Szűz Mária, az engedelmes hit mintaképe

alt

XVI. Benedek pápa utolsó beszédei 5.

Az  ezév  januárjával  kezdődött  sorozatban  Őszentsége,  XVI.  Benedek  pápa  2012. október 17. és 2013. február 27. között, a szerdai általános kihallgatások  alkalmából elhangzott tanításait adjuk közre Diós István atya fordításában. Diós  atya jóvoltából az elmúlt idők kiemelkedően legnagyobb tanító pápájának teljes  beszéd anyagait olvashatjuk ebben a sorozatban. (A Vatikáni Rádió honlapján az  előadásoknak csak a kivonataival találkozhattunk, eddig csak abból gazdálkodhattunk – a szerkesztő)

(2012. dec. 19.)

Kedves Testvéreim!

Szűz Mária különleges helyet foglal el az ádventi történetben, mint aki páratlan  módon várta Isten ígéreteinek beteljesedését, és az isteni akarat iránti feltétlen engedelmességgel hitébe és testébe fogadta Jézust, Isten Fiát. Ma az Angyali üdvözlet nagy  misztériumából kiindulva veletek együtt szeretnék röviden elmélkedni Mária hitéről.

Ave Maria! – Khaire kekharitomene

Khaire kekharitomene, ho Küriosz meta sou, ‚Örvendj,  kegyelemmel  teljes,  az Úr van teveled’ (Lk 1,28). Lukács evangélista elbeszélésében Gábor főangyal  e  szavakkal  köszöntötte  Máriát.  Első  pillantásra  a  khaire,  ‚örvendj’  kifejezés  a  görög kultúrkörben megszokott köszöntésnek tűnik, de ha a bibliai hagyomány  ismeretében olvassuk, ez a szó sokkal mélyebb jelentést nyer. Ugyanez a kifejezés négy alkalommal fordul elő az Ószövetség görög fordításában, és mindig a  Messiás eljövetelének örömhírét vezeti be (v.ö. Szof 3,14; Jo 2,21; Zak 9,9; Siral 4,21). A Máriához szóló angyali köszöntés tehát felhívás az örömre, arra a mélységes örömre, amely a világot – az élet korlátozottsága, a szenvedés, a halál, a  fogság, és az isteni jóságot elfedő rossz sötétsége miatt – betöltő szomorúság végét  hirdeti. Evangélium, örömhír kezdetét jelző köszöntés.

Az Úr van teveled!

De miért így kapja Mária a felhívást az örömre? A válasz a köszöntés második  felében hangzik el: az Úr van teveled. Most is az Ószövetséghez kell fordulnunk,  ha helyesen akarjuk érteni e kifejezés tartalmát. Szofoniás próféta könyvében találjuk ezt a kifejezést: „Örvendj, Sion leánya... az Úr Izrael királya a körödben...  Az Úr, a te Istened a körödben hatalmas szabadító” (3,14–17). E szavakban kettős ígéret hangzik el Izrael, Sion leánya felé: Isten szabadítóként jön, és lakást készít  magának népe körében, Sion leánya méhében. Az Angyal és Mária dialógusában  éppen ez az ígéret valósul meg: Mária, aki azonos az Istentől eljegyzett néppel,  valóban személy szerint Sion leánya; benne teljesedik Isten végső eljövetelének  várása, benne készít magának lakóhelyet az élő Isten.

Kegyelemmel teljes

Az  Angyal  Máriát  köszöntve  „kegyelemmel  teljes”nek  nevezi  őt;  a  görög  nyelvben a kharisz = kegyelem szónak ugyanaz a gyöke, mint az örömnek. Ebben  a kifejezésben tovább világosodik Mária örömének forrása: az öröm a kegyelemből fakad, azaz az Istennel való közösségből, a Vele való életközösségből; abból  fakad, hogy Mária a Szentléleknek teljesen Isten tevékenysége által megformált  lakóhelye. Mária az a teremtmény, aki páratlanul kitárta a kaput Teremtője előtt,  fenntartások nélkül a kezére bízta magát. Teljesen az Úrral való kapcsolatból és  kapcsolatban él; csupa figyelmes odahallgatás; serényen gyűjti össze Isten jeleit  népe  történelméből;  beleszövődik  az  Isten  ígéreteibe  vetett  hitbe  és  reménybe,  amely ígéretek saját életének szövetét alkotják. És a hívő engedelmességben szabadon aláveti magát a hallott szónak és az isteni akaratnak.

