Karcolatok az örömről

alt

Káröröm

„Legszebb öröm a káröröm” – tartja a mondás.  Vannak emberek, akik őszintén tudnak örülni amikor a másik ember szégyenbe, vagy kellemetlen, kínos helyzetbe kerül. Örülnek a másik kudarcának, és ettől mintha még elégedettek is lennének. Örülnek, ha elesel, örülnek, ha kudarcaid vannak. Talán ismersz is olyan embereket, akik mintha folyton azt keresnék az életedben, hogy mikor tudnak fogást találni rajtad, és ha találnak valamit, akkor örömittas elégedettség tölti el őket. A kárörömmel az a gond, hogy kikezdi a szeretetet. Ahogy a nevében is benne van: káros, kárt hoz. Nemcsak annak, akin nevetsz, hanem annak is, aki nevet. Ha csak káröröm van az életünkben, az egy roppant szegényes örömforrás.

Ne csúfold meg az örömöt a kárörömmel, hanem: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal”! (Róma 12,15)

Megosztott öröm

Ha görgeted pár percig a legnagyobb közösségi oldal hírfolyamát, biztosan akad pár olyan bejegyzés, amelyben barátaid, ismerőseid megosztják azokat az eseményeket, amik örömmel töltik el őket. Gyermekszületés, esküvő, finom vacsora, őszi kirándulás irigylésre méltó képei és a többi. Az öröm természetéből következik, hogy megosztást kíván. 

„Emberek, örüljetek velem”! Ez a felhívás újra és újra ismétlődik az Evangéliumban, amikor a tékozló fiú hazatalál, amikor az elveszett drachma megkerül, amikor az eltévedt bárány megtalálja a gazdáját. 

A magányos öröm nem öröm, csupán pillanatnyi élvezet. A szeretet, viszont „együtt örül az igazsággal”. (1Kor 13, 6/b)

Az ismétlődés öröme 

A kedvenc étel íze a szádban, egy régi könyv újraolvasása, találkozni rég nem látott barátokkal, ismerős helyre kirándulni, hazatérni egy hosszú nap után, megölelni azt, akit szeretsz, találkozni vasárnap a templomban, énekelni a kedvenc zsoltárodat…

Apró dolgok, amik mindig ugyanolyan örömmel töltik el az embert. Rejtett örömök ezek, melyek néha felülírják a pillanatnyi rosszkedvet, sőt olykor-olykor el is feledtetik azt velünk. 

Az ismétlődés öröme olyan, mint a sorminta, mely attól szép, hogy ugyanazokkal a színekkel és formákkal ismétlődik egy leheletnyi különbséggel. „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.” (Zsolt 17, 15.)

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.