Szükséges, kell, nem elkerülhető

alt

Kétezer éve élt két ember, aki bűn nélkül való volt. Az egyiket keserves kínhalállal kivégezték, a másik bűn nélkül való pedig végigszenvedte azt tehetetlen nézőként. A szög és a lándzsa a Fiú testét, az Anyának pedig lelkét járta át.

De „szükséges, hogy az Emberfia sokat szenvedjen és hogy ez a nemzedék megtagadja”, „el kell, hogy vessék”, „meg kell, hogy öljék”.

Vajon ez a „szükséges” és ez a „kell” azt mutatná, hogy az isteni terv az Atya által tervezett eseménysorozat volt a Fiú megölésére? Akarta Isten megölni a Fiát? Ez a blaszfémikus gondolat nyilvánul meg a Júdást, mint vértanút ábrázoló festményben. Ha Júdás valóban vértanú lenne, aki csak segített beteljesíteni az isteni tervet, akkor nem lett volna bűne. De „az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik”. Júdásnak tehát van bűne, és emiatt rosszabbá vált létezése a nemlétnél, mert az Atya nem akarta megölni Fiát.

De tudta, hogy meg fogják ölni. És az isteni előretudás megnyilvánult a választott népnek adott próféciákban, utoljára Simeon, az „igaz és istenfélő férfiú” révén, akitől már Fia bemutatásakor megtudhatta a Szűzanya, hogy Jézus jel lesz, amelynek ellene mondanak. És azt is, hogy az ő lelkét is tőr járja át. Mert szükséges és kell, hogy a bűntelen Fiú kínhalált szenvedjen, a bűntelen Szűzanya pedig tehetetlen nézőként szenvedjen vele.

De a „szükséges” és a „kell” nem egyszerűen az isteni előretudás megfellebbezhetetlen bizonyosságát jelenti. Ha „kikapcsolható” lett volna ez az előretudás, a gonoszság természetének teljes ismerete alapján akkor is teljes bizonyossággal tudható már előre, hogy nem pusztán ellentmondanak neki, hanem meg is fogják ölni. Mert a gonoszságot a szabad akarat teszi lehetővé, de a gonoszat tevőnek többé nincs szabadsága a gonoszságtól, amely gyűlöli a jót. Minél jobb, annál inkább. És ha egyszer megjelenik a tökéletesen jó és igaz, a gonoszság természete alapján szükségszerű, hogy követői ne elégedjenek meg annak elkerülésével, üldözésével és gyötrésével. El akarják és el is fogják pusztítani. Szükségszerű, hogy így legyen.

A gonosz természete a megváltással nem változott meg.

Ma ugyanúgy igaz a fenti megállapítás, mint Krisztus Urunk esetében.

Ami változott: nekünk a megváltás révén lehetőségünk van szabaddá válni a gonosztól. De nem a szenvedéstől.

Ha elfogadjuk Krisztus megváltását a gonoszság bilincseitől, ha Őt követjük, minél krisztusibbá válunk, annál inkább válik sorsunkká a szenvedés, az üldözés, gyötrés és – ha megajándékoz bennünket ezzel a kegyelemmel az Úr – a vértanúság. Mert a szenvedésben és a vértanúságban válhatunk leginkább krisztusivá, hogy azt tegyük, amit Ő tett, és azt szenvedjük, amit Ő szenvedett.

Szükséges, kell, és nem elkerülhető, hogy így legyen.

Forrás

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.