Igen, a koronavírus Isten fenyítése

alt

Csak kérdezz egy bűnbánó bűnöst

A koronavírust mint a bűn miatti fenyítést látni nem kívánatos sokaknak azok közül, akik inkább nem gondolkodnak Istenről ebben az értelemben. A koronavírussal és Istennel kapcsolatos bármilyen gondolkodás azonban végül arra visz bennünket, hogy megkérdőjelezzük az Ő indítékait. A válasz attól függ, hogy kit kérdezel meg.

Kit ne kérdezz

Soha ne kérdezd a progresszív teológusokat, hogy a koronavírus fenyítés-e. Mindig találnak valamilyen osztályharc okot a katasztrófákra. A szegény embereket elnyomó kapzsi emberek katasztrófákat okoznak. A szisztematikus társadalmi struktúrák szerencsétlenségeket hoznak létre. Az visszaélés „Földanyával” öko-katasztrófákhoz vezet. Emellett a modern teológusoknak a bűn és a pokol fogalmai homályosak. Nem lehet bűnösnek tekinteni valakit valamiért, ha nem biztos abban, hogy ez a valami létezik.

Ne kérdezd meg a szentimentális katolikusokat, akik mindig elkerülik a kellemetlen beszélgetést a fenyítésről. Isten végtelen kegyelemének lehetősége sokkal jobban vonzza őket, mint hasonlóképpen végtelen igazságossága. Úgy vélik, hogy a pokol tüzével fenyegető prédikációk a múlté. Most a béke és a szeretet korszaka van. Azt fogják mondani, hogy a vírus nem fenyítés, mert az irgalmas Isten nem büntet.

Ne kérdezd a legelvetemültebb bűnösöket, hogy válaszoljanak erre a kérdésre. A legtöbbet ők veszítenek, ha hisznek a fenyítésbe vetett hitben. El vannak foglalva az élet örömeinek élvezetével, bűnöket követnek el és megragadják a világ hamis ígéreteit. És bár a bűn zsoldja elnyomja lelkiismeretüket, tagadásban élnek, és boldognak gondolják magukat. Nincs idő a fenyítésre gondolni, amíg tart a buli.

Az álszentek egy kicsit őszintébbek. Hajlandók elismerni a fenyítés lehetőségét - de csak mások bűnei esetében. Jogosan beismerik, hogy az olyan bűnök, mint a művi abortusz, a szodomia, a pornográfia és a házasságtörés, Isten ítéletét hozhatják el ránk. Mivel azonban nem ők követik el ezeket a bűnöket, úgy látják, hogy a fenyítés teljes súlya a bűnösökre esik, nem pedig rájuk.

Megtalálni a helyes választ

Ha azonban őszinte választ akarsz a kérdésre, kérdezz egy bűnbánó bűnöst. Az ilyen bűnösöknek mindig lesz bátorságuk egyenesen megmondani azt. Igen, a koronavírus a fenyítés a bűneink miatt. Isten büntet bennünket, hogy elhagyjuk Őt. Isten büntet engem. Megérdemlem, hogy büntessenek, mert súlyosan vétkeztem Istenem ellen.

A bűnbánó bűnösök azért adnak helyes választ, mert valós elképzelésük van arról, mi a bűn. Sajnos a társadalom elvesztette a bűn súlyának fogalmát, ezért nem tudjuk elképzelni, hogy ez az oka a fenyítésnek. Ha ismernénk a bűn súlyosságát és azt, hogy ez hogyan sérti Istent, akkor mindent más szemmel látnánk, beleértve a saját bűnünket is.

A bűn súlya

Szent Ágoston (Contra Faustum, XXII, xxvii) úgy határozza meg a bűnt, különösen a halálos bűnt, mint „amit mondtak, megcselekedtek vagy megkívántak, ami ellenkezik az örök törvénnyel”. Amikor vétkezünk, önként elfordulunk Istentől. Nem engedelmeskedünk Istennek azáltal, hogy megszegjük törvényét, ami megfelel a természetünknek és a boldogságunknak. A bűn sérti Istent, mert inkább a szenvedélyt vagy az ingatag jót részesítjük előnyben Teremtőnkkel szemben. A bűn nem sérti vagy változtatja meg a megváltoztathatatlan Istent. Mindazonáltal sérti Istent azáltal, hogy megfosztja Őt a neki járó megbecsüléstől és tisztelettől.

