Augusztus

Augusztus 1.

„Nem az én gondolataim a ti gondolataitok és a ti utaitok nem az én utaim, úgymond az Úr.” (Iz 55,8)

Augusztus 2.

Kempis Krisztus követésében az Úr Jézus szavai:

„Akkor se tartsd magadat valami nagyra, se ne véld, hogy Isten különösen szeret, ha nagyon buzgó vagy és lelked édes érzelmekben úszik; mert nem ezekről ismerhető meg, hogy valaki az erényt igazán szereti, nem ezekben áll a lelki előmenetel s az ember tökéletessége. ”

„Tehát miben, ó Uram?”

„Abban, hogy egész szívvel Isten akaratára hagyod magad; és sem kicsinyben, sem nagyban, sem a jelenben, sem az örökkévalóságban nem magadat keresed.” (III. könyv 25. fej.)

Augusztus 3.

Kempis Krisztus követésében az Úr Jézus további válasza arra a kérdésre, hogy miben áll a lelki előmenetel és az ember tökéletessége:

„Abban, hogy se jó, se rossz sorsban ne változzék hálaadásodnak mértéke, Isten kezéből ugyanazzal a szívvel fogadván mindent.”

„Továbbá abban, hogy reménységed oly erős és kitartó legyen, hogy megvonatván tőled a belső vigasztalás, szívedet nagyobb szenvedésekre is előkészíted s nem szabadkozol, hogy neked ezeket s ilyeneket nem kellene szenvedned.” (III. könyv 25. fej.)

Augusztus 4.

Folytatása (Kempis Krisztus követésében) az Úr Jézus válaszának arra a kérdésre, hogy miben áll a lelki előmenetel és az ember tökéletessége:

„Abban, ha minden intézkedésemet igazságosnak tartod és szentnek magasztalod: akkor a békének igaz és valódi útján jársz és kétségtelenül remélheted, hogy örvendezéssel látod meg újra színemet.”

„Ha már annyira jutottál, hogy magadat immár semmibe sem veszed, tudd meg, hogy igen nagy béke leszen osztályrészed, amennyire tudniillik a földi élet számkivetése azt megengedi.” (III. könyv. 25. fejezetből.)

Augusztus 5.

Szent Pál apostol mondja:

„Azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem mérhetők össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.” (Róm 8,18)

Augusztus 6.

Te is, én is, kivétel nélkül mindnyájan le fogunk szállni a sírba. Az egyik ma, a másik holnap vagy holnapután, a harmadik meg azután.

Hány ember megborzad e gondolattól, a térde is megremeg, a szíve összeszorul.

És valóban a halál és a sír valamennyi félelmetesség és borzalom között a legrémségesebb lenne, ha a halál kétségbeejtő voltát el nem oszlatta és a sír sötétségébe be nem világított volna a mi Urunk Jézus Krisztus e szavaival és isteni ígéretével: „Én vagyok a föltámadás és az élet; aki énbennem hiszen, még ha meg is halt, élni fog.” (Jn 11,25)

Augusztus 7.

Lacordaire a 19. századnak egyik legnagyobb egyházi szónoka volt. A párizsi Notre Dame-ban világhírűvé lett beszédeiben legjobban szeretett beszélni a szenvedésről. Íme egy kis részlet:

„Szenvedni, szenvedni igazságosságból, vezeklésből és szeretetből … A szenvedés Isten iránti szeretetből már nem is szenvedés. Ó ha a világ tudná, milyen szerencse az, megvesszőztetni azért, akit szeretünk … Szerintem semmiféle boldogság nem hasonlítható ehhez és a világnak minden üres öröme elenyészik mellette.”

Lacordaire-től származik a francia közmondás is: „La patience est amère, son fruit est doux.” Magyarul: „A türelem keserű, de gyümölcse édes.”

Augusztus 8.

