Fr. Dwight Longenecker legutóbbi cikke a Crisis Magazinban, „Mese két James atyáról”, indokolja a  felülvizsgálatot a harmadik James atya, Fr. James Parkernek a (Rockford, Illinois egyházmegye) a nemzeti színpadon való megjelenésének fényében. Cikkében Fr. Longenecker arra emlékeztet, hogy a két út egyike sem (melyet képvisel Fr. James Martin és Fr. James Altman) bizonyult a legjobb előre vezető útnak a történelem során. Ehelyett a Joseph Stuart történész által leírt „harmadik utat” idézi, amely a „radikális tanítványság egyszerű útja”. De vajon a harmadik út, melyet Fr. Longenecker bemutat, a béke felé vezető út-e egy közös egyházban?

Egy harmadik James atya esete azt sugallja, hogy ’nem’ a válasz erre a kérdésre. Fr. James Parker a megtestesülése annak, amit Fr. Longenecker úgy ír le, mint aki „radikális keresztény életet” él. Nem átkozza a sötétséget, hanem mindenhol gyertyát gyújt, amerre megy. Ő egy olyan pap, aki megéli a „sugárzó, radikális, és forradalmi kereszténységet” teljesen arra összpontosítva, amit tenni tud azzal, amilye van és ahol van. Népét szolgálja a szentségeken és az Eucharisztiának, Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének szentelt áhítatokon keresztül.

Fr. Parker élő misét közvetít minden reggel, amit egy Isteni Irgalmasság rózsafüzére követ (amit szintén élőben közvetít, minden nap három órakor). Ezután meglátogatja a kórházakat és az otthonukhoz kötötteket, meglátogatja az iskolát, amikor órája van. Minden nap egy élőben közvetített rózsafüzér szentórával ér véget az Oltáriszentség előtt, melyet általában 70 plébániai hívő néz élőben. Minden este.

Ellentétben azzal, ahogy egyesek jellemezni akarják őt, Fr. Parker nem képvisel semmilyen „szélsőséget”. Nem szól nyilvánosan a politikusokhoz, ő éppen a „konfrontálódó” ellentéte, és a szentmise szokásos formáját kínálja. Nem kéri, hogy azt helyettesítsék a mise rendkívüli formájával. De nem fogadja be azt a kort sem, amiben élünk. Reverendát visel és arra gondolt egy ponton, hogy áldoztatórácsot állítson a templomban. Homíliájában védi az emberi életet a méhtől a sírig, és csoportokat fog össze imádkozni a rózsafüzért a Planned Parenthood abortuszklinikáknál.

Arra szólítja fel híveit, hogy hitüket olyan radikális módon gyakorolják, amit Fr. Longenecker a „harmadik útnak” nevez.

És ennek ellenére püspöke jelenleg megpróbálja eltörölni őt.

Fr. Parkernek azt mondta két héttel ezelőtt David John Malloy püspök, hogy nem ő lesz a lelkipásztora a plébániának, és nem kap új megbízást, ami tiltakozási hullámot indított el az egyházmegyében, az egyik tüntetést a másik után szervezték, és több mint 87,000 dollárt gyűjtöttek össze, hogy segítsék őt. Ahelyett, hogy radikális kereszténysége lenne a „harmadik út”, mely békét hoz, azt eredményezte, hogy eltávolították a plébániáról, ahol ő a plébános.

Hogyan magyarázzuk ezt? Talán a válasz megtalálható abban, ahogy Fr. Longenecker leírja az első két Fr. Jamest: plakátfiúk két teljesen különböző katolikus egyházban. Ez nem csupán két különböző „válasz” a korra, az egyik ellenálló, a másik alkalmazkodó. Sokkal inkább két teljesen különböző meghatározása és értelmezése a Katolikus Egyháznak arról, mi az, és mit kell tennie.

Az az elképzelés, hogy a két válasz különböző, azt sugallja, hogy Fr. James Martin és Fr. James Altman hite közös, de egyszerűen abban különböznek, hogyan lehet ezt a hitet a világ számára közvetíteni. De egyáltalán nincs közös hitük.

Fr. Martin nem csak „befogadja” a kor szellemét, ő teljesen és teljes szívvel magáévá teszi, és elfogadja azt a szellemet. Nem csak „befogadja” a homoszexualitást, hanem nyíltan ünnepli is.

Az egyházról alkotott nézetét leginkább a Rockford Egyházmegyei Székesegyházba újabban belépőket köszöntő tábla tükrözi: „Szüntesd meg a szegénységet rendszerszintű változással.”

Fr. Martin katolikus egyháza egy teljesen emberi intézmény, melyet azok alapítottak, akik a Jézus nevű ember tanításait próbálják megélni, akit ő nagyszerű erkölcsi tanítónak tart.