Szűz Mária és Ábrahám hasonlósága

Lukács  evangélista  Mária  életének  eseményeit  finoman  párhuzamba  állítja  Ábrahám életének eseményeivel. Ahogyan a nagy pátriárka a hívők atyja válaszolt  Isten hívására – hogy költözzön ki szülőföldjéről, a biztonságból, és vándoroljon  egy ismeretlen föld felé, amelyet még csak az isteni ígéretben birtokolt –; ugyanúgy Mária teljes bizalommal ráhagyatkozott a szóra, amit Isten hírnöke mondott  neki, és minden hívőnek anyja és példaképe lett.

A hit öröme és sötétsége

De szeretnék hangsúlyozni egy másik jelentős szempontot is: a lélek kitárulása  a  hitben  Isten  előtt  és  az  ő  tevékenysége  előtt  magában  foglalja  a  sötétség  elemét is. Az ember Istennel való kapcsolata nem szünteti meg, nem helyezi hatályon  kívül a Teremtő és a teremtmény távolságát, ahogyan Pál Apostol mondja Isten  Bölcsességének mélysége előtt: „Milyen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei és míly  megközelíthetetlenek  az  ő  utai!” (Róm  11,33).  De  éppen  az,  aki  teljesen  nyitott  Isten előtt, mint Mária, az képes elfogadni az isteni akaratot, akkor is, ha titokzatos,  akkor is, ha gyakran nem felel meg a saját elképzeléseinek, és kard, amely átjárja a  lelket, ahogyan az agg Simeon mondta prófétaként Máriának, amikor Jézust bemutatták a templomban (Lk 2,35). – Ábrahám hitének történetében ott van az öröm a

fiú, Izsák ajándéka miatt, de a sötétség is, amikor föl kellett mennie a Morija hegyére, hogy végrehajtson egy képtelen cselekedetet: Isten azt kéri tőle, hogy áldozza  föl neki a fiút, akit az imént adott neki ajándékba. A hegyen az angyal parancsolja  neki:  „Ne  nyújtsd  ki  kezedet  a  gyermek  ellen,  és  ne  tégy  vele  semmmit!  Most  már  tudom,  hogy  féled  Istent,  és  nem  kímélted  tőlem  a  fiadat,  egyszülöttedet!”  (Ter 22,12.) Ábrahám teljes bizalma az ígéreteihez hűséges Isten iránt akkor sem  csökkent, amikor Isten szavának elfogadása titokzatos és nehéz, szinte lehetetlen.

– Ugyanígy Mária hitében átéli az Angyali Üdvözlet örömét, de átmegy a Fiú megfeszítésének sötétségén is, hogy végül elérkezhessen a feltámadás fényességére.

A Szűzanya és a mi hitünk hasonlósága

Nincs másként egyikünk hitének útján sem: átélünk ragyogó pillanatokat, de  találkozunk olyan lépésekkel is, amelyekben Isten mintha távol volna, hallgatása  ránehezedik a szívünkre, és akarata nem egyezik a miénkkel, azzal, amit mi szeretnénk. De minél inkább kitárulunk Isten előtt, befogadjuk a hit ajándékát, teljesen  Istenbe vetjük bizalmunkat – mint Ábrahám és Mária –, jelenlétével annál inkább  képessé tesz arra, hogy az élet minden helyzetét békességgel és az ő szeretetébe  és hűségébe vetett bizalommal éljük meg. Ez azonban azt jelenti, hogy ki kell  lépnünk önmagunkból és a saját terveinkből, mert Isten Szava a fényforrás, amely  vezérli gondolatainkat és tetteinket.

