Ha valamennyi időt is eltöltöttél az üzleti világban – akár ha csak hónapokat is –, nagy a valószínűsége, hogy ösztönöztek, sőt köteleztek arra, hogy valamilyen vezetői tréningen részt vegyél. Lehet ez egy néhány órás találkozó, műhelymunka, szeminárium, vagy akár konferencia is. A szándék minden esetben az, hogy felkészítsen, hogy hatékonyabb vezetővé válj.

De vajon nem tűnt soha úgy, hogy a vezetés túlértékelt? Azért merült fel bennem a kérdés, mert eszembe jutott, hogy vezetői tréningekkel szemben, mikor hallottál utoljára arról, hogyan kell követni?

Egy amerikai üzleti tanácsadó, Brian Kight a közelmúltban rámutatott arra: Nem kell mindenáron vezetned. Ez nem mindenki feladata. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetsz egy nagyszerű csapatjátékos. Egy közösségben, minden szerepnek helye van. A vezetés csak az egyik. Szeresd meg a saját szerepedet.”

Furcsának tűnhet Kight kijelentése, de igaz. Nem lehetünk mind vezetők. Mit gondolnál egy olyan hadseregről, ahol mindenki tábornok, de senki nem közkatona, aki valódi csatában is részt vehetne?

Évekkel ezelőtt egy szervezetnél dolgoztam, ahol nagyon élveztem az írói és szerkesztői munkámat. A titulusom szerint igazgató voltam, de csak nagyon kevés alkalmazottal. Így a tényleges napi munka nagy része az én vállamat nyomta. De ezzel nem is volt problémám.

Egy nap a szervezet felsővezetője behívott magához és feltette nekem a kérdést, hogy hol szeretnék lenni pl. 5 év múlva. Egyszerű volt a válaszom: látom magam, ahogy még többet dolgozom, s mivel nagy élvezettel végzem a munkámat, ezt továbbra is kielégítőnek találom. Sokan gratulálnak a munkámhoz és nem érzem szükségét annak, hogy változtassak.

Ez nem azt jelentette, hogy nem voltam ambiciózus, vagy nem voltak új céljaim. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy nincs szükségem arra, hogy másokat irányítsak. Ahelyett, hogy másoknak osszam ki a munkát, jobban szerettem én felgöngyölíteni azokat az ügyeket, amikből publikálni kellett.

Ahogy Kight mondta a vezetés felelőssége nem mindenki számára való. Sokan teljes mértékig megelégszenek a saját feladatuk elvégzésével, megértve, hogy így járulnak hozzá egy nagyobb cél eléréséhez. Ezt a modellt látjuk a Szentírásban is Jézus Krisztuson keresztül. Ő volt a megkérdőjelezhetetlen vezető, aki hűséges, odaadó követőket akart. Íme, néhány példa a Bibliából a követésről.

Hagyd, hogy a vezető határozza meg az ütemet. Amikor Jézus a tanítványait gyűjtötte össze, volt egy látása – de azt is figyelembe vette, hogy kinek van követési hajlandósága. „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Máté evangéliuma 4, 19)

A követésnek ára van. Még a legnagyobb vezetőket se könnyű mindig követni. Néha áldozatot követel, hajlandóságot arra, hogy a saját ambícióinkat félre tegyük egy nagyobb cél elérése érdekében. „Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” (Lukács evangéliuma 9, 23)

A legjobb vezetők jó követők is egyben. A korai egyház egyik legmeghatározóbb vezetője Pál apostol volt. Nagyon nagy befolyása volt, de még ebben az esetben is Pál nem felejtette el, ki az akit követ, aki meghatározza a pályáját. „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 11, 1)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2020. március 12.