A lelkiatya válaszol: tévés mise, nagyböjt felfüggesztése, általános feloldozás

Kedves Lelkiatya! Lenne pár kérdésem.

1. ha kedvenc atyám, egyik régi miséjét nézem meg újra és újra az ugyanúgy érvényes mint az élőben közvetített mise nézése?

2. úgy döntöttem, hogy a nagyböjtöt felfüggesztem, mert az ideinek nem sok értelme van (csak már az életkedvem megy el) és inkább újra dicsőítéseket hallgatok egész nap és a kedvenc imámat a Te Deumot imádkozom a nagyböjti énekek és imák helyett, hogy több türelmem legyen a gyermekeimhez és, hogy ne csússzak még mélyebbre lelkileg. Ez bűn-e?

 

3.Nem lesz lehetőségem gyónni, és az általános feloldozás során eltörlik az összes bűnt, ha nincs benne halálos bűn, akkor azokat a legközelebbi személyes bűnbevallásnál nem is kell majd felsorolni? A korábbi gyónásból véletlen kimaradt bűnökre is igaz? Válaszát, segítségét előre is köszönöm.

ad 1. Sajnos összekapcsolódott ez a két szó, pedig ebben a formában nem sok értelme van, hogy a “mise érvényes” vagy sem. A hívő számára nincs érvényes mise vagy nem érvényes mise. Ha részt vesz rajta, nagy lelki haszonnal jár, ha nem vesz rajta részt, akkor elesik ettől. Ha közvetítéssel néz meg valaki egy szent misét, vagy felvételről nézi végig, ez is lehet egyfajta lelki tevékenység, minden bizonnyal lelkileg jót is tesz az embernek, de ez nyilván nem ér fel egy szent misével. Szükség helyzetben, ha az ember nem juthat el szent misére, akkor pótléknak ez is valami, de nem szent mise. Amikor a püspök atyák úgy határoznak, hogy feloldást kapnak a hívek a vasárnapi misén való részvételtől, akkor ez feloldás arra vonatkozik, hogy nem követ el bűnt az, aki nem megy el vasárnap a szentmisére. Ha közben meghallgatja a közvetítést vagy egy mise fölvételt, ez, mondom, lelkileg hasznos lehet, de nem ér föl a szent misével. Az Ön által fölvetett megoldás pedig lehet, azért is sántít, mert félő, hogy valójában egy kedvenc személyhöz kötődik a jámbor cselekedet, nem pedig Krisztushoz.

ad 2. Semmi nem indokolja a nagyböjt fölfüggesztését. Nem javaslom, mert akkor lemarad a húsvétról is. A nagyböjt lényege a húsvétra való előkészület. Ha valami ok miatt nehéz megtartani az eredeti fogadalmát, vagy az egyház előírását – amit szerintem igazán nem nehéz megtartani -, akkor is inkább a lelkiatyával érdemes ezt a változtatást megtenni. Különben könnyen belecsúszhat az ember, hogy a könnyebb utat választja, s ez lelkileg igen nagy kárt eredményezhet. Nyilván könnyebb dicsőítést hallgatni, kedvenc imákat mondani. Csakhogy így lelkileg nem fog előre jutni. Mindennek megvan az ideje. Nagyböjtben bűnbánatnak és a böjtnek. Nem azt mondom, hogy ez bűn, hiszen dicsőítéseket hallgatni bizonyára nem bűn, de nagy lelki veszteséget jelent, ezért egyáltalán nem javaslom.

ad 3. Ha nem lesz lehetősége gyónni, akkor az általános feloldozás a gyónás feloldozásával ér föl, a bűnöket utána már nem kell meggyónni. Ugyanolyan, mint a szokványos föloldozás, minden bűnt eltöröl – ha igazi és őszinte a bánat. Később, egy újabb gyónás esetében nem kell meggyónni a korábbi bűnöket. De ha volt néhány súlyos eset, azt azért érdemes elmondani az atyának, mert minden bizonnyal tanácsokat is ad hozzá, s ez hozzásegíti, hogy lelkileg ebből is gazdagodjék.

Forrás


FONTOS!!! Egy teológus levelezőtársam a harmadik válaszhoz szükségesnek tartotta az alábbi kiegészítést. A szerk.

“Az ad 3. esetében A lelkiatya téved

CIC 963. kánon: A 989. kán.-ban említett kötelezettség fenntartásával, akinek általános feloldozással megbocsátják súlyos bűneit,

alkalom adtán mielőbb járuljon egyéni gyónáshoz, mielőtt még újabb általános feloldozást kapna, hacsak megfelelő ok nem jött közbe.
 
Az általános feloldozás érvényességéhez a törvény megköveteli, hogy a krisztushívő legyen kellően felkészülve, és rendelkeznie kell azzal az elhatározással, hogy a bűneit kellő időben egyénileg meggyónja. A kellő idő jelentését a 963. kánon magyarázza: „mielőbb járuljon egyéni gyónáshoz”. Ennek minimálisan egy újabb általános feloldozás előtt kell megtörténnie, vagy az utolsó gyónásától számítva egy éven belül (989. k. KEK. 1457. Minden krisztushívő, aki elérte értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább egyszer híven meggyónni.) Mindazok, akik súlyos bűneik bocsánatát általános feloldozással nyerték el, nem kaphatnak újabb általános feloldozást addig, amíg egyéni gyónást nem végeznek. E tilalom alól csak komoly ok mentesít.

Az általános feloldozás utáni egyéni gyónási kötelezettség komoly kötelesség, de nem szabad úgy értelmezni, mintha a jogosan megengedett általános feloldozás nem törölte volna el a bűnt; azt sem lehet mondani, hogy a bűn utólag föléled, ha valaki nem pótolja az egyéni gyónást. Itt inkább az Egyh. iránti engedelmességről és a szentség formájának teljességéről van szó. Az utólagos gyónás akkor kötelező, ha a hívőnek rendes lehetősége adódik, vagyis az általános mentő körülmények és nehézségek mentesítik alóla. “

Létrehozva 2020. március 22.