Gondoljuk meg, hogy mennyi fáradságba, erőlködésbe, munkába kerül a közönséges földi szükségleteknek megszerzése. Csak az örökkévaló boldogságot akarnók ingyen, minden fáradság, szenvedés, türelem, érdem nélkül megszerezni?

Bizony a mennyország sem hull magától az ölünkbe. Ezt ki kell érdemelnünk azzal, ha bebizonyítjuk, hogy Istent akkor is szeretjük, Hozzá akkor is hűek maradunk, ha megpróbáltatások érnek minket.

Ilyenkor tehetünk tanúbizonyságot hitünk szilárdságáról, Isten iránti bizalmunkról és szeretetünk állhatatosságáról. Ilyenkor van alkalmunk kiállni a próbát.

„Boldog a férfi, aki a kísértést kiállja, mert hűnek találtatván, elnyeri az élet koronáját, melyet az őt szeretőknek megígért.” (Jak 1,12)

Augusztus 9.

Az Egyház millió és millió vértanúja, hozzánk hasonlóan, irtózott a szenvedéstől, de ezt türelemmel, odaadással viselték el, mert tudták, hogy az Istenért és hitükért viselt szenvedésük ellenértékéül örök és végtelen jutalom („recompensatio aeterna”) vár rájuk.

Augusztus 10.

Minden szenvedés durva, kemény kagylóhéj. Benne a most még fedett, rejtett, elzárt drágagyöngy, amelyet a jó Isten tartogat számunkra – odafenn.

Augusztus 11.

Ez a világ hasonlít egy mérleghez, amelynek két ága folyton emelkedik és süllyed. Ha az egyik panaszkodik, ez a másiknak örömet jelent. Ha a győző ujjong, a legyőzött szégyenkezik, ha beteg vagyok, örül az orvos és a gyógyszerész. Sokan halnak meg, örvend a temetkezési vállalat. Ha nem volna buta ember, az okos és bölcs mivel dicsekednék?

Ha egy szegény disznót kivégeznek, gazdája disznótort – ünnepel.

Így a betegségnek, halálnak, szerencsétlenségnek és minden bajnak megvan a maga ellenértéke – másnak az örömére, hasznára.

De ha e bajt Isten akaratában megnyugodva tűröd, a legnagyobb haszon, öröm és jutalom mégsem a másé, hanem a tied!

Augusztus 12.

Szent Pál, az Úrnak nagy apostola szól hozzánk: „Az erő az erőtlenségben lesz teljessé. Örömest dicsekszem tehát erőtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Azért telik kedvem erőtlenségemben, a gyalázatban, a szükségben, az üldöztetésben, a Krisztusért való szorongatásban, mert midőn erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas.” (2Kor 12,9–10)

Augusztus 13.

Alig van ember, akinek nem volna mástól valami tűrni valója (pl. ápolótól, kórházi szomszédtól, hozzátartozójától, alkalmazottól, elöljárótól stb.)

Ez azonban legtöbbször csak visszahatása annak, amit mások előbb vagy ma is kénytelenek eltűrni mitőlünk.

Ezért viseljünk el békén és vezeklés gyanánt másokat azokért a gyötrelmekért, amelyeket életünkben mi okoztunk másoknak.

Augusztus 14.

Ha baj ér, ha gyász borul lelkedre, egészségeden valamely nyavalya kezd rágódni, fordulj vigaszért, erősítésért, bátorításért Krisztushoz. A világ ezt úgysem tudja megadni. Sem a bróm, sem a bor; sem az utazás, sem a szórakozás; sem a barátod, sem a szomszédod.

A vízözön idején a kibocsátott galamb mindenfelé keresett nyugvó-, pihenőhelyet; kereste ezt észak és dél irányában, nyugatra és keletre, mindenütt csak halálra, dögökre, hullákra, pusztulásra akadt. Míg végre a bárka nyitott ablakán át talált áldásos menedéket.

