Tower Vilmos: Vigasztaló gondolatok (7)

altJúnius

Június 1.

A Szentírás szava:

„Nektek megadatott Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte.” (Fil 1,29) „Senki meg ne tántorodjék a szorongatásokban. Hiszen ti tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk!” (1Tessz 3,3)

Június 2.

Szent Péter, a főapostol, Krisztus első földi helytartója, így szól hozzánk: „Kegyelem az, ha valaki Isten iránt való lelkiismeretességből tűri a viszontagságokat igazságtalanul szenvedvén … Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem tett, sem álnokság az ő szájában nem találtatott, ki midőn szidalmaztatott, nem szidalmazott, midőn szenvedett, nem fenyegetődzött, hanem átadta magát az őt igazságtalanul elítélőnek; ki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk.” (1Pét 2,19–24)

Június 3.

Szent Pál apostol vallásos életünket versenypályához hasonlítja. Tudjuk, hogy a futó- vagy lovaglóversenynél a legkülönfélébb akadályokat állítják a versenyzők elé. De aki győztes vagy nyertes akar lenni, annak túl kell magát tennie az akadályokon.

A keresztény életében az akadályok: a szenvedések, csalódások, kísértések és a keresztek egyéb nemei. Csak az győzhet, aki ezeket az akadályokat lelkének kára nélkül tudja leküzdeni vagy áthidalni.

Az Egyház pünkösd utáni 19. vasárnap szentmiséjében azért a kegyelemért imádkozik, hogy minden akadály ellenére szabad lélekkel szolgálhassuk az Urat!

Június 4.

Krisztus az én vigaszom!

Ő az én Atyám és Megváltóm! Minden ígérete az enyém is! Kegyelmére és mennyországára nekem is teljes jussom van!

Elvesztettem ruhámat? A megszentelő kegyelem királyi köntösét, a bűnömön kívül, senki és semmi sem tudja elrabolni tőlem.

Nincs ennivalóm? Krisztus testéhez, az angyalok eledeléhez éppoly jogom és módom van, mint a császároknak és királyoknak.

Teréz mindenét elvesztette, csak két garasa maradt. Felkiáltott: „Teréz meg két garas, az semmi, de Teréz meg két garas meg Krisztus: az minden, az felér az egész világgal!”

Június 5.

„Légy, Uram, bírám, mert ártatlanságban

Te ösvényeden jártam-keltem.

Tebenned bízik, meg nem inog lelkem,

Próbára vess, Uram, kísérts meg engemet

És égesd ki vesémet, a szívemet,

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

A bűnösökkel lelkem ne veszejtsd el,

Életemet a véres emberekkel,

Kiknek gonosztól tapad a keze,

Ragadománnyal jobbkezük tele.

Én pedig utam ártatlanul járom,

Irgalmazz nekem, légy szabadulásom!

Egyenes úton állok rendületlen.

Áldalak, Uram, gyülekezetedben.”

(A 25. zsoltárból)

Június 6.

Gyakran a lét elképzelt és beképzelt bajai az okai annak, hogy a valódiakat oly nehezen viseljük el.

Az ún. kényszerképzetek között is azok a legkínosabbak és a legveszedelmesebbek, amelyeknek semmi tárgyilagos alapjuk sincs.

Június 7.

Némely szenvedő megütközik ama valóban elég gyakori tapasztalaton, hogy a jó, vallásos, becsületes és erényes emberekre néha csak úgy tódul a szenvedések mindenféle faja, míg akárhány gonosz, hitetlen, vallástalan embert szinte körülnyalábol a földi szerencse, a jólét, a gazdagság, egészség, nagyrabecsülés s í. t.

Mi ennek a magyarázata? Nagyon egyszerű. Az a derék, becsületes, istenfélő és erényes lélek is csetlik-botlik, hibázik, sőt vétkezik néha. A végtelenül igazságos Istennek büntetnie kell a kisebb hibákat is. Bünteti itt, e földi élet rövid perceiben. A másvilágon zavartalan, büntetésnélküli örök boldogságot tartva számára készenlétben.

