztosan járt a tenger vizén mindaddig, amíg Jézuson a tekintete. De mikor a hullámokra, a veszélyre és magára gondolt, süllyedni kezdett.

Mindig Jézusra gondoljunk, sohasem magunkra vagy a veszélyre.”

Mondjuk sokszor: „Nem baj, Uram, ha rögös, meredek is az út, ha a te kezed vezet. Te küldöd a keresztet, a balsikert, a szenvedést, tehát attól sem félek. Csak engedd, hogy azok közé tartozzam, akiknek a sorsát egészen Te irányítod s nem riadok vissza semmitől.” (P. Considine.)

Október 7.

Akárhány súlyos beteg panaszkodik, hogy nem tud imádkozni, elmélkedni. Még a leggyakoribb imaszövegek sem jutnak eszébe. Lelke száraz, nem talál szót Istenhez és ez a szótlanság és tehetetlenség a testi fájdalmat is tetézi a lelkivel.

Ám van egy ima, amelyre minden, mégoly súlyos beteg is képes. Ehhez az imához nem szükséges egyetlen szó sem, ez az ima: az Atya szent akaratának való teljes átadás.

Ez az ima még a rendes imánál is hathatósabb, értékesebb és érdemszerzőbb, mert egyúttal áldozattá is nemesül s magasztosul.

Október 8.

A Szentírás szava:

„Akik jámborul akarnak élni Krisztus Jézusban, mindnyájan üldözést fognak szenvedni.” (2Tim 3,12) „Tudván, hogy jobb és maradandó javatok van. Azért ne veszítsétek el bizalmatokat, amelyre nagy jutalom vár. Mert béketűrésre van szükségtek, hogy Isten akaratát megcselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.” (Zsid 10,34–36)

Október 9.

„Kimondhatatlan megnyugvást jelent a szenvedőre az a bizonyosság, hogy egyetlen könnye, gyötrelmeinek egyetlen mozzanata sem vész kárba, hanem mint felbecsülhetetlen lelki érték halmozódik fel egy kitűzött nagy, szent cél érdekében.” (P. Mateo: Jézus a szeretet Királya, 239)

Október 10.

Szőlőtőkének mondja magát az Úr! Igen, ez nem nő a vad dudvához hasonlóan szabadon, hanem erősen odakötve a karóhoz keresztkötéssel. A gazda csakhamar jön az oltókéssel, hogy belehasítson és lemetszi szűzies, finom koszorús ágacskáit. Nem kíméli gyengéd, erőtlen voltát. De e sok metszés, oltás, kötözés nem csökkenti életerejét. Mi több, tökéletesedik a fosztó, kegyetlen kéz munkájától. A vérző ágacskák erős tővé vastagodnak. A többi meg édes fürtté érik, teltebben és értékesebben! „Én vagyok a szőlőtő, – mondja az Úr – ti a szőlővesszők!”

Október 11.

Meghalt, akit szeretsz?

„Sírának mindnyájan és jajgatának fölötte. Ő (Krisztus) pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg a leányzó, csak alszik.” (Lk 8,52)

Kedves, szeretett halottad csak alszik, mondja az Úr! Ha még itt volna és belépnél hálószobájába és látnád, hogy édesen alszik, egy szót sem szólnál és nem éreznél fájdalmat. Inkább azt gondolnád: „Szegény elfáradt, örülök, hogy kialhatja magát.”

Így, ha koporsója vagy sírja mellett állsz, ne siránkozzál, ne jajgass, mert ő nem felel vissza, ő megfáradt, ő csupán alszik. Majd eljön számára is a nagy reggel és a feltámasztás ébresztője.

Ez a tudat, ez a hit és meggyőződés nemcsak vigasztal és nyugtat, hanem az öröm, lelkesedés és hála érzelmeit keltse fel bennünk!

„Megszólal a harsona és a halottak feltámadnak, mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie” – tanítja a Szentírás. (1Kor 15,52–53)

Október 12.

