„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Heteken át nem tudtam átaludni az éjszakákat. Lefeküdtem, elaludtam, aztán 3 körül felébredtem, s csak bámultam a plafont. Számláltam báránykákat. Próbáltam olvasni a Bibliát. Próbáltam imádságokat mondani.

Nem működött.

És ez így ismétlődött éjszakáról éjszakára.

Megpróbáltam utánajárni, mi lehet a mélyben, és ismerős folyamatra bukkantam. Mint egy lassú szivárgásnál a gipszkartonban, kiderült, hogy álmatlan éjszakáimat egy súlyosabb probléma okozza.

A világunkban történt hirtelen változásokkal kezdődött. Ehhez hozzáadódtak az életemben és szeretteim életében bekövetkező események. Lassan egyre több „mi van, ha” kérdés merült fel bennem, ami aztán általános szorongáshoz vezetett.

Mi van, ha nem sikerül úrrá lenni rajta?

Mi van, ha bekövetkezik a legrosszabb?

Mi van, ha ez már mindig így lesz?

Szerettem volna minden problémára megoldást találni, de rá kellett jönnöm, hogy ami történik, túlvan a hatáskörömön. Ezeknek a mamut méretű problémáknak a kimenetele egyedül Isten kezében van. És itt fedeztem fel álmatlan éjszakáim okát: folyamatosan olyan dolgokon rágódom, amelyek meghaladják az erőmet, amelyeken én nem változtathatok.

Megnyitottam a szívemet az aggódás előtt, és az kényelmesen be is költözött. Álmatlanságom közvetlen összefüggésben állt tépelődéseimmel.

Épp ez az, amitől óva int minket Pál apostol a Fil 4,6-ban: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

Az aggódásra itt használt görög szó szétesést is jelent, ami még jobban aláhúzza, milyen erejük van az aggódó gondolatoknak. Az aggódás felnagyítja problémáinkat, és lekicsinyíti Istenről alkotott képünket. A körülményekre koncentrálva szem elől tévesztjük a hatalmas Isten uralmát világunk fölött.

Pálnak bőven volt miért aggódnia, de kirak elénk egy veszélyjelző táblát, tudva, hogy az aggódás útja félelemhez, kételkedéshez, kétségbeeséshez vezet. Amikor aggódunk, elménket eluralják a szorongó gondolatok, ahelyett, hogy Istennel, s az ő hathatós erejével foglalkoznánk.  

Pál útmutatása egyértelmű: tudatosan döntsünk az aggódás ellen. Könnyű ezt mondani. Ehhez az kell, hogy minden egyes kontrollálhatatlan történés és esetleges kimenetele láttán bizalommal forduljunk Istenhez, aki tudja, mit miért tesz. Nemcsak olvasnunk kell az Írásokat, de horgonyt kell vetnünk benne. El kell döntenem, hogy hiszek Isten egyeduralmában, az Ő tervében, még ha esetleg az nem is egyezik az én vágyaimmal.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. február 15.