Mi a jó és a rossz tudásának a fája?

alt

A jó és rossz tudásának fája, amelyről a bibliai teremtéstörténetben olvasunk, évezredek óta foglalkoztatja az emberek képzeletét. Sokszor „a tudás fája”-ként utalnak rá, tükrözve a felvilágosodás filozófusainak előfeltevését, hogy a bibliai hit és a tudomány valamiképpen szembenállnak egymással, sőt, a vallásos hit el is akar zárni a tudástól. A szövegben azonban nem a „tudás fája”, hanem a „jó és rossz tudásának a fája” áll. De vajon mit jelent ez a kifejezés, és minek a szimbóluma ez a különös fa? A Genezis első lapjain ezt mondja az Úristen az embernek: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának a fájáról (עֵץ הַדַּעַת טוֹב וָרָע) nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” Miért nem ehetett az ember erről a fáról a halál súlyos következménye nélkül? Vegyük sorra a lehetséges magyarázatokat!

Valamilyen titkos ismeret megszerzése?

A történet gnosztikus értelmezései általában a kígyót tekintik az epizód pozitív hősének. A gnoszticizmusban a teremtő Isten egy alsóbbrendű istenség (demiurgosz), aki létrehozta a szellemnél alacsonyabb rendű létformát, az anyagi valóságot. Az elbeszélésben szereplő kígyó a teremtő Isten elleni jogos lázadásra bíztat. Az ember jól tette, hogy hallgatott a kígyóra és szakított a fáról. A fáról való szakítás ahhoz hasonlítható, amikor az istenekkel dacoló Prométheusz lehozta a tüzet a földre az embereknek. Előremutató hőstett, progresszív cselekedet. Amikor a felvilágosodás utáni szóhasználatban a jó és rossz tudásának fájából egyszerűen a tudás fája lesz, ugyanez a lényegi gondolat határozza meg az értelmezést. Az ember olyan tudást szerzett meg, amit jogtalanul zártak el előle. A tudás fája tehát pozitív szimbólum.

Ezt az értelmezést azonban több okból is elutasíthatjuk. A bibliai történetben a Teremtő Isten mindvégig az ember javát keresi. Azt olvassuk például: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” Ezt maga Isten mondja, mielőtt az asszonyt megalkotja az ember számára. Ezenkívül nem olvasunk arról később sem, hogy az ember valamiféle ismeret birtokába jutott volna. Arról olvasunk, hogy a gyümölcs leszakítása után az ember „olyan lett mint az Isten, jónak és rossznak ismerője” (3,5.22). Ez nem kötődik semmilyen konkrét tudáshoz! Az ember első élménye a tett után nem a tudás, hanem a szégyen (3,7). A történetet olvasva nincs olyan benyomásunk, hogy itt valami hőstettről lenne szó. Isten jósága mellett az ember hűtlensége inkább olyan, mint mikor valaki kirabolja a jótevőjét.

Idő előtti szexuális kapcsolat?

A másik elterjedt magyarázat szerint a jó és rossz tudásának fája az idő előtti szexuális kapcsolatot jelképezi. Isten nem akarta, hogy Ádám és Éva idő előtt szexuális kapcsolatra lépjenek, a jó és rossz ismeretének fája a nemiségre utal. Mivel támasztják alá ezt a nézetet? A bűn elkövetése után felébred a szeméremérzet és a szégyen (3,7a). Mezítelenségüket veszik észre és a nemi szerveiket takarják el (3,7b). Az asszony bűntetése a nemiség területéhez kapcsolódik: fájdalmas szülés és a férjével való kapcsolati konfliktusa (3,16). Pszichoanalitikus megközelítésben a kígyó jelentheti akár a férfi nemi szervet is (egyfajta eufemizmusként). Az ismerés (דַּ֫עַת) szó ráadásul később Ádám és Éva szexuális kapcsolatát (יָדַ֖ע) írja le (1Móz 4,1).

Bármennyire is kínálja magát, ez az értelmezés sem tartható. Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ismer (יָדַ֖ע) szó csak a nemiségre utalhat. A szó számtalan alkalommal utal a megismerés más formáira is. (Ahogy a magyarban a „lefekvés” sem csak a szexuális kapcsolatot jelölheti.) A teremtéskor Ádám és Éva felnőtt emberek, akiket maga Isten bátorít a testi egyesülésre: „Szaporodjatok, sokasodjatok…” Ez csak szexuális úton történhet. A szexuális kapcsolat tehát Ádám és Éva számára nem tiltott, sőt, Isten kifejezetten parancsolja ezt nekik! Amint az Énekek énekében is szinte bizonyosan Isten mondja a párnak: „Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!” (Én 5,1b) Ráadásul ha a jó és rossz tudása a szexre utalna, az azt jelentené, hogy Isten is szexuális kapcsolatban él. („Olyanok lettek, mint közülünk egy…”) Nem hiszem, hogy a szerző fejében ez megfordult.

A rossz tapasztalati ismerete?

A jó és rossz tudásának egyik legismertebb magyarázata az, hogy a fa a rossz tapasztalati úton való megismerését jelöli. Az ismeret (דַּ֫עַת) a héber nyelvben elsősorban tapasztalati ismeretet jelent, ezért is jelölhető vele a szexuális kapcsolat (vö. 4,1). Az ember a teremtéskor tapasztalati úton megismerte a jót, hiszen Isten minden teremtménye jó volt, beleértve az embert magát is. Isten attól akarta megóvni, hogy a rosszról is hasonló személyes ismerete legyen. A tiltás megszegése (az engedetlenség) által azonban pont ez következett be: az ember személyes tapasztalatot szerzett a gonoszról. Vétkezve ugyanúgy ismerte már a rosszat, mint a jót.

Mi a gond ezzel a magyarázattal? A szöveg hangsúlyozza, hogy a fáról való evés által az ember olyan lett, mint Isten. A kígyó is utalt erre: „jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (3,5). Isten is elkönyveli ezt a bűneset után: „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz” (3,22). Ha a jó és rossz tudása a rosszról való tapasztalati ismeretet jelöli, akkor Isten is tapasztalatból ismeri a rosszat! Tényleg ezt akarná mondani nekünk a szerző? Valóban azzal lett az ember olyanná, mint Isten, hogy már ő is tett gonoszt? Ez az értelmezés ellentmond Jakab állításának, aki leszögezi: „az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jak 1,13).

Emellett az a kérdés is felmerül, hogy ha a fa a rossz tapasztalati úton való megismerését szimbolizálja, miért a „jó és rossz tudása” fájának nevezi a szöveg, miért nem egyszerűen a „rossz tudása” fájának? Mindezek együtt azt valószínűsítik, hogy máshol kell keresnünk a fa jelentését.

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.