Így van a szenvedő lélekkel is. Hiába szól hozzá a testvér, a rokon, a barát. Vigasztalja szóval, simogatással, ajándékkal, kedveskedéssel, szeretettel. A gyászoló vagy szenvedő lélek vigaszt, erőt, bátorságot, enyhülést csak Jézus Krisztusban talál, egyedül nála és nála hathatósan. Tud ő segíteni síron innen is és tud segíteni, kárpótolni, jutalmazni síron túl is.

Augusztus 15.

Ha keresztünk elviselhetetlennek tűnnék fel, meneküljünk Szűz Máriához, aki a türelemnek mintaképe volt, akit az Anyaszentegyház a szomorúak vigasztalójának nevez és aki Damaszkuszi Szent János szerint minden szívfájdalomnak orvosa. Imádkozzunk hát hozzá:

Ó legédesebb Anyám és Királynőm! Te oly nagy türelemmel szenvedtél, holott ártatlan voltál, én nagy bűnös alázattal kérlek, eszközöld ki számomra is a türelem és erősség nagy kegyelmét, hogy Szent Fiad és a magad szenvedésével egyesítve az enyémet, ez lelki javamra váljék. Amen,”

Augusztus 16.

Tudod mi az az akkumulátor? Készülék, amely képes erőt vagy áramot gyűjteni és felhalmozni, hogy azt bármikor vagy bármely helyen rendelkezésre bocsáthassa.

Saját szenvedésünk is lelki és kegyelmi akkumulátor, amelyben a segítségnyújtás energiáit felhalmozni és magunk vagy mások javára szétárasztani képesek vagyunk, hiszen az Egyház tanítása és a szentek állítása, hogy akár Isten küldötte s türelmesen viselt, akár önként vállalt szenvedéssel rengeteg kegyelmet tudunk szerezni saját magunk és mások számára.

Augusztus 17.

„Az Úristen gyakran úgy tesz velünk, mint az orvos a beteggel. A betegnek, ha gyógyulni akar, elég gyakran óriási fájdalmakat kell kiállnia, amit tapasztalhattak azok, akiket valaha operáltak. Mit cselekszik ilyenkor az orvos? Előveszi az élesre fent kést és mély sebet ejt a betegen, nem törődve ennek félelmével vagy jajkiáltásával.

De vajjon mit akar ezzel az orvos? Talán kínozni akarja a beteget s az ő fájdalmában gyönyörködni? Nem! Hanem jót akar vele, meg akarja gyógyítani. Viszont a betegnek a fájdalmat el kell viselnie és teljesen átadnia magát az orvosnak, így cselekszik velünk az Úristen is, amikor lelki betegségünkből meg akar bennünket gyógyítani. Néha mély sebeket ejt rajtunk, de nem azért, mintha gyönyörűségét találna fájdalmainkban, hanem hogy növelje bennünk az istenfélelmet és gazdagabbá tegyen az erényekben.” (Kausz I.)

Augusztus 18.

„Türelmetlenül kifakadunk, ha betegségünk hosszasan elhúzódik. Hiszen annyi fontos dolgot kellene elvégeznünk, annyi sürgős intézkedés vár ránk. A legalkalmatlanabb időben – mondjuk – jött ez a betegség. Bármikor máskor szívesen elviseltük volna, de most, amikor éppen belefogtunk ebbe a vállalkozásba, igazán alkalmatlan.

Ám a jó Isten, aki betegségünket akarta, akarja munkáinknak sikertelenségét, ügyeinknek felfüggesztését, vállalkozásainknak tönkremenését, esetleg vagyoni bukásunkat is. Akarja azt a zavart, nehézséget és költséget is, amelyet a betegség családunknak vagy a közösségnek okoz..

A mi dolgunk csak az, hogy szeressük Istent, akinek átadtuk magunkat; minden egyéb gond Istené. Rajta áll, hogy egészséget ad‑e vagy betegséget, életet‑e vagy halált.” (Jos Schrijvers C. SS. R.)