A gonosz embereknél a fordítottja járja. Rossz élete mellett bizonyára itt-ott ő is tesz jót, ad alamizsnát, néhanapján imádkozik s í. t. A végtelenül igazságos Istennek e csekély jót is meg kell jutalmaznia. De hol tegye? Az illetőről tudja, hogy a pokolba jut. Ott már nincs jutalomra lehetőség. Hát e rövid földi életben fizeti ki aprópénzben elismerését a kevés jóért, amit nála tapasztalt. Úgy tesz, mint a földi bíróság, amely a halálraítéltnek a siralomházban teljesíti utolsó kívánságát és élte utolsó napján kitűnő étkeket rak asztalára, mintha mondaná: „Csak egyél-igyál kedved szerint, holnap már úgyis lógsz a fán.”

Június 8.

Egy mese, de tanulságos:

Egy emberre, akinek sehogy sem ment a fejébe az a látszólagos igazságtalanság, amelyet megtapasztalt, Isten a következő álmot bocsátotta: Angyal vezette egy rendkívül szegény ember kunyhójához. A szegénynek egyetlen kincse egy aranykehely volt. Ezt ellopta tőle valaki. „Hát nem szörnyű igazságtalanság ez?” – kiáltotta emberünk, „Csak te látod annak” – mondotta az angyal, mert íme, épp a lopás utáni napon egy rabló meg akarta gyilkolni a szegényt, de ez a kehely ellopása miatt zajt csapván, a gyilkosságot tervező elállott szándékától. Egy másik, ugyancsak szegény özvegyasszony házát gonosz kezek felgyújtották. „Hát ezt hogyan engedhette meg Isten?” „Csak lassan az ítélettel – válaszolta az angyal. – Csak várj és meglátod, hogy az elégett kunyhó üszkös padlója alatt az özvegy nagy kincseket fog találni.”

Végre látja a mi emberünk, hogy egy rózsafüzért imádkozó ember megy át keskeny bürün és maga az angyal vízbe taszítja, ahol meg is fullad. „Te nem is lehetsz angyal, – rikácsolta emberünk – hanem ördög, hogy ily gonoszságot műveltél.” Az angyal így felelt: „Tévedsz: Ez az ember a templomból jött, ahol meggyónt és megáldozott, tehát mostani halála után üdvözül. Ellenben ha nem lököm a vízbe és tovább él, az ősétől örökölt vérbaj következtében kiütött volna rajta az őrültség, amelyben egész családját meggyilkolta és magát felakasztotta volna.” Ne ítélj hát, mert nem ismered a jó Isten atyai szent szándékait, amelyekkel mindig javunkat akarja, ha másként látjuk is.

Június 9.

„A kereszténység nemcsak hirdeti a földi szenvedések józan tényét, hanem rámutat a szenvedés forrásaira is és felpillant a kereszten függő Mesterre, aki a szenvedés keserű poharát kiürítette. Ezért szolgáltatja ki a szentségeket, hogy az „erősek” kenyerével erősítse a gyöngéket és a szenvedőket. A szenvedésben megpróbált emberek némelyike fogcsikorgatva átkozódik és azt mondja: Szenvednem kell. Mások keresztény lelkülettel fogják fel és azt mondják, a szenvedés kell. A szentek azonban így szólnak: szabad szenvednem! Akinek szeme van tehát, nem tagadhatja, hogy a vallás tárta fel a szenvedő erőforrásait. A szenvedések elviselése maga is tett, csendes, de komoly hősiesség. Nagyobb dicsőség fénylik a mártírok koronáján, mint a hadvezérek babérain.” (Faulhaber bíboros)

Június 10.

„Uram; nem vagyok méltó vigasztalásodra, avagy belső látogatásodra; s ezért igazságosan cselekszel, ha engem ínségben és vigasztalás nélkül hagysz. Mert ha tengernyi könnyeket hullatnék is vigasztalásodra, akkor sem volnék méltó.

Én csak arra vagyok méltó, hogy büntess és sújts, mert Téged súlyosan és sokszor megbántottalak és sokszor igen nagyon bűnös vagyok.

Amiért is, ha mindent jól megfontolok, a legkisebb vigasztalásra sem vagyok méltó.

Azonban Te, a kegyelem és irgalom Istene, aki nem engeded teremtményeidet elveszni, hogy jóságod kincseit velünk, irgalmasságod edényeivel éreztesd: szolgádat érdeme nélkül, emberfeletti módon is méltóztatol megvigasztalni.” (Kempis: Krisztus k. III. könyv. 52. fej.-ből)

Június 11.

