LELKIISMERETVIZSGÁLAT FELNŐTTEKNEK ÉLETGYÓNÁS ALKALMÁVAL

Ha megfigyeljük erkölcsi életünket, felismerjük, hogy némely területen, éveken keresztül nem tudunk változást elérni. Ez mindaddig tart, amíg föl nem ismerjük bűneink főbb gyökereit. Ilyen gyökerek, vagy bűnforrások lehetnek a csalódások, lelki sérülések, félelmek, súlyos büntetések emléke, vagy éveken át tartó gúnyolódás, molesztálás, harag, ön-elutasítás, stb.

• Csalódások: a kisgyermek előtt a szülők abszolút mércét jelentenek. A jó megtestesítői. Ha a gyermek 1-6 éves korában tapasztalja, hogy szülei durván veszekednek, bántalmazzák egymást fizikailag, vagy akár el is válnak, ez mély csalódást és lelki sérülést okoz benne. Akit gyermekkorában gyakran kigúnyoltak, emberkerülővé válik, kisebbrendűségi érzései lesznek. Ez éveken keresztül visszahúzódóvá teszi. Például kicsúfolták testi hibája miatt, vagy szórakozottsága miatt „butának” nevezték, aki „nem viszi semmire.” Az emberkerülés önmagában nem bűn, de bűnné válhat, ha emiatt szeretetlen, bántó, megvető gondolatai lesznek mások felé. Ezek a gondolatok mindaddig nem múlnak el, amíg Jézus szeretete által meg nem gyógyul a csalódás, és az illető szívből meg nem bocsát.
• Teljesítmény-centrikus gondolkodás is lehet bűnforrás. Sikeres szülők gyakran követik el azt a hibát, hogy magukhoz mérik gyermeküket. Csak akkor fogadják őt el, ha a maximumot nyújtja. Felnőtt korára az ilyen ember állandó hajszában él, külön munkákat vállal, elhanyagolja és megveti a lelki dolgokat és mások szeretetét, mert mindez hátráltatja az egyre nagyobb teljesítmények elérésében. Ez már bűnné válhat.
• Szeretetlen környezet is lehet bűnforrás. A nagyon szigorú apa, vagy érzelemsivár környezet elindíthatja a gyermekben az önkielégítés bűnét. Ez önmegvetést, kommunikációs zavart, bizonytalanságot és akaratgyengeséget eredményezhet. Ha nem gyógyul meg benne a félelem érzése, a kisebbrendűségi érzés, a kielégítetlen szeretetvágy, Isten szeretetének megtapasztalása által, akkor lehet, hogy a szexuális bűn egész életét végigkíséri.
• Méhen belüli sérülések is lehetnek bűnforrások. Amikor valaki „váratlanul jön”, és ezen az anya bosszankodik, dühöng, elutasítja gyermekét, sőt születése után gyakran szemére hányja, hogy „miért jöttél,” „sokba kerülsz”, „tönkre teszed az életemet,” ezek a szavak nagy rombolást végezhetnek a gyermek lelkében. Felnőve elutasítja magát, (ha lány gyűlöli 20 az anyaságot), haragszik szüleire. Előfordul, hogy öngyilkos akar lenni, közömbösséget érez, depressziós lesz, önmagát teljes elhanyagolja, esetleg bűnöző életet kezd.
• Szexuális sérülések is lehetnek bűnforrások. Valakit az utcán szexuálisan zaklatnak, esetleg megerőszakolnak, vagy a család egyik „jó” barátja szexuálisan közeledik hozzá, vagy a nagyapa 10-12 éves unokáját szexuálisan bántalmazza, esetleg megerőszakolja. Ilyen esetben az is nagy sérülést okozhat, ha az édesanya nem áll mellé, hanem kineveti, vagy megveri, mert nem hiszi el, amit mond. Sokszor az is megtörténik, hogy a gyermek nem meri elmondani mi történt, mert megfenyegették. Ezért magába zárja fájdalmát és közben mélységesen megsérül. Szégyelli női mivoltát, felnőve gyűlöli vagy túlzottan keresi a szexualitást, megveti a férfiakat. Ha a sérülés nem gyógyul meg, egy életen át hordozza ezeket a negatív magatartásformákat.
• Öröklött rossz tulajdonságok is lehetnek bűnforrások. Valaki például uralkodó természetet örökölt. Erőszakos viselkedésével tönkreteszi a családi békét, megalázza házastársát, és a gyermekeit is, ha azok nem akarnak neki igazat adni. A család tagjaiban állandósul az elfojtott harag, feszültség, ami esetleg italozáshoz vezethet, vagy gyűlölködéshez, vagy betegségekhez. Jézus örömhíre az, hogy mindezek a sérülések meggyógyulhatnak. A Szentlélek ereje által Isten végtelen szeretete, együttérzése, irgalma, elfogadása és vigasztalása behatol a szívünkbe, és így már el tudjuk engedni a sérelmeket és a csalódásokat. De ez nem megy egyszerre. Lehet, hogy hónapokon át kell imádkoznunk gyógyulásunkért. De néhány hét, vagy hónap után észrevesszük, hogy „kivilágosodott,” eltűnt nyomasztó szomorúságunk, a lelkünk „felszabadult” bűneink és sérüléseink emlékétől.

(részlet Katona István – Kunszabó Zoltán: Meghívás az életre c. könyvéből. Marana Tha, 2007)

A teljes könyv letölthető itt.

Létrehozva 2019. december 20.