A bibliai Jákob virradatkor rájött, hogy az az ember, aki egész éjjelen át birkózott vele, Isten küldötte volt, aki Jákob és családjára áldást hozott. (Ter 32,24–32) Dávid királyt a saját fia előli menekülés és az üldöztetés avatta a máig megcsodált szent zsoltárossá. Egyiptomi József a veremnek, amelybe testvérei lökték és a börtönnek, amelybe hamis vád juttatta, köszönhette saját felmagasztaltatását és családjának megmentését. Jóbot a szörnyű csapások ihlették meg, hogy megírja minden kor legszebb panaszkönyvét.

Madách a legkegyetlenebb lelki és testi vívódásai közt írta meg az Ember Tragédiájának legmegrázóbb részeit. Munkácsy csak sorvadásos (tabeses) nyilallásainak borzalmas kínjai alatt, a fájdalomtól sokszor összeroskadva tudta megalkotni az Ecce Homo utolérhetetlen művészetét. Beethoven süket korában emelkedett a zenei alkotóképesség csúcspontjára.

És hányan, de hányan tapasztalhatták, hogy a keresztek milyen áldást fakasztottak akár számukra, akár az emberiségre már e földi életben és bizonyára még jobban tapasztalni fogják, hogy milyen áldást fognak jelenteni az örökkévalóságban.

Október 13.

Hányszor hallja az ember szenvedő egyénektől: „Mit vétettem, hogy Isten így büntet engem.”

Valóban az ószövetségben az volt az általános nézet, hogy minden szenvedést megérdemelt az ember, minden fájdalomnak büntetésjellege volt.

A pogány népek büntetés helyett gyakran a „Végzet” vak döntésének minősítették a szenvedést.

Krisztus Urunk megdöntötte mindkét felfogást. Ti, látván egy vakonszülött embert, tanítványai megkérdezték őt: „Rabbi, ki vétkezett, ez‑e vagy a szülei, amiért hogy vakon született.” Felelé Jézus: „Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei; hanem hogy megnyilvánuljanak benne az Isten művei.” (Jn 9,1–3) Vagyis egyiknek bűne sem oka a vakságnak, hanem annak Isten terveiben bölcs célja van; a fenti esetben alkalmul szolgált Isten csodálatos működésére, a vakra nézve pedig a megtérésre és üdvösségre.

Október 14.

Szent Péter apostol, Krisztus Urunk első földi helytartója így szól hozzánk:

„Azok, kik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják fel lelküket a hűséges Teremtőnek jócselekedetek által … A minden kegyelem Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott meg minket, Jézus Krisztus által, maga fog minket, miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni, megerősíteni és megszilárdítani. Őneki legyen dicsőség és uralom mindörökkön-örökké. Amen.” (1Pét 4,19 és 5,10–11)

Október 15.

Nagy (vagy spanyol) Szent Teréz átlátta mindannak a semmiségét, ami mulandó s aminek egyszer vége szakad. Legyen az akár öröm, akár szenvedés. Sőt kívánta a szenvedést, hogy ennek, a magában véve kicsinyes dolognak árán oly végtelen kincset szerezhessen meg, amilyen az örök boldogság fokozása.

Október 16.

Gyakran csak a szenvedés sötétségében találjuk meg Istent, amint a csillagokat is csak akkor pillanthatjuk meg, ha a nappali világosságot felváltja az éj sötétsége.

Október 17.

A háború óta a nagyobb városokban gyűjtőtelepeken rostálják meg a háztartásokból és ipari üzemekből kikerült szemetet s kiválogatják az értékesíthető anyagokat. Ma már több mint háromszáz város foglalkozik pénzügyi helyzetének javítása érdekében a szemét hasznosításával, A modern szemétfeldolgozó üzemek működése óta az elektromos művek szénfogyasztása egyharmadára csökkent. Az elégési meleg fűtéshez, áramfejlesztéshez való fölhasználásán kívül a salakból több helyen brikettet gyártanak, amelyet útépítésre használnak. A szerves anyagokat pedig erjesztéssel trágyává dolgozzák föl. Az angol városoknak a szemét hasznosítása a múlt évben másfélmillió font sterlinget jövedelmezett.