Talán félsz a haláltól?

„A halál a férfiúság próbája” – mondja Sigrid Undset. Én meg azt mondom: a halál a jó keresztény próbája akár férfi, akár nő az illető. Már a betegségben is megmutatkozik, hogy kit milyen szellem éltet.

A jó halál olyan, mint zivatar után a napsütés.

Június 12.

„És szivárvány vala a királyi szék körül.” (Jel 4,3)

A Szentírás Isten kiengesztelődésének, megbocsátásának, de egyben az ő dicsőségének jelképéül választja a szivárványt.

A szivárványról azonban tudjuk, hogy ez csak sötét, erős, félelmetes, villámszóró vihar után mutatkozik. Viharos zápor nélkül nincs szivárvány.

Másodszor, a szivárvány nemcsak az öröm és vígság narancsszínéből tevődik össze, hanem egyúttal a bánat, keserv és könny kék színéből is. A színek keverékéből képződik a béke, nyugalom fehér színe is.

A boldogságba torkolló keresztény élet hasonlóképp nemcsak napsugárból áll. Szövődik az árnyékból, szomorúságból, viszontagságból, szorongatásból, kínból és fájdalomból is.

Június 13.

A legtöbb szent épp azért és azzal lett szentté, mert a legnagyobb kísértések, leghevesebb üldözések és legkínosabb szenvedések között is tántoríthatatlan hűséggel és megingathatatlan szeretettel csüngött és ragaszkodott Istenhez!

Június 14.

Időileg mily rövid minden szenvedés!

Rövid – az elmúlás után visszájáról nézve és rövid – az örökkévalósághoz viszonyítva.

Vegyük csak Krisztus Urunkat: 16 óra a passiója és 3 óra a kereszten – hosszú, keserű, kínos órák, de mily elenyésző rövidség, összehasonlítva az örök dicsőséggel.

Bizony igaz, amit Szent Pál apostol mond: „Amiket most szenvedünk, nem mérhetők össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk!” (Róm 8,18)

Június 15.

„Jó nekem, hogy megaláztál engem.” (Zsolt 118,71)

Forró hőségben ledobjuk magunkról felső öltözetünket. Fagyos hidegben nemcsak újra felvesszük, hanem még jól magunk köré szorítjuk.

A jólét és szerencse napsütésében hasonlóképp könnyen levetjük magunkról az istenfélelem köntösét és az erkölcsök szorító övét. A baj és veszedelem idején azonban érezzük, hogy rászorulunk az isteni segítség és kegyelem aranypalástjára. Ilyenkor jobbá, alázatosabbá, engedelmesebbekké válunk.

„Jó nekem, hogy megaláztál engem.”

Június 16.

„Minket nemcsak bűnös szívünk szentelt igényei kényszerítenek a vezeklés útjaira, hanem Jézus iránt való szeretetünk is. Nem, nem maradhatunk el tőle. Az ő nyomaiban akarunk járni, élhetünk‑e akkor elegettevő penitencia nélkül? Nem égne‑e belénk Krisztus fájdalmas arca s elviselhetnők‑e a szúró hasonlatlanságot? Nem, Uram, én is kegyelemkérésben járok …

Jézus szent keresztjének, szenvedő szeretetének, áldozatának titokzatos energiájával lendített, a lelki halálon: értsük meg s kövessük példáját. Ő értünk, mi másokért is. Másokért bűnhődve gyors előhaladást teszünk az erényben!” (Prohászka Ottokár püspök: Elmélkedések az Evangéliumról)

Június 17.

Csodálatos valami a keresztény emberben a fájdalom. Benne a természet és a természetfeletti keresztezi egymást és eredményszerző, kegyelmet termelő, áldást sugárzó, megváltó, üdvözítő, boldogító keresztté magasztosul.

Június 18.