Ez a katolikus egyház a társadalmi változások előidézésének eszköze, beleértve az egyenlőséget, az igazságosságot és a szegénység felszámolását. Ez egy teljesen természetes intézmény, melyet kizárólag az emberi kezek munkája vezérel, melyet minden kor nagy társadalmi gondolkodói újra inspiráltak. Célja, hogy egy igazságosabb világot hozzon létre.

Fr. Altman egy teljesen más nézetet és felfogást képvisel a Katolikus Egyházról, amelyet az egyház a kezdetek óta birtokol.

Véleménye szerint az Egyház egyszerre természetes és természetfeletti, Krisztus misztikus teste a földön, amelyet az az ember alapított, aki maga is Isten volt, a Szentháromság második személye, annak érdekében, hogy az emberiség számára eszközt biztosítson ahhoz, hogy elérje azt a tudást és kegyelmet, amely Isten megismeréséhez és szeretetéhez szükséges, amíg itt a földön vagyunk, hogy egy nap vele lehessünk az örökkévalóságban a mennyben. Ebben a tekintetben az Egyház nem pusztán emberi intézmény, hanem inkább természetfeletti és természetes intézmény is. A szentségek azok a látható eszközök, amelyekkel a láthatatlan Isten kegyelmet közvetít nekünk nem azért, hogy véget vessünk a szegénységnek, ami Jézus mondása szerint mindig velünk lesz, hanem azért, hogy szent életet élhessünk. Örömteli életet.

Az egyik egyházat ember alkotta, a másikat Isten. Az egyik azért létezik, hogy megváltoztassa a világot, a másik azért létezik, hogy felkészítse Isten gyermekeit az eljövendőre.

Az egyik hisz abban, hogy az emberek megteremthetik a mennyországot a földön, ha csak a megfelelő emberek kapják meg a megfelelő hatalmat a megfelelő közrend gyakorlására. A másik úgy véli, hogy az emberek az eljövendő életben az Egyház szentségei által felajánlott kegyelmek, a szent életeket segítő kegyelmek által érhetik el a mennyországot, melyek elvezetnek minket Istennel, a Teremtőnkkel való egyesüléshez. Az egyik az emberekben, a másik Istenben bízik.

És itt van a bökkenő. Fr. Longeneckernek igaza van, hogy a radikális kereszténység megélése, teljes hűségben Istenhez az, ahogy virágzott az egyház a történelem során. Fr. Altman és Fr. Parker megtöltenek minden plébániát, ahova csak helyezték őket. Az emberek özönlenek hozzájuk. A gyóntatószékük megtelik, a padok megteltek, az iskoláik megteltek. A fiatalok hozzájuk tódulnak. A szentelések száma növekszik. A „hagyományos” Katolikus Egyház virágzik. Él és virul. Az emberek vágynak a Hit teljességére.

De milyen a másik „katolikus” egyház? Amit az ember alkotott, és a rendszerszintű változásra koncentrál? A padok kiürülnek, a fiatalok tömegesen elfordulnak. És miért ne tennék?

Ha az egyház egyetlen feladata és küldetése a társadalom megváltoztatása, a világ jobb hellyé tétele, akkor a te egyházad nem kínál semmit, ami nem található meg ezer más szociális intézményben, az egyház minden csapdája nélkül.

Különösen, ha Fr. Martin a hagyományos egyház ellen fordul, a vallás hagyományos megközelítése ellen. Megtanulják, hogy nem tehetjük mindkettőt egyszerre: nem lehet becsmérelni a hagyományos vallást és azt mondani, hogy minden erről a világról szól, és még mindig elvárni a fiataloktól, hogy úgy tekintsenek bármely vallási intézményre, mint ami a legjobb módja annak, hogy megváltoztassák ezt a világot.

A radikális kereszténység, melyet mind Fr. James Parker és Fr. James Altman képvisel, nem egy „harmadik út”. Ez az az Út – amit Isten adott a világnak több mint kétezer évvel ezelőtt, amikor megalapította egyházát, és küldetést adott neki, hogy az üdvösség jó hírét a föld minden végébe eljuttassák. A másik katolikus egyház Amerikában, az, amit Fr. Martin és Malloy püspök képvisel, a világ útja. Ez ugyanaz a harc, amit a világ teremtése óta vívnak.

Nincs harmadik út. Ma, tegnap és mindörökké csak két út volt és lesz: Isten útja és a világ útja. Nem két különböző véglete egy közös hitnek. Ezek teljesen különböző hitek. A püspökök és papok, akik magukévá teszik a világi utat, tudják ezt, és azt is tudják, hogy a hívők az Utat választják – az egy igaz hitet. Ezért nem tudnak elviselni egyetlen papot vagy áhítatot sem, ami hagyományos, és megpróbálják eltörölni.

A radikális keresztény élet felkarolása valóban a válasz, ahogy Fr. Longenecker sugallja. De ez nem hoz békét az egyháznak. Azonban nagyon is hozhat megújulást.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. augusztus 24.