Berlin mellett a német főváros Schöneberg nevű egyik külső kerületében új weekendtelep létesült, amelynek lakói jóformán kivétel nélkül földhözragadt, szegénysorsú emberek. A csinos, tetszetős házakat szemétből építik Schöneberg lakói, akik a metropolis szemétlerakodó telepéről szerzik be az építkezéshez szükséges anyagot, amely vegyi eljárással preparált hulladékokból áll. A legújabb építkezési módszer segítségével a szó szoros értelmében fillérekért lehet kisebb lakóházakat előállítani, s tekintettel az általános nyomorra, Berlin építészi köreiben nagy jövőt jósolnak a szemétből épített weekendházaknak.

Lelki vonatkozásban az apró szenvedésekből és kis keresztekből hatalmas lelki kincseket szerezhetünk magunknak, ha ezeket a szenvedéseket Isten akaratában való szent megnyugvással fogadjuk és vállaljuk!

Október 18.

Schrijvers C. SS. R. szerint a keresztek kiválasztása ahhoz a különleges szépséghez igazodik, amelynek a lelket majd valamikor díszítenie kell.

Ezért imádkozik a szent Zsoltáros nagy elhagyatottságában:

„Nézz rám, Uram, hallgass meg, Istenem,

Világosságot adj, hogy a halálos álom

Erőt ne vegyen lelkemen.

Ne mondja bántóm, hogy erőt vett rajtam,

Szorongatóm ne örvendezzen, ha meginog a bajban.

Én pedig, Uram, irgalmadban bízom,

Örvendez szívem üdvösségeden.

Áldom az Urat, ki jót tett velem.”

  1. 12. zsoltárból. (Sík S. ford.}

Október 19.

Izaiás próféta (6,1–3) és Szent János evangélista (Jel 4. fej.) leírja azt a kápráztató fényt és földöntúli boldog dicsőséget, amely az Úr Jézust királyi trónján körülveszi.

Ezzel szemben milyen végtelen ellentétet látunk az Úr Jézus földi királyi trónján, a kereszten, hiszen itt is mint Király függ, szenved és hal meg. (A kereszt felirata: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.”)

A keresztfán arany helyett töviskorona övezi szent fejét, két rablógyilkos között, a tömeg gúnyjától meggyalázva, véres mezítelenségben, még saját apostolaitól is elhagyatva, legszörnyűbb kínok között leheli ki emberi lelkét.

Micsoda ellentét a keresztnek és a mennyei dicsőségnek trónja között. De a leglényegesebb különbség és ellentét mégis csak egyen múlik: A kereszt kínja, szenvedése, gyalázata csak három órán át tartott, a mennyei diadal, dicsőség, elégtétel és boldogság pedig örökkön-örökké, amelyhez képest milliárd év is csak olyan, mint egyetlen pillanat.

És nálad? Elmélkedjél felette!

Október 20.

Krisztus keresztútja alkalmával a zsidók, mint az Evangélium közli, „találának egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszeríték, hogy vigye (Krisztus) keresztjét.” (Mt 27,32)

Mennyit zúgolódhatott és méltatlankodhatott ez a Cirenei Simon, hogy hazafelé siettében megállították és ráparancsoltak, hogy segítse vinni Krisztus durva, súlyos keresztjét.

És mégis ez volt a szerencséje. Meghatva Jézus példájától ő és családja keresztény lett. (Mk 15,21) Fiáról és ennek anyjáról Szent Pál dicsérőleg beszél (Róm 16,13) és a világtörténelemnek kevés más alakja van, amelyet úgy megörökített volna, mint a kereszthordozó cirenei Simonét.

Október 21.

Csodálkozol azon, hogy félreértenek, bántanak, üldöznek téged, aki pedig imádkozol, megtartod a parancsolatokat, istenfélőn élsz, adakozol és többször járulsz a szentségekhez?

Hát nézd az Úr Jézus makulátlan szent jegyesét, az Anyaszentegyházat.