A való szenvedés gyakran nem oly borzasztó, mint az előérzete. Maga az Úr Jézus mondotta Alacoque Szent Margitnak a nagyheti csütörtökről péntekre virradó éjszakáról:

„Többet szenvedtem ez éjjelen, mint kínszenvedésem minden későbbi kínzása alatt. Magamat teljesen elhagyatva érezve minden égi s földi vigasztól és segítségtől s magamra vállalva az egész világ minden bűnét és gorombaságát. Mennyei Atyám szent fölsége előtt egészen megsemmisültem s Ő ártatlanságomat semmibe véve, haragjában összetört, megitatva velem a kelyhet, amely jogos méltatlanságának halálosan keserű epéjét tartalmazta s jogos haragjában feláldozott engem, mintha elfeledte volna, hogy Ő a mennyei Atyám. Nincs az a teremtmény, aki fölérné azt a borzalmas szenvedést, amelyet akkor átéltem.”

Mi az én bűnös voltom szenvedése az Övéhez képest!?

Június 19.

Talán éppen most van keresztény életednek olajfákhegyi vérizzadása és a nagypéntek – az örök húsvéti alleluja előtt!

Az Úr Jézus is megjárta előtted az élet legnagyobb mélységét, hogy elérhesse a legnagyobb magasságot!

Június 20.

Neumann Teréz többször említi: „Szeretnék mindenkiért meghalni … külön-külön.” Ezért vállalja engesztelő szenvedéseit is másokért.

Azt hangoztatta, hogy: Élete legyen nagypéntek, halála föltámadás, örök élete pedig húsvét ünnepe.

Június 21.

„Nem olyan főpapunk van, aki nem tudna részvéttel lenni gyengeségeink iránt.” (Zsid 4,14–15)

Milyen meleg, vigasztaló szavak ezek a Szentírásban. Sokszor azt hisszük, hogy Isten olyan nagy, mi viszont olyan csekélységek vagyunk, hogy nem is törődhetik velünk. Igen fájhat nekünk valami a nélkül, hogy a kormány, a szakminiszter, az államfő tudomást vehetne róla. De van egy trón, amely tudomást vesz a legkisebb ügyünkről is. Ami nekünk fáj, fáj Neki is. Krisztus Urunk az a csodálatos idegközpont, amely megérzi minden szenvedésünket és igaz részvéttel van irántunk. Még az idegességünk, hátrányos vérmérsékletünk, gyarlóságaink iránt is részvéttel van, hát még nagyobb keresztjeink iránt.

A tavasz virágainak illata nem oly édes és jóleső, mint Krisztus szent érzete irányunkban. A nap heve jéghideg Krisztus Szíve melegéhez és részvétéhez viszonyítva:

„Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr!

Boldog az az ember, ki Őbenne remél!” (Zsolt 33,9)

Június 22.

Megvetnek téged? Rosszul, komiszul bánnak veled?

Tekints a te mindenható Uradra, Ég és Föld teremtőjére, Jézus Krisztusra.

Ellenségei kezébe kerül. Megkötözik. Hajánál fogva húzzák, szakállánál fogva ráncigálják, a falhoz lendítik, felpofozzák, bekötik a szemét, kezét hátrakötik és úgy ütik, verik ostorral, ököllel, bottal.

Rágalmaznak téged? Halljad a szidalmakat, hazugságokat, rágalmakat, hamis vádakat és átkokat, amelyeket a legszentebb Jézusra zúdítanak, aki csak azért jött közénk, hogy szeretetének végtelen áradatával áldást hintsen, kegyelmeket szórjon és jótéteményeivel halmozzon el minket.

Június 23.

Legyen a kereszt testi fogyatkozás vagy lelki fájdalom, küldje reánk Isten vagy érjen embertársaink részéről: haszna mindig megvan. Elvon a világtól, Istenre utal, megmutatja erőtlenségünket, gyöngéinkkel megaláz, önmagunk iránt bizalmatlanokká tesz, tekintetünket befelé és felfelé irányítja.

S mert az élet így nagyon nehéz és így könnyen kislelkűkké lehetnénk s az orvosság, saját hibánkból, méreggé válhatnék számunkra, a jóságos mennyei Atya e keserű labdacsot cukorban adja: élénkbe állítja Fiát, Jézus Krisztust, amint a világ keresztjét a Golgotára viszi és arra a hegyre megy, melyen valamennyiünkért minden hősnél hősiesebben a legrettenetesebb halállal hal meg.

Június 24.