Augusztus 19.

Isten rendelése, hogy nincs rózsa tövis nélkül, öröm üröm nélkül, születés fájdalom nélkül és élet szenvedés nélkül. Azt hiszed, hogy te, éppen csak te, kivétel leszel? Még Heine is átlátta, hogy „Überall, wo ein grosser Geist seine Gedanken ausspricht, ist Golgota.” Magyarul: „Mindenütt, ahol nagy szellem nyilatkozik meg: a Golgota van.”

Augusztus 20.

Szent István, első magyar, apostoli királyunk nagy uralkodó, bölcs államférfi s törvényhozó, sikeres országalapító és ha kellett: erőskezű, kemény jellem és e mellett országának jóságos, elnéző atyja is volt.

De nagyságának, életszentségének és tökéletességének állandó velejárója példás türelme és Isten akaratában való feltétlen megnyugvás volt. Ez nemcsak belső és külső ellenségeivel szemben nyilvánult meg, hanem szentéletű fiának, Imrének halála alkalmával is. Tudta, hogy fia földi korona helyett égit nyert és talán sejtette, hogy Isten nem akarta Imrét uralkodónak, hanem őt mennyei pártfogónak, a magyar ifjúság örök mintaképének szánta.

Szent István ünnepén az Anyaszentegyház Jézus Sirák fia könyvéből a következő szentleckerészletet olvastatja fel: „Csodát tett életében: Megállta a próbát és feddhetetlen maradt.” (Sirák 31,9–10)

Augusztus 21.

„Istenem, szabadíts meg,

Mert az árvíz már lelkemig hatolt!

Elsüllyedtem feneketlen iszapban,

Vizek mélyére hulltam

S fejem felett az örvény átcsapott.

Elfáradtam kiáltani,

Torkom szárazra égett,

Szemeim elepedtek,

Úgy várlak, Uram, Téged.

Hajam szálánál számosabbak,

Kik – ártatlant – gyűlölnek.

Erősek üldözőim s ok nélkül öldökölnek.

Visszakívánják, amit el sem vettem.

Te tudod, Uram, balgaságomat,

És nem titok előtted semmi tettem.”

(68. zsoltár eleje)

Augusztus 22.

Félsz a haláltól?

Pedig utánad epednek elhunyt övéid, várnak rád a szentek, angyalok társasága közé kerülsz és maga az Úristen fogad ölelve – ha tiszta a lelked.

Halálod után tökéletesbül a hit tudássá, a remény valósággá, a földi haldoklás igazi életté.

Igen, az Élet akkor kezdődik, mikor az élet szűnni látszik. Meghalsz? Elmégy az Atyához!

Augusztus 23.

„Egyik pedig a felakasztott latrok közül szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is.” (Lk 23,39)

Prohászka Ottokár e szavakról így elmélkedik:

„Nem értjük, hogy minek szenvedünk; ha szeret az Isten, minek kínoz? Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is. Íme a szenvedő emberiség káromlása.”

„De a szenvedés a mostani világrendben elkerülhetetlen véges, vergődő, fejlődő félben levő természetünk, erkölcsi harcaink, gyarlóságunk s bűneink miatt.”

„Krisztus is, a lator is szenved; de a lator káromkodva, Krisztus imádkozva. A latornak sötét a lelke, Krisztus mennyországot hord magában. Ez a különbség és ez a problémának megoldása. Ez erkölcsi fölényünkkel emelkedünk ki a szenvedés szerkezetéből. Fölemelkedve a hit, remény és türelem magaslatára, napfényt és értelmet sugározunk a szenvedés észbontó mélységeibe.” (Elmélkedések az Evangéliumról)

Augusztus 24.

„Ne vigy minket a kísértésbe!”

A betegség és minden másfajta szenvedés is kísértésszámba jöhet. Kísértés a hit, az Isten akaratában való megnyugvás, a türelem és sok más erény ellen.