A gonoszság és ármány kezdettől fogva a mai napig állandóan ádáz harcot folytat az Egyház ellen, amelyet elnyomni, megfojtani és kipusztítani törekszik.

Minden romboló, bomlasztó és züllesztő irányzat legelsősorban és leghevesebben az Egyház és annak szolgái s intézményei ellen fordul.

És talán Isten nem törődik Egyházával?

Az ellenségnek sokoldalúsága, hevessége, cselszövése, állhatatossága, kíméletlensége és hatalmas fegyverkészlete elborítani és tönkre tenni látszott az Egyházat, akárcsak a galileai vihar az apostoli hajót.

De az Úr Jézus megígérte, hogy a világ végezetéig állandóan az Egyházával marad és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Mily temérdek ország, nép, királyi család, alkotmány, kormányforma, törvény múlt már el az Egyház alapítása óta, csak ő marad olyannak, aminőnek Krisztus alkotta – a világ végezetéig!

Október 22.

Kempis „Krisztus követésében” Krisztus így tanít minket imádkozni:

„Uram, ha neked így tetszik, hát legyen!

Uram, ha ez dicsőségedre szolgál, legyen meg a te szent nevedben!

Uram, ha látod, hogy ez javamra és hasznomra szolgál, add, hogy ezt dicsőségedre fordítsam.

De ha azt látod, hogy kívánságom káromra és lelki üdvösségemnek hátrányára van, úgy azt távoztasd el tőlem.

Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, bárha az ember azt helyesnek és jónak tartja.

Nagyon nehéz igazság szerint megítélni, hogy ez vagy az a kívánság a jó vagy a rossz lélektől, avagy esetleg a magad lelkének ösztönéből származik‑e.

Ez okból sokan végül csalódnak, kiket kezdetben a jó lélek látszott vezérelni.” (Kempis: Krisztus követése III. könyv, 15. fej.-ből)

Október 23.

„Isten, üdvösségemnek Istene,

Hozzád kiáltok minden éjszakán.

Bocsásd színed elé kiáltásom:

Halld meg, Uram, esdő imám.

Mert fájdalommal lelkem színig teljes

És a pokol közelget életemhez.

Azok közé számítanak,

Kik a gödörbe szállanak.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Elvitted messze tőlem minden barátomat,

Megutál minden ember,

Rab lettem és kijárnom nem szabad.

Szemem elbágyad ínségem miatt.

Nap-nap után, Uram, hozzád kiáltok,

Tehozzád tárom karomat.

A 87. zsoltárból. (Sík Sándor ford.)

Október 24.

Mi lenne az emberiséggel szenvedések nélkül? Az, ami a gyermekekkel folytonos kényeztetéssel, minden óhajuk, kívánságuk és szeszélyük feltétlen kielégítésével. Ha állandóan cukorral, rétessel, szörppel kínálgatnók, tanulás és iskolázás helyett folytonos és változatos játékkal szórakoztatnók. Még elgondolni is rossz volna a következményeket.

Ám a felnőtt ember sem jobb e tekintetben. Persze csupán emberileg szólva: Szinte a jó Isten sem bírna már velünk a csupa és állandó, zavartalan jólétünk mellett. Annyira fejünkbe szállna a dicsőség és elmámorosítana a jólét, dehogyis gondolnánk Istenre és lelkünkre. Dehogyis éreznénk vágyat az örök életre.

Viszont a jólét megvonása és a szenvedés kiábrándít a földből, kijózanít a síron inneni életből, megérteti velünk, hogy ez a sárgolyó nem a mi igazi hazánk, egészséges csömört okoz és honvágyat ébreszt bennünk örök célunk iránt.

Október 25.

„Uram Jézus, mivel Te béketűrő voltál egész életedben s kiváltképpen ezzel teljesítetted Atyád akaratát, méltó, hogy én nyomorult bűnös, akaratod szerint szintén türelemmel szenvedjek el mindent és e romlandó életnek terhét üdvösségemre viseljem mindaddig, ameddig Neked tetszik.

