Tower Vilmos: Vigasztaló gondolatok (6)

altMájus

Május 1.

Jézus Krisztus szavai:

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, el fogja azt veszíteni, aki pedig elveszti életét énérettem, meg fogja azt találni.” (Mt 16,24–25)

„Vegye fel keresztjét” annyit tesz, mint utánozni Krisztust a lemondásban és a szenvedések tűrésében.

Május 2.

Ha a földi bajok, szenvedések és fájdalmak sértenek is, tűrd és viseld erős, nagy lélekkel, mint tűrte és szenvedte Jób, a jámbor és nemes lelkű férfi. Barátai gúnyolták, még felesége is azt mondta neki: „Hagyj fel a te Isteneddel, úgysem segíthet rajtad.” A bölcs és türelmes férfiú azt felelte: „Úgy szólasz, mint egy bolond asszony. Ha a jókat elvesszük Isten kezéből, a rosszakat miért ne vegyük el?”

Május 3.

„Bárcsak beszélne az Isten veled

És nyitná meg ajkait ellened

És mutatná meg neked a bölcsesség titkait,

– Mert sokféle az ő törvénye –

Akkor átlátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle,

Mint ahogy bűnöd megérdemli!” (Jób 11,5–6)

Május 4.

Legyen Szent Pál apostol a mi példaképünk, aki ezt mondja magáról:

„Mindenben nyomorúságot szenvedünk, de nem szorongat semmi; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de el nem hagyatunk; földre teríttetünk, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkön Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön,” (2Kor 4,8–10)

Május 5.

„Uram és segítőm és üdvözítőm.” (Zsolt 18,15) Ha a bajok, szenvedések, veszedelmek gomolygó, sűrű, sötét felhői gyülemlenek fejünk felett és pusztító, romboló, villámló viharral fenyegetnek:

Krisztus keresztje és a hozzásimulás a villámhárító, amely megment minket a lelki villámcsapások borzalmas kártevéseitől.

„Ha kiáltanak az igazak, őket az Úr meghallgatja, És minden szorongatásukból kiszabadítja.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Bár az igazakat is sok szenvedés éri,

Őket az Úr mindegyikből kimenti.” (Zsolt 33,18–20)

Május 6.

„Miért félsz magadra venni a keresztet, amely Isten országába vezet? A kereszt üdvösségünk, életünk, ellenségeink elől menedékünk.

A kereszt mennyei édességet önt belénk, szívünknek erőssége, lelkünknek öröme.

A keresztben van az erénynek teljessége, a szentségnek tökéletessége, lelkünknek üdvössége és az örök élet reménysége.

Vedd tehát magadra keresztedet s kövesd Jézust és utad az örök életre visz. Előtted járt Ő a kereszt terhével és meghalt éretted a kereszten, hogy te is viseld keresztedet s óhajts meghalni a kereszten.

Ha ugyanis vele együtt meghalsz, vele majd együtt is élsz; s ha a szenvedésben társa voltál, dicsőségében is részesedel.” (Kempis: Krisztus követése II. k. 12. fej.-ből.)

Május 7.

Nagy szentek életrajzából látjuk, hogy lelki nagyságuknak, nevelő és csodatevő hatásuknak egyik összetevője és szenttéavatásuknak egyik főfeltétele nagy szenvedésükben tanúsított magatartásuk volt.

Május 8.

Mikor Néri Szent Fülöp rengeteg vért kezdett hányni, felkiáltott: „Áldott legyen az Isten, hogy valahogyan vért adhatok Uram vérontásáért.”

Május 9.

„Uram, szívesen tűröm éretted, amit reám akarsz mérni. Készségesen fogadom kezedből a jót s a rosszat, az édeset s a keserűt, a vígságot és szomorúságot, s mindenért, ami csak ér, hálát adok Neked.

Csak a bűntől őrizz meg s nem félek sem a haláltól, sem a pokoltól.

És csak mindörökre el ne vess magadtól s ne törölj ki az élet könyvéből: akkor nem árt nekem, bármilyen csapás ér is engem.” (Kempis: Krisztus követése III. k. 17. fej. vége.)

Május 10.

Hol volna a béketűrés, ha nem volna igazságtalanság?

Hol hűség, ha nem volnának hűtlenek.

Hol maradnának a vértanúk, ha nem volna ellenség?

Hol megbocsátás, ha nem akadna rosszakarat?

„Amint a növényvilágban a termés fokozására szükséges a növény gyökereinek a környezet rothadt anyagával való érintkezése és a legszebb liliomok a posványban találják meg kifejlődésük egyik előfeltételét, úgy a lelki világnak legnemesebb értékei is a rossznak hátteréből bontakoznak ki.

