A kommunizmus a keresztet választotta, a Nyugat a sebek nélküli Krisztust
Az alábbiakben Tiszteletreméltó Fulton J. Sheen érseket idézzük, az 1958-ban megjelent “Krisztus élete” című könyvének előszavából.
A modern világ, amely tagadja a személy bűnösségét, és csakis társadalmi bűnöket ismer el, ahol nincs helye a személyes bűnbánatnak, csakis a közösségi reformoknak, elválasztotta Krisztust a keresztjétől, eltávolította a Vőlegényt a Menyasszonyától. Amit Isten egybekötött, az ember szétválasztotta. Ennek eredményeként balra került a kereszt, jobbra Krisztus. Mindegyikre új társ várt, hogy felkarolják és egyfajta második, házasságtörő kapcsolatba vonják be őket. És jött a kommunizmus, és felkarolta a jelentés nélküli keresztet; a nyugati poszt-keresztény civilizáció pedig felkarolta a sebek nélküli Krisztust.
A kommunizmus a keresztet választotta, amennyiben egy énközpontú világba visszahozta a fegyelmet, az önmegtagadást, az önátadást, a kemény munkát, a tanulást, és az elköteleződést az egyént meghaladó célok mellett. A kereszt Krisztus nélkül azonban csak áldozat, szeretet nélkül. A kommunizmus így egy tekintélyelvű, kegyetlen, az emberi szabadságot elnyomó társadalmat eredményezett, tele koncentrációs táborokkal, kivégzőosztagokkal, és agymosással.
A nyugati poszt-keresztény civilizáció Krisztust karolta fel, a keresztje nélkül. De egy Krisztus az Istennel megbékítő áldozat nélkül csupán olcsó és feminizált vándorprédikátor, aki népszerűséget érdemel a Hegyi Beszéde miatt, de népszerűtlenséget azért, amit egyrészt a saját istenségéről, másrészt a válásról, az ítéletről, és a pokolról mondott. Ezt a szentimentális Krisztust részben ezernyi közhelyből foltozták össze, időnként olyan etimológus kutatók által megerősítve, akik képtelenek meglátni az Igét a szavakban; részben a felismerhetetlenségig torzították Krisztust egy olyan dogmatikai elvvel, ami szerint minden, ami isteni, szükségszerűen mítosz is kell, hogy legyen. A keresztje nélkül Krisztus nem több, mint a demokrácia ragyogó előfutára, vagy egy humanista, aki testvériségre tanított, könnyek nélkül.
A probléma most tehát ez: vajon a kereszt, amit a kommunizmus tart magánál, előbb talál-e Krisztusra, mint hogy a Nyugat szentimentális Krisztusa találná meg a keresztet? Mi úgy hisszük, Oroszország előbb fogja megtalálni Krisztust, mint hogy a nyugati világ egyesítené Krisztust az Ő megváltó keresztjével.
Létrehozva 2019. október 3.