A Szűzanya engedelmes hite

Szeretenék  megállni  még  egy  mozzanatnál,  amely  Jézus  Szent  Lukács  által  elbeszélt gyermekségtörténetéből merül fel. Mária és József felviszik a gyermek  Jézust Jeruzsálembe, a templomba, hogy bemutassák az Úrnak, és neki szenteljék,  ahogyan Mózes Törvénye ezt előírta: „Minden elsőszülött fiú az Úr szentje legyen”

(v.ö. Lk. 2,22–24). A Szentcsalád e gesztusa még mélyebb értelmet nyer, ha annak ismeretében olvassuk, hogy a tizenkétéves Jézust háromnapos keresés után a  templomban találták meg a tudósokkal beszélgetve. Mária és József aggodalommal  teli szavaira: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én aggódva kerestünk  téged” Jézus titokzatosan válaszol: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem  Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,48–49.) Azaz az Atya tulajdonában, az Atya  házában, hiszen ő a Fiú. Máriának meg kellett újítania az Angyali Üdvözletkor  mondott „igen”jét; el kellett fogadnia Jézus Atyjának elsőbbségét; képesnek kellett  lennie elengedni a Fiút, akit világra hozott, hogy teljesítse küldetését. És Máriának  a hit engedelmességében Isten akaratára kimondott „igen”je ismétlődik végig az  életén, egészen a legnehezebb pillanatig, a kereszthalál pillanatáig.

A Szűzanya hívő dialógusa

Mindezek láttán kérdezhetjük: hogyan tudta végigjárni Mária ezt az utat Fia  oldalán olyan szilárd hittel a sötétségben is; hogyhogy nem veszítette el bizalmát a  cselekvő Istenben? Mária magatartásának, élete minden történése közben van egy  alapvető vonása: az Angyali Üdvözletkor zavarba jött az angyal beszédétől – ez az  a félelem, amely elfogja az embert, amikor megérinti Isten közelsége –, de ez nem  attól való félelem, amit Isten kérhet.

Mária gondolkodik, kérdezi, mit jelent ez a köszöntés (v.ö. Lk. 1,29). A görög  szó, amelyet az evangélium használ erre a gondolkodásra, a „dielogizeto”, felidézi  a „dialógus” szó gyökét. Ez pedig azt jelenti, hogy Mária bensőséges dialógust  kezd Isten Szavával, amit meghirdettek neki, nem siklik át rajta felületesen, hanem megáll, engedi, hogy behatoljon elméjébe és szívébe, hogy megérthesse azt,  amit az Úr akar tőle, az üzenet értelmét.

A Szűzanya hívő gondolkodása

Mária belső magatartásának az isteni tevékenység iránti másik vonását ugyancsak  Szent Lukás evangéliumában találjuk Jézus születésekor, a pásztorok látogatása után.  Lukács azt mondja, hogy Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, gondolkodva rajtuk a szívében” (2,19). A „gondolkodva” a görögben synballon, amit úgy fordíthatnánk, hogy ‚össszevetette’, ‚összerakta’, ‚együtt tartotta’ a szívében az összes történt  dolgokat.  Minden  elemet,  minden  szót,  minden  történést  elhelyezett  valami  nagy  egészben, szemlélte és megőrizte, tudva, hogy minden Isten akaratából ered. Mária  nem áll meg az életében történt dolgok felszínes megértésénél, hanem tud mélyre  látni, engedi, hogy a történések megszólítsák, feldolgozza, megkülönbözteti őket, és  megszerzi azt a megértést, amit csak a hit tud biztosítani. Mária engedelmes hitének  mélységes alázata azt is befogadja, amit nem ért Isten tevékenységében, ráhagyva  Istenre, hogy ő nyissa meg elméjét és szívét a befogadására. „Boldog, aki hitt annak  beteljesedésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45) – kiáltja a rokona, Erzsébet. És  Máriát éppen a hite miatt nevezi Boldognak minden nemzedék.

Drága Barátaim! Urunk születése, amelyet hamarosan ünnepelni fogunk, arra  hív, hogy a hitnek ugyanebben az engedelmességében és alázatában éljünk. Isten  dicsősége nem egy király diadalmenetében és hatalmában mutatkozott meg, nem  egy híres város fényében, pompás palotában tündöklik, hanem egy szűz méhében  vett lakást, s egy újszülött gyengeségében jelent meg. Isten mindenhatósága a mi  életünkben is gyakran nagyon csendesen az igazság és a szeretet erejével tevékenykedik. A hit azt mondja nekünk, hogy ennek a védtelen Gyermeknek hatalma  végül legyőzi a világ hatalmasságainak zaját.

Forrás: Tengernek Csillaga, 2014/6. szám

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.