Isten végtelen bölcsessége és hatalma is jobban érvényesül, ha a rosszat igájába hajtja, mintha egyszerűen megakadályozná.” (Dr. Záborszky.)

Május 11.

A Szentírás szava:

„Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék. Beteg valaki közületek? Hivassa el az Egyház papjait és ezek imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úr nevében és a hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget és az Úr megkönnyebbíti őt és ha bűnökben van, megbocsáttatnak neki.” (Jak 5,13–15)

Május 12.

Folignoi Szent Angéla mondja: „Bennünk az igazi szeretet működésének az a jele, hogy a lelket a kereszt felé tereli, vagyis szigorú, kemény vezeklésre hajtja, míg tart a földi élet.

Jézus is azért jött a földre, hogy példaképünk legyen és felkeltse akaratunkat és arra késztessen, hogy beleegyezzünk abba, amit Isten bennünk végez.”

Május 13.

A Golgota nekünk út a feltámadás felé. A kereszt számunkra is néha a gúny és megalázás jele, de a dicsőséges gúnyé és megalázásé. Fájdalom jele, de az édes fájdalomé. Még a halál is, a legsötétebb fájdalom, az elmúlás és enyészet hideg borzalma is megszépül a kereszt fényében; a sír nem kétségbeejtő többé, mihelyt a kereszt hitének ragyogásában felcsillan a haldokló szemében az örök élet reménysége, a viszontlátásé és a feltámadásé.

Május 14.

Tanuljuk és szokjuk meg, hogy örüljünk annak a sok személynek, tárgynak, körülménynek, amink van, és ne keseregjünk azon, ami nincs.

Ha valakit vagy valamit elveszítettünk, ne az elvesztésén búsuljunk, hanem hálával örüljünk annak, hogy eddig a mienk volt!

Május 15.

Ha valamely szenvedést, bajt, kellemetlenséget vagy csalódást öröm követ, már csak az örömre gondolunk és még a megelőző keresztet is az öröm hangulatán át kellemesnek érezzük.

Ám az Istenért vagy az Ő kedvéért vállalt és elfogadott szenvedést mindig öröm követi, néha már e földi életben, de minden bizonnyal az örök másvilágon.

Május 16.

A „Manréza” c. folyóiratban olvastam:

„A kórházban egy nap csupa örömrivalgás hallatszott, 17. évében levő leány csípőízületi ficammal, sánta, kalimpáló, kínos járással került ide. Műtét után tíz hétre gipszbe helyezték. Ettől ma szabadították föl a beteget, aki életében először kezdett rendesen járni, mint a többi ember. Ez a kellemes meglepetés tette őt rikoltozóvá. Ilyen örömet ritkán látni az életben. A földi boldogság minden káprázatával tündöklik előtte.”

Vajon lett volna‑e az életben ilyen rendkívüli öröme előzetes baja nélkül? Talán a jó Isten is részben azért küld ránk hasonló csapásokat, főképp halálunk előtt, hogy a másvilági fájdalommentesség és szenvedésnélküliség, ez a tökéletes állapot még az említett leányénál is nagyobb, állandóbb örömet és boldogságot szerezzen nekünk.

Május 17.

„Mondá Ábrahám (a dúsgazdagnak): Fiam, jusson eszedbe, hogy elvetted javadat életedben. Lázár (a sebestestű koldus) pedig hasonlóképp a rosszat; ő tehát most itten (a másvilágon) vigasztalódik, te meg gyötrődöl” (A Szentírás szavai: Lk 16,25. A zárójelben levő szavak e könyv szerzőjének magyarázata.)

Íme e szavakból láthatod, hogy lehet valaki e földön nyomorult koldus, az örökkévalóságban pedig boldog herceg. Lázár földi életében rongyokban, mezítláb járt, sebeit kutyák nyalták és férgek kaparták; élelme csak az asztalról lehullott morzsákból, csontokból, gyümölcshéjakból, rághatatlan porcokból állott … És most már évezredek óta az örök király asztalánál élvezi a boldogság örömét.

Isten asztalánál van még hely számodra is. Ne félj a jelen idők nyomorúságától, szenvedésétől, betegségétől, fájdalmától, gyászától. Majd megfordul minden. Isten, a mi mennyei Atyánk számontartja érdemeidet, türelmedet, hűségedet és szeretetedet.

Május 18.