Mily vigasztaló e téren is a Szentírás bíztatása:

„Boldog a férfiú, aki a kísértést kiállja, mert hűnek találtatván, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.” (Jak 1,12)

Augusztus 25.

Isten a sötétségbe illesztette a világosságot, a sáros földbe helyezteti a termést fakasztó magot, az alázatosságtól teszi függővé a felmagasztaltatást és a szenvedésbe ágyazza a kegyelmet, a megváltást és a boldogságot.

Augusztus 26.

Mindenféle szenvedés, fájdalom, igazságtalanság, gyűlöltetés, üldözés, még a halál hideg borzalma is megszépül a kereszt fényében, amelyben felcsillan az Isten Fiához való hasonlóság, a feltámadásnak, örök életnek és viszontlátásnak felséges, megnyugtató, felemelő reménysége.

Augusztus 27.

Gyakran gondoljunk az élet bajaiban, küzdelmeiben főként arra, hogy mi a keresztség által Istennek kiválasztott gyermekei vagyunk és arra vagyunk hivatva, hogy egykor ővele együtt éljünk fájdalom és szenvedés nélkül. Ez nyújt azután a léleknek igazi örömet, felfrissíti, megerősíti azt, mint az eső az elhervadt virágot és képessé teszi szembenézni az ezerféle bajokkal és kísértésekkel.

Augusztus 28.

„Örömmel hálát adjatok az Atyaistennek.” (Kol 1,12)

Ha valakit elvesztünk távozás vagy halál révén, akit szeretünk, aki jó volt hozzánk és áldást jelentett számunkra, ne azt fájlaljuk, hogy őt elveszítettük, hanem inkább örömmel adjunk meleg hálát Istennek, hogy őt eddig adta nekünk, élvezhettük őt. Annak is örüljünk és előre hálálkodjunk érte, hogy épp az ideiglenes elszakadás után annál nagyobb és boldogabb lesz a viszontlátás az örök életben, amidőn már elválaszthatatlanul és elszakíthatatlanul örvendhetünk egymásnak.

Augusztus 29.

Az Evangélium tanúbizonyságot tesz arról, hogy a kereszt mellett és felett mindenkor Isten mindenhatósága és bölcs, jóakaró gondviselése trónol. Az a mindenhatóság, amely lecsendesítette a tenger viharát, amely hatásosan mondta a vaknak: Akarom, hogy láss; a bénának: kelj fel, vedd ágyadat és járj; Lázárnak: jöjj ki a sírból; a sátánnak, hogy távozzék és amely így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, annak örök élete vagyon és én feltámasztom őt az utolsó napon!”

Augusztus 30.

Egyik iskolámban, élő képeskönyvben

apró gyermekek közt lapoz a kezem.

Észre sem veszem,

hogy az én arcom ég a kibuggyant könnyben.

Pedig így van. Tudom.

Arcukat hiába simítgatom,

Hiába ölelem a kis buta fejet,

mikor védoltótűm karjukba szalad,

babusgatásomra könny a felelet.

Kínoz, hogy fájdalmat okoztam nekik.

… mert ők nem látják – hisz kicsinyek nagyon –,

hogy a torokgyíkot, ezt a gyilkos férget,

vékony oltótűmmel szurkáltam agyon.

Ha megkeményednek egyszer, elhiszik

és nem lesz gyűlölt a köpenyes alak,

az oltóorvosnak megbocsátanak.

(Dr. Buga László orvos)

Augusztus 31.

„Mondá Márta Jézusnak: Uram! ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Mondá neki Jézus: Én vagyok a föltámadás és az élet; aki énbennem hiszen, még ha meg is halt, élni fog; és mindaz, aki él és énbennem hiszen, nem hal meg soha mindörökké. Hiszed‑e ezt?

Felelé neki: Igen, Uram! én hittem, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, ki e világra jön!” (Jn 11,21–27)

(Folyt.)

Létrehozva 2021. december 1.