Folignoi Szent Angéla közli: „Ezt mondta nekem az Isten: Azok, akik szeretik és keresik a szegénységet, a szenvedést, az áldozatot, amint én kerestem földi életemben, azok az én igazi gyermekeim és kiválasztottaim. Azok erősen meggyökereznek az én szenvedésemben és halálomban, amely mindeneknek életet és üdvösséget ad. Máshol pedig nincs üdvösség és akik máshol keresik, nem az enyémek.” (Jörgensen– Székely: A lelki élet magaslatain. III. köt. 5. fej.)

Június 25.

„Azt is tartsd békének, ha sok baj ér és sok kellemetlenség tesz próbára …

Azt mondod, nem bírsz olyan sokat elviselni! Hát akkor hogyan viseled el majd a tisztítóhely tüzet? Két rossz közül mindig a kisebbet kell választanod.

Hogy tehát az örökkévaló büntetéseket a jövőben elkerülhesd, törekedjél a jelen büntetéseket békésen elviselni.

Azt hiszed talán, hogy a világ fiai semmit sem vagy nagyon keveset szenvednek? Ezt még azoknál sem tapasztalhatod, akik szerinted legjobb sorsban vannak … Még életükben sem úsznak az örömökben keserűség, aggodalom, unalom nélkül. Mert ami dolog örömet nyújt, ugyanaz sokszor bűnhődésül is szolgál nekik.

És mily rövidek, mily csalékonyak, mily rendetlenek s mily rútak élvezeteik. Azonban ittasságtól és vakságtól ezt nem látják át, hanem e romlandó életnek csekély élvezetéért oktalan állatok módjára rohannak a lelki halálba.” (Kempis: Krisztus követése III. k. 12. fej.-ből)

Június 26.

„Fiat!”, magyarul „Legyen meg!” Milyen hatalmas, döntő, üdvözítő szó ez Isten és az ember szájában.

Fiat! Ez teremtette meg a világot, az embert, ez művelte a csodákat.

Fiat! „Legyen meg a te akaratod szerint.” E néhány szó Szűz Mária ajkáról hozta le a földre a Szentháromság második személyét, hogy felvéve emberi természetét, Megváltónkká, Üdvözítőnkké legyen.

Fiat! Legyen meg a te akaratod. Így tanított meg minket imádkozni az Úr Jézus a Miatyánkban.

Fiat! Ezzel a szóval fogadta az Úr Jézus a szenvedés kelyhét az Olajfák hegyén.

Fiat! Ez a „legyen meg” lehet a mi vigaszunk, reménységünk, erősségünk, támaszunk mindenfajta szenvedésünkben, ha ezt Isten kezéből engedelmes, megadó lélekkel fogadjuk.

Június 27.

Szent Lidwina szűz (†1433) harminc éven át ágyhoz kötött súlyos beteg volt. Minden tagja gyötrelmet okozott neki. Csak a fejét és balkarját tudta mozgatni. Arcát teljesen eltorzította a sok seb. Testét kikezdték a férgek elannyira, hogy a szószoros értelemben darabokba, cafatokba esett volna le róla a hús, ha össze nem kötözték volna.

A Szent azzal vigasztalta magát, hogy a fájdalom és szenvedés oly nemes, előkelő és értékes öltözet, hogy még maga Isten Fia is, aki a mennyei paradicsom minden örömét élvezhette, e földön ezt az öltözetet vette magára díszöltözetül.

Hogyan is mondja a Szentírás? „Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban s elfogadta őket egészen elégő áldozat gyanánt.” (Bölcs 3,5–6)

Június 28.

Félsz a haláltól? Emlékeztetlek arra, hogy mi volt a halál Szent Pál apostolnak a szemében:

A legértékesebb keresztény javak egyike.

Pihenés e földi vándorlás nyugtalansága és vergődése után.

A legünnepélyesebb áldozat.

A hódolat és engedelmesség legfelsőbb megnyilvánulása.

Cél és nyereség.

A megérdemelt koronának elnyerése.

A győzelemnek és diadalnak pillanata.

És mindenekfelett:

Találkozás Jézussal és az ő örök, látható jelenléte!

Június 29.

Aki panaszkodik, hogy a „sors” mint labdát ide s tova dobta, megvallja, hogy nagyon könnyű volt!

Június 30.

„Hacsak olyanok nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába” – mondotta az Üdvözítő.

Nos, én olyan lettem, mint a kisded … gyenge, erőtlen, úgy kell engem is emelgetni, etetni, ápolni, tisztogatni …

De növök – az örök élet számára!

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.