Öröm, megelégedés a testi szenvedés mellett: a lélek egészsége. Aquinói Szent Tamás tanítja, hogy az Isten iránt érzett tökéletes szeretetnek velejárója és ismertető jele a tántoríthatatlan öröm. Viszont Assisi Szent Ferenc szerint az állandó szomorúság és elkeseredés babiloni csapás, sőt Sziénai Szent Katalin szerint gyakran ördögi hatásnak a következménye, a pokolnak füstje.

Érdekes, hogy az olaszban a szomorúság azonos jelentőségű a rosszakarattal. A „tristo” szó a mai olasz nyelvhasználatban egyúttal semmirekellőt is jelent, kifejezője az erkölcsileg megbízhatatlan embernek.

Május 19.

„A vallásos ember nem ereszti el Isten kezét a sötétség miatt; sőt éppen, mert sötét van, fogja meg jobban; tagadásra nem dupláz rá, hanem állít; a süllyedésben nem száll le, hanem emelkedik. Olyan, mint a madár, amely mikor a fát levágják alatta, nem a mélybe, hanem a magasba száll. Az ember is, épp mivel eszményeiről le nem mondhat, ez eszményeivel vonul el egy felsőbb világba: Istenbe menekszik.” (Prohászka Ottokár püspök: A háború lelke)

Május 20.

„A szenvedés bár teher, de kimondhatatlan kegyelmek forrása is! Ezzel az érzelemmel töltekezem: emeljek ki magamnak a szenvedésből és megvettetésből nagy kegyelmeket. A világ nem érti e gondolatokat. Az ember degradálja magát türelmetlenség és bizalmatlanság által a szenvedésben! Azért eltakarja szenvedését, míg Jézus ellenkezőleg a világ figyelmét hívja föl rá. Az ember szereti, ha mások nem látják megaláztatását: Jézus pedig akarja, hogy minél többen érdeklődjenek az új, nagy tanítás iránt.” (Prohászka Ottokár püspök: Elmélkedések az evangéliumról)

Május 21.

Két jelenet: Az egyik Tábor hegyén történt: Jézus színváltozása, a másik a Getszemáni-kertben: Jézus vérizzadása!

Az előbbi csupa fény, megdicsőülés, szépség, öröm, ragaszkodás, jó érzés.

A másik csupa fájdalom, sötétség, elhagyatottság, elárulás, megalázás, rossz érzés.

Az Úr Jézus átélte, megörökítette és elénk vetíti mindkét jelenetet, hogy ne essünk kétségbe, ha a mi életünkben is a jólétet, a jó érzést, az egészséget, az ünnepeltetést követi majd a sötét éj, a fájdalom, a szenvedés, a megalázás keserű ideje.

Május 22.

„Járatlanságra mutat a lelki értékek világában, ha valaki ilyenformán panaszkodik: „Sajnos, én semmi lelki hasznot nem hajthatok, mert beteg vagyok!” Ellenkezőleg: többet tehetsz, mint bárki más. Szenvedésed többet tehet a lelkek javára, mint a legtevékenyebb élet. Ha megadással, Isten végzése előtt alázatosan meghajolva viseled a szenvedés keresztjét, ha a szereteted a természetfölöttiség aranyával vonja azt be, mindennél hatalmasabb eszközzé leszel Isten dicsőségének, saját és mások lelke üdvének szolgálatában. Jézus földreszállásának első percétől kezdve a világ Megváltója volt: egész földi élete, tanítói működése a megváltás nagy művét készítette elő és mégis: igazán akkor lett Megváltónkká, mikor vérét ontotta és a kereszten meghalt értünk.” (P. Mateo)

Május 23.

„Én bizalmam az Úrba vetem,

Jóságodon ujjongva vigadok,

Mert szükségemre szemeid figyelnek.

Gyötrelmemre gondot viselnek.

Könyörülj rajtam, Uram: gyötrelem,

Csüggedés lepi a szorongatástól

Szemem, lelkem és testem énnekem.

Elfogyatkozik életem siránkozásaimban,

Esztendeim fohászkodásaimban,

Vétkeimtől erőm megbágyadott,

Minden csontom megsorvadott.

Szomszédaimnak lettem szégyenül,

Félelme lettem ismerőseimnek.

Aki meglát odakinn, elkerül.

A szívekből kivesztem én,

Olyan lettem, mint összetört edény.

Köröskörül körülem rettenet.

De én bizalmam Tebeléd vetem

És mondom: Te vagy az én Istenem.

Uram, az én sorsom kezedben,

Ellenségem és üldözőm kezéből

Te ments meg engem!”

Részletek a 30. zsoltárból. (Sík Sándor ford.)

Május 24.

„Kínok kísérik jöttünket és távozásunkat, betegségben születünk és betegségben halunk, hacsak nem hirtelen pusztulunk el.” (Sigrid Undset: a haldokló Lavrans szavai.)

