A tisztaság pozitív oldalának ápolása az értelemmel

A szerző, Mark Hendrickson „A tisztaság erénye” című hosszú cikkében a tisztaságot úgy határozza meg, mint „a házassági szövetségen kívüli intim szexuális kapcsolatoktól való tartózkodást”. A probléma azonban azzal, ha valamit negatívan definiálunk – arra utalva, hogy mi az, ami nem az, vagy amit nem tesz -, az, hogy ezzel megkérdőjelezzük, hogy mi az, vagy mit tesz. Ha a békét úgy határozzuk meg, mint a háború hiányát, akkor kihagyjuk, hogy mi a béke. A tisztaság nem egyszerűen egy hosszú „nem”.

A tisztátalanság negatív következményei jelentősek. Félretéve a lelki károkat, amelyeket az ilyen cselekedetek okozhatnak, gondoljunk arra, hogy milyen fizikai áldozatokkal járnak: a szexuális úton terjedő betegségek járványos méreteket öltenek.

2018-ban 26 millió új fertőzés történt a humán papilloma vírussal (HPV), ennek majdnem fele a 15-24 éves fiatalok körében, ami arra késztetett egyes orvosokat, hogy HPV elleni védőoltást javasoljanak minden 11-12 éves fiúnak és lánynak. Ennek a szexuális úton terjedő betegségnek egyes törzsei számos egészségügyi problémához vezethetnek, többek között meddőséghez, HIV-hez és rákhoz.

Továbbá a házasságkötés előtti szexuális tevékenység jelentősen növeli a válás, a nem kívánt várandóság és az abortusz esélyét. Shakespeare a 129. szonettben utalt a tisztátalanság szörnyű következményeire: „A szellemet mocsokban tékozolni /Kéj, amíg tesszük; s már előtte kéj,/ Becstelen, gyilkos, véres, szörnyű, talmi, /Vad, állati és hazug szenvedély”. Az erkölcstelenség alattomos. A felgerjedtség állapotában az ember bármit mondhat: „Ha lángol a vér, mily pazérul ad /A nyelvnek a szív ilyen fogadást.” (Hamlet I. felvonás, 3. szín) A kertből a gyomokat eltávolítani nem elég a rózsák termesztéséhez. Hasonlóképpen a tisztaság erénye sem fog virágozni pusztán azáltal, hogy elkerüljük annak szörnyű következményeit. A tisztaság nem pusztán a tétlenség állapota. Ezt az erényt a maga teljes pozitívitásában kell akarnunk. Röviden: a tisztaság az az erény, amely a szexuális étvágyat összhangba hozza az értelemmel. Ez az, amit az orosz tselomudrie („a teljesség bölcsessége”) szó kifejez.

Az értelem olyan fény, amely megvilágítja azt, amit teszünk. Úgyszólván a kormányrúdnál áll és vezérfényként szolgál, ami a helyes irányba vezet minket, és ezzel egyidejűleg elkerüli a katasztrófákat.

Azáltal, hogy a szexuális étvágyat alárendeljük az értelemnek, az ember nem rabja annak követeléseinek.

Ráadásul a tisztaságban élő ember képes reálisan szemlélni a dolgokat, és ennek megfelelően cselekedni. Josef Pieper A sarkalatos erények című könyvében leírja, hogy mit veszít az ember, ha a tisztátalanság bűvöletében él:

„Az erkölcstelen elhagyatottság és a lélek önátadása az érzékiség világának megbénítja az erkölcsös ember ősi erőit: azt a képességet, hogy csendben érzékelje a valóság hívását, és e csend visszavonultságában meghozza a konkrét cselekvés konkrét helyzetének megfelelő döntést” (160. oldal).

Erkölcstelennek lenni olyan, mint pilóta nélkül repülni egy repülőgépen, kormánykerék nélkül autót vezetni. Alábecsüljük az értelem elsődleges fontosságát az erkölcsi életben.

Természetesen az értelem az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy ésszerűen viselkedjünk. Az olyan erkölcstelenségek, mint a tisztátalanság, a részegség, a gyávaság és az irigység, hogy csak néhányat említsek, despotikusak. Vagyis képesek megdönteni az értelem működését, és veszélybe sodorni az embert. Az értelem az uralkodó; a vétkek a barbárok, akik meg akarták dönteni a kormányzást.

Aquinói Szent Tamás szerint: „Ha az alacsonyabb erők erősen mozdulnak tárgyaik felé, az eredmény az, hogy a magasabb erők akadályozva vannak és zavart szenvednek cselekedeteikben”. Ezért a tisztátalanság nyolc leányát sorolja fel: az elme vaksága, az elhamarkodottság, a meggondolatlanság, az állandótlanság, a mértéktelen önszeretet, az Isten iránti gyűlölet, az evilág iránti túlzott szeretet, és a jövőbeli világtól való irtózás vagy kétségbeesés (Summa Theologiae II-II, Q. 153, cikkely, 5). Így a magasabb erőket, az értelmet és az akaratot a legsúlyosabban a tisztátalanság (a kéjvágy szinonimája) zavarja meg.

Az angyali doktor listája feltűnően hasonlít a Mark Regnerus és Jeremy Uecker szociológusok által összeállított kortárs listához. Az ő „tisztátalanság lányai” közé tartozik a bűntudat, a megbánás, az átmeneti önutálat, a csökkent önbecsülés, az az érzés, hogy valaki mást felhasználnak vagy kihasználnak, a kellemetlen érzés, hogy hazudni vagy eltitkolni kell a szexet a család előtt, szorongás és a szex helyével vagy szerepével kapcsolatos aggodalom a kapcsolatukban (Premarital Sex in America: How Young Americans Meet, Mate and Think About Marrying – Házasság előtti szex Amerikában: Hogyan találkoznak és gondolkodnak a házasságról a fiatal amerikaiak).

Manapság mindennapos, hogy az emberek azt gondolják, hogy a házasságon kívüli szex egyszerűen szerelem, és ezért ártatlan. Túlságosan is könnyű azonban az ember számára, hogy tetteit szerelemként azonosítsa. Karol Wojtyla (II. János Pál pápa) Szerelem és felelősség című könyvében arról ír, hogy „átláthatóan kell viszonyulni a másik nemű emberhez”.

A tisztaság erénye lassan fejlődik, ha a másikat nem látjuk teljes személyi méltóságában. A személy, és nem az élvezet a legfontosabb.

A személy értékének ez a megerősítése Wojtyla szerint “különleges belső, lelki erőfeszítést” igényel. Ugyanakkor azonban “ez az erőfeszítés mindenekelőtt pozitív és teremtő”.

A tisztaság tehát felszabadítja a személyt a másik személy kihasználásától, és teret enged a “szerető kedvességnek”. A tisztaság lehetővé teszi, hogy a szeretet két egész személy fényében valósuljon meg egymás között. “Így – zárja Wojtyla – csak a tisztaságos férfi és a tisztaságos nő képes az igazi szeretetre”. Lehet, hogy ezt kemény mondásként fogadjuk, de az igaz szeretetet nem könnyű ápolni.

A tisztaság pozitív tulajdonságát aligha lehet ékesebben és erőteljesebben kifejezni, mint G. K. Chesterton szavai az Illustrated London News 1919. szeptember 27-i számában megjelent esszéjéből:

“Az emberiség süket hangon hirdeti: a szex mindaddig lehet extatikus, amíg korlátozva van. Ez minden tisztaság kezdete; és a tisztaság minden szenvedély kezdete.”.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. szeptember 16.