„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1,5)

Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.

Két hónap múlva megszületik a kisbabám, gondoltam. Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán?

Felhívtam egy barátnőmet. Ugyanúgy megdöbbent és elkeseredett, mint én. Hangot adtunk gondolatainknak, és imádkoztunk.

Ugorjunk előre kb. 10 évet.

Taroltak a mobiltelefonok. Az internetet – és ezzel hozzáférésünket a bűnhöz – szó szerint a tenyerünkben tartottuk. A szívem összeszorult a gondolattól, hogy a fiaim ilyen, a technológiától megszállott világban nőnek fel.

Felhívtam a barátnőmet (ugyanazt, akit a 9/11 után). Megértette félelmeimet, és hagyta megint, hogy hangot adjak gondolataimnak.

Még ha a fiaim nem keresnek is tiltott tartalmakat, lehet olyan osztálytársuk, aki viccből megmutat nekik valamit, ami aztán beszippantja a fantáziájukat. Mi lesz akkor?

„Miféle idők járnak most, amikor fel kell nevelnünk a gyermekeinket?” – kérdeztem. „Egyáltalán lesz esélyük a fiaimnak?”

Barátnőm emlékeztetett rá, hogy a perverzió és a kísértés nem újkeletű dolgok. Olvasd végig az Ószövetséget. De Isten mindig ad erőt gyermekeinek, hogy megküzdjenek ezekkel. Gondolj Potifár kéjsóvár feleségére. Nem hagyta békén Józsefet, de Isten bölcsességet adott a férfinak, és el tudott menekülni előle.

Isten tud előre a kihívásokról, melyekkel szembe kell néznünk. Ha folytatjuk az imádkozást, és az Igében lefektetett elvek alapján élünk, Isten ugyanúgy kész bölcsességet és kegyelmet adni nekünk, mint Józsefnek.

A beszélgetés végén együtt imádkoztunk gyermekinkért.

Ugorjunk előre újabb 10 évet.

2020 van. Hazafelé tartok a munkából, és próbálom megemészteni, amit láttam. Üres polcok, ahol a tejtermékek, húsfélék és wc-papírok álltak, és kígyózó sorok a kasszánál. Talán te is láttál ilyet. Világvége hangulatot árasztott. Mi történik? Világjárvány!?

Felhívtam a barátnőmet (igen, ugyanazt). Hangot adtam gondolataimnak: „Gyermekem két hónap múlva befejezi az egyetemet. Milyen világba lép ki?”
Egymást erősítettük az igazsággal: Isten mindent tud. Tudta, hogy ez be fog következni – és hogy mindnyájunknak részünk lesz benne.