Születésünkkor helyettünk anyánk szenved, halálunkkor magunknak kell érte megfizetni.

Május 25.

Az Anyaszentegyház mise- és zsolozsmakönyveiben a szentek közül a vértanúkat állítja első helyre.

Ám nemcsak azok a vértanúk, akiket karddal, fegyverrel, doronggal megöltek hitükért vagy azok, akik égő máglyán, tüzes rostélyon is hűek maradtak Krisztushoz.

Azok is vértanúk, ha mindjárt vértelenül és tágabb értelemben, akik hosszú, évekig tartó, rendkívül súlyos és kínos betegségük, rettenetes csalódások, sérelmek, igazságtalanságok, jogtalanságok, váratlan teljes leszegényedések ellenére is rendíthetetlenül hűek maradtak hitükhöz és akikben e csapások nemcsak nem kisebbítették Krisztus iránti szeretetüket, hanem még növelték is!

Mily nagy, dicső, diadalmas jutalom vár rájuk fent az Égben!

Május 26.

Szent Pál apostol írja: „Dicsekszünk a szorongatásokban is, tudván, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság meg reményt, a reménység pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk.” (Róm 1,3–5)

Május 27.

„Tudod‑e, miként szelídítik a galambot? Koplaltatják. Lassan mind közelebb és közelebb jönnek hozzánk s végül kezünkre szállnak. Így cselekszik gyakran az Úristen is velünk. Koplaltat bennünket, csapást küld ránk, hogy Hozzá közeledjünk.

Ismered a bibliai tékozló fiú történetét. Amíg jól ment dolga, nem törődött atyjával, elkeserítette, sok bánatot okozott neki könnyelmű életével. De amikor nyomorúságba, koldusbotra jutott, bűnbánólag visszatért hozzá.

Nagy Napóleon császár a világ leghatalmasabb ura volt. Amíg a hatalom tetőpontján állott és a szerencse kedvezett neki, keveset törődött Istennel. Sőt az Egyházat üldözte, a pápát bebörtönözte. Amikor trónvesztett lett, száműzetésében a mély vallásosság szép példáját adta. (Kausz József)

Május 28.

„A seb fáj s a könny keserű, az ember érzi és nyögi. – Az Isten nem akarja, hogy ne érezzük, hisz az nem függ tőlünk. Nem akarja, hogy meg ne rendüljünk. Nem akarja, hogy a szomorúság árnya soha ne lebbenjen el felettünk. Nem, nem. Mi emberek vagyunk. Szívünk dobban, idegeink reszketnek. De akaratunk hű! És ez elég! Azután megint mosolyogni iparkodjunk.” {Prohászka: Elmélkedések az Evangéliumról)

Május 29.

„Ha megbékélt és megnyugvó akarattal, mintegy Isten kezéből fogadjuk a sok viszontagságot és szenvedést, mely számtalan embert hevesen kínoz és gyötör, az természetes indítással irányítja figyelmünket a földi és mulékony dolgokról az égiekre és örökkévalókra és heves vágyat, titokzatos szomjúságot ébreszt bennünk a lelki dolgok után.” XII. Pius pápa (Jézus misztikus testéről szóló körlevél).

Május 30.

Milyen fölséges, megnyugtató, kiegyensúlyozó és reményt fakasztó tudat, hogy még a legkétségbeejtőbbnek látszó bajban és legkínzóbb fájdalomban sem vagyok soha egyedül: A jó Isten, az orvosok orvosa, az atyák atyja, nemcsak távolról szeret engem, hanem velem van, mellettem van, bennem van, mindent tud rólam s felőlem: törődik velem és minden szenvedésem és gyötrelmem ellenére is állandóan, mindenhatóan a javamat akarja. Csak nem az én elgondolásom szerint, hanem ahogyan az ő végtelen bölcsessége tartja azt számomra üdvösnek.

Május 31.

Ha a tenger vizéből, sőt annak mélyes mélyéből felszínre hozol egy cseppet és azt erős nagyító alatt nézed, csodálkozva láthatod, mennyi és hányféle állatka hemzseg, mozog, verekszik ott. Még erősebb nagyítás mellett még azt is felfedezheted, hogy a legtöbb ilyen apróbbnál-apróbb állatnak még nála is kisebb élősdije van!

És lásd, e milliárd apró állatocskáról is gondoskodik a jó Isten, hát akkor mekkora figyelemmel, érdeklődéssel, sőt legmelegebb atyai szeretettel viseli szívén a te ügyedet, gondjaidat és életed minden szakaszát, percét, pillanatát!

(folyt)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.