Liguori Szent Alfonz szerint a bűnös támadja, gyalázza és sérti Istent. Bűnösként támadjuk Istent azáltal, hogy ellenségének nyilvánítjuk magunkat és harcolunk Őellene, aki teremtett minket. Megszégyenítjük Istent azáltal, hogy megsértjük Őt élvezetek vagy szenvedélyek kedvéért, melyeket hamis istenekké változtatunk. Amikor vétkezünk, Istent elszomorítjuk, mert hálátlanul kezeljük Őt, aki gyengéden szeretett bennünket egészen addig, hogy Egyszülött Fiát adta értünk, a kereszthalálra.

Így a bűn súlyos dolog, mivel rombolja Istennel való kapcsolatunkat. Romba dönti Isten végtelen jóságát, mely által a legnagyobb jót és boldogságot szeretné nekünk.

Egy bűnös társadalom

Romlott időket élünk, melyben a bűnre szolgáló alkalom mindenütt megtalálható. Kultúránkban minden összefog ellenünk, hogy vétkezzünk. A legtöbben úgy döntenek, hogy nem ismerik el a romlottságukat. Pedig mindannyian bűnösök vagyunk.

Isten elleni cselekedeteinkkel bűnösök vagyunk, különösen azokkal a erkölcstelenségekkel, amelyek annyira uralják hiperszexualizált világunkat. Vétkezhetünk azzal, ha nem tiszteljük Istent, nem védjük törvényét, vagy nem állunk ellen a bűn uralmának. Közülünk azok, akik megpróbálnak jót tenni, vétkezhetnek azzal, ha nem elég jók.

Minél jobban szeretjük Istent, annál inkább látjuk saját bűneinket. A zsoltáros azt mondja: „Mert ismerem a gonoszságomat, és bűneim mindig előttem vannak” (Zsolt 51,5). Ez az oka annak, hogy a szentek különösen érzékenyek saját bűneikre és folyamatosan keresik a jóvátételt azokért. Amikor balsors sújtja őket, úgy látják, hogy ez az igazságos fenyítés a végtelen Isten elleni vétkekért.

Helytelen elképzelés a fenyítésről

A legtöbb embernek téves elképzelése van Isten fenyítéseiről. Szinte önkényes cselekedetnek tekintik. Nem látják azokat eszközként a dolgok rendezéséhez.

Fatimai Miasszonyunk ilyen módon beszélt a fenyítésekről. Amikor a társadalom egésze válik ingataggá és megátalkodottá, akkor a rendhez való visszatérés egyetlen módja, hogy mindenki számára nagy nyomorúság következik be. Szent Alfonz tisztázza a dolgot, mondván: „Isten végtelen jóság, aki csak a jóra vágyakozik, és hogy közölje velünk saját boldogságát. Amikor büntet bennünket, ez azért van, mert bűneink miatt kényszerül erre.”

Valójában Isten jobban vágyakozik a javulásunkra, mint mi. Megbüntet „nem azért, mert meg kíván büntetni minket, hanem azért, mert meg akar szabadítani bennünket a fenyítéstől”. Megkönyörül rajtunk azáltal, hogy „haragszik ránk azért, hogy megváltoztassuk az életünket, és így képes legyen megbocsátani és megmenteni bennünket.”

Vágyakozás a fenyítésre

A bűnbánó bűnösök felfogják mindezt. Saját életükben megtapasztalták Isten irgalmas szeretetét és fenyítéseit. Tudják, hogy jó származhat ebből a cselekedetből maguk számára. Azt akarják, hogy mások is részesüljenek Isten irgalmas, mégis igazságos cselekedetéből.

A bűnbánó bűnös nemcsak az egyéni bűnöket látja, hanem a bűnös társadalmat is. A bűnös ráébred, hogy az egyetlen út ahhoz, hogy az egész társadalom visszatérjen a rendhez, csak egy ehhez hasonló folyamat által lehetséges, melyen a bűnösök keresztülmennek. Tehát a fenyítés nem csapás, hanem szabadulás a gonosz uralmától.

A bűnös valójában üdvözli a fenyítést, felismerve az ezzel járó szenvedést. Szent Alfonz azt mondja, hogy a bűnös nagy szeretettel kiált: „Ó, Istenem, annyira megbántottalak Téged, fenyíts meg engem ebben az életben, hogy megkímélj a következőben.”

Sokan szólnak a jelenlegi válságról, és megpróbálnak nyakatekert magyarázatot találni az elkövetkező nagy szenvedésekre. Meg kell kérdezniük egy bűnbánó bűnöst. Meg kéne szívlelniük Fatimai Szűzanya üzenetét.

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.