Mert bár terhesnek látszik a jelen élet, mindazonáltal a Te kegyelmed azt érdemszerzővé s a Te és szentjeidnek példája a gyarlók számára tűrhetőbbé és derültebbé tette.” (Kempis: Krisztus követése III. könyv 18. fej.-ből)

Október 26.

„Könnyű nekem a tűz, amelynek végét tudom.” (Nagy Szent Teréz.)

Október 27.

Ha a lelkedet bú vagy bánat gyötri,

Siess, tégy valami nagy jót másnak,

Meglásd, szíved súlyát alig érzed.

Október 28.

Amit Istennek rólunk való gondoskodásából a földi életben látunk, az csak a szövetnek visszája, hamis oldala, a fonalak összekuszáltságával, a színek összevisszaságával, a mintáknak felismerhetetlenségével és az egész tervnek érthetetlenségével.

Mi kevesebbet értünk ma Isten terveiből és velünk való szándékából, mint az esztelen állatok a mienkéből.

Mi a fonalak vagyunk! Az Úr az isteni szövő. Mi az agyag vagyunk, Ő a művészi fazekas. Bízzuk magunkat rá!

Október 29.

Az Úr így szólt spanyol Szent Terézhez egy alkalommal:

„Azt hiszed, hogy azzal szerez az ember érdemet, ha lelki örömöket élvez? Szó sincs róla, hanem azzal, hogy dolgozik, hogy szenved, hogy szeret. Ugye nem hallottad, hogy Szent Pál egyszernél többször élvezte volna a mennyei örömöket. Ellenben nagyonis gyakran kellett szenvednie. Tekintsd az Én életemet. Mennyire tele volt szenvedésekkel. Nem találsz benne más élvezetet, mint azt, amelyben a Tábor hegyén részesültem, Ha látod édesanyámat, amint engem karjaiban tart, jusson eszedbe, hogy az ő élete is tele volt a legkegyetlenebb szenvedéssel.”

„Légy arról meggyőződve, hogy az Én Atyám azokat szereti legjobban, akikre legtöbb szenvedést küld. Hidd el, hogy a szenvedés az Ő szeretetének mértéke. Mivel mutathatnám meg én is jobban irányodban az enyémet, mint azzal, hogy azt választom a te számodra, amit a magam számára választottam. Ha majd egyszer megértesz engem, siránkozni fogsz ama világias lelkek felett, akiknek minden vágyuk és gondjuk, tervük ennek épp az ellenkezőjére irányul.” (26. lelki számadás. Oeuvres II. 247–249)

Október 30.

A földi királyok versenyeztek abban, hogy minél szebb, drágább, ragyogóbb és régibb keletű koronájuk legyen.

Aranyból készültek és a legritkább, legértékesebb drágakövek díszítették azokat. A leghíresebb ötvösök, ékszerészek, tervezők s egyéb művészek dolgoztak rajtuk.

És Krisztus Királynak, a királyok Királyának fejét milyen korona díszítette?

Az útszélen termett poros, piszkos tövisekből készült, fájó, sebző, kínzó abroncs-koszorú!

A mi leendő dicsőségünk sem aranyból, drágakövekből és jólétből fog kialakulni, hanem földi szenvedéseinknek azokból a töviseiből, amelyeket Istenért vagy Isten kedvéért hordozunk magunkon!

Október 31.

Az evangélium a fájdalmak sötétségébe is belevilágít: És boldog az a szenvedő, aki a felsőbb megvilágításnak melegét is átérzi, áldását s lelki hasznát is kiérdemli.

Ezért imádkozzuk:

Uram, hálás leszek mindenért, amit reám mérsz és szeretettel, hódolattal, készséges szívvel csókolom meg kezedet akkor is, ha érdekemben sújtasz vele. Megnyugvással, sőt lelkes örömmel tölt el az a meggyőződés, hogy végtelen bölcsességed határoz el számomra mindent és atyai szereteted őrködik felettem.

 

[1] Ti. nem egyezett meg az ő gyarló, emberi felfogásukkal, hogy még az Isten Fiának is szenvednie kell.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.