Az óra, amely meghatározza a napomat

alt

(Részlet Fulton J. Sheen érsek önéletrajzából)

A papszentelésem napján két elhatározást tettem:

1. Minden szombaton szentmisét fogok bemutatni a Szűzanya tiszteletére, kérve védelmét a papságomhoz. A Zsidóknak írt levél hív arra, hogy a pap ne csak másokért ajánljon fel áldozatot, hanem saját magáért is, mert a hivatala miatt neki nagyobb bűnei vannak.

2. Azt is elhatároztam, hogy mindennap egy folyamatos órát töltök el az oltáriszentségben jelen lévő Urunk előtt.
A papságom folyamán mindkét elhatározást megtartottam. A szentóra a felszentelésemet megelőző egy év alatt kialakult gyakorlatomban gyökerezett. A Szent Pál Szeminárium főkápolnáját minden nap hat órakor kellett bezárni, maradt még nyitva magánkápolna a magán ájtatosságokra és esti imákra a bezárt főkápolnán felül is. Azon az estén, a rekreáció idején én viszont közel egy órán keresztül jártam fel-alá a bezárt főkápolna előtt. A gondolat szíven ütött: miért ne végezzek egy óra adorációt a Legszentebb Szentség előtt? A következő nap elkezdtem, és ez a gyakorlat immár több, mint hatvan éve tart.

Röviden itt van néhány szempont, amiért megtartottam ezt a gyakorlatot és amiért másokat is erre bátorítottam:

Először: a Szentóra nem ájtatosság, ez a megváltás művében való közreműködés. A mi Urunk két teljesen különböző jelentéstartalommal használta az „óra” és „nap” szavakat Szent János evangéliumában. A „nap” az Istenhez tartozik, az „óra” a gonoszhoz. Szent János evangéliumában hétszer kerül elő az „óra” kifejezés, és minden esetben a démonira utal, azokra a pillanatokra, amelyekben Krisztus már nem az Atya kezében, hanem az emberek kezében van. Az Olajfák hegyén a mi Urunk szembeállított két „órát” – az egyik a gonosz óra „ez a ti órátok”, amelyben Júdás kiolthatta a világ világosságát. Ezzel szemben tette fel a kérdést a mi Urunk: „Egy órát sem tudtok virrasztani velem?”. Más szavakkal: egy óra engesztelést kért a gonosz órájával való küzdelemre; egy óra áldozati egyesülés a kereszttel, hogy legyőzzük a bűn ellen-szeretetét.

Másodszor: az egyetlen alkalom, amikor a mi Urunk az apostoloktól bármit is kért az az éjszaka volt, amikor megkezdte az agóniáját. Aztán nem is kérte mindegyiküket… talán mert tudta, hogy nem számíthat hűségükre. De legalább három tanítványának hűségére számított: Péterére, Jakabéra és Jánoséra. Ahogy azóta az egyház történelmében gyakran megtörtént, a gonosz éber volt, de a tanítványok elaludtak.  Ezért szakadt ki a sóhaj a gyötrődő és magányos Szívből: „Hát egy órát sem tudtok virrasztani velem?” Nem egy órányi tevékenységüket kérte, hanem egy órányi társaságukat.

A harmadik ok, amiért megtartottam a szentórákat, hogy egyre inkább és inkább növekedjek az ő tetszésében. Ahogy Pál írja: „Mi…a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át”. Ahhoz válunk hasonlatossá, amire függesztjük tekintetünket. A naplementét nézve az arc arany ragyogást vesz fel. Az egy órán keresztül az Eucharisztikus Úron tartott tekintet titokzatos módon alakítja át a szívet, ahogy Mózes arca változott át a hegyen az Isten társaságában. Valami történik velünk ahhoz hasonlóan, ami történt az emmauszi tanítványokkal. Húsvét vasárnap délután, amikor az Úr találkozott velük, azt kérdezte tőlük, hogy miért szomorúak. Miután eltöltöttek az Ő jelenlétében egy kis időt, ismét meghallgatva az üdvösség titkát – „Az Emberfiának szenvednie kell, hogy bemehessen a dicsőségébe” – az együtt töltött idejük úgy fejeződött be, hogy „lángolt a szívük”.

Nehéz-e a szentóra megtartása? Néha úgy tűnik, hogy nehéz; mert jelentheti azt, hogy egy társadalmi elköteleződést kell lemondani, vagy felkelni egy órával korábban, de egészében véve sosem volt teher, csak öröm. Nem állítom azt, hogy minden szentóra épületes lett volna, ahogy például a párizsi Szent Rókus templomban tartott szentóra sem volt az. Délután három óra körül léptem be a templomba tudva, hogy el kell érnem a vonatomat Lourdes felé két órával később. Nagyjából tíz olyan nap van az évben, amikor nappal el tudok aludni; ez egy olyan nap volt. Letérdeltem, elmondtam egy adorációs imát, majd leültem, hogy az elmélkedést elkezdjem, és azonnal elaludtam. Pontosan egy óra múlva ébredtem fel. Így szóltam a jó Úrhoz: „Megtartottam a szentórát?” Úgy gondolom, hogy a szent angyala válaszolta: „Nos, így tartották meg az apostolok is az első szentórájukat a kertben, de többé ne tedd ezt.”

A teljes cikk elolvasható itt.

 

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.