Szent Mihály arkangyal tisztelete Magyarországon

Szeptember hónap neve a néphagyományban Szent Mihály hava. Szent Mihály napja az év egyik meghatározó sarokköve. Naptári névnapja szeptember 29-én a gazdasági év végét jelezte, a nyájak legeltetésének végét, az őszi betakarítások kezdetét és egyben felkészülést a hosszú télre. Szent Mihály kardját felemelve mintegy jelezte a készülődés fontosságát, a gondos takarékoskodást a következő év tavaszáig, Szent György napjáig. Szent Mihály neve napján országszerte búcsút és vásárokat tartottak.

Ekkor tartották az ún. juhászfogadást is, melyben megállapodást kötöttek a jövő évre a nyájak legeltetéséről. Ezen a napon tilalmas volt búzát vetni. A leánykérés is Mihály napjáig volt ildomos, ugyanis a nagyböjt előtt Katalin napjáig tarthattak a lakodalmak. Határjelző szerepét mutatja az időjáráshoz köthető mondás: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.” Egy időjárással kapcsolatos magyar népi megfigyelés szerint: „Szent Mihálykor keleti szél igen kemény telet ígér.”

Ahogy rövidültek a nappalok, régen a munkában megfáradt emberek egyre több időt töltöttek meséléssel, közös énekléssel, a hagyományok felidézésével. Nem véletlen, hogy számos szép szokás kapcsolódik a hónaphoz, és mindenekelőtt a nevét adó arkangyal alakjához.

Szent Mihály arkangyal szobrával, az őt ábrázoló festményekkel számtalan helyen találkozhatunk a keresztény világban. Ugyanolyan népszerű volt az egyszerű emberek, a földművesek körében, mint a papok, de a lovagok és a fegyveresek között is. Ennek jó oka van, hiszen Szent Mihály nem csupán a hét arkangyal egyike, de ő vezeti a sötétség ellen küzdő mennyei seregeket. Gyakran ábrázolják úgy, hogy klasszikus, izmokat mintázó görög mellvértben, magából földöntúli szépséget sugározva legyőzi a különféle gonosz lényeket.

A szeptemberi népszokásokban tetten lehet érni a pogány hagyományok elhalványulását és a kereszténység térnyerését. A mindennapok középpontjában a mezőgazdasági munka állt. Őseink a hónap első napján különösen figyeltek az időjárásra. Ha Egyed napján szép volt az idő, akkor arra számítottak, hogy az ekkor szüretelt szőlőből nagyon jó minőségű lesz a bor. A szőlő és az abból készülő jó bor különösen fontos volt a gazdáknak.

Mihály arkangyal alakja a kereszténység és a magyar ember számára a reménységet, az örök életbe vetett hitet és a küzdeni akarást jelképezte. Harcot a kísértések, a bennünk élő gonosz ellenében, s képességet a szellemi megújulásra.

Szent Mihály a négy arkangyal egyike, kiket Dániel próféta megnevez könyvében, s a Jelenések könyve szerint az utolsó ítélet idején is fontos szerepet kap, az égi seregeket vezeti majd a végső összecsapásban. Művészeti ábrázolásokon a mennyei seregek vezéreként páncélt visel, kezében kardot vagy lándzsát tart. Székelyderzs impozáns erődtemplomában Szent László király és Szent Mihály egymással szemben, ugyanazon különleges vértezetben szerepelnek, azt kifejezve, hogy a magyar lovagkirály méltó földi társa, tükörképe a védelmező őrangyalnak